Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

200 !**• wszágos Més máreeins 4-én, hétfón. 1889. csekély befolyásomat mindig abban az irányban érvényesítem, hogy őket a komoly tanulmányoknak, a komoly munkának terére utaljam. A t. minister ur azt is állította, hogy én a hadseregnek harczképességét a nyelv kérdésétől teszem függővé; szembe állította velem Deák Ferenezet, a ki a Ludovica-académia létrejövetelét nem akarta a nyelvkérdéstől függővé tenni; mellesleg jegyzem meg, hogy Deák Ferencz akként formulázta ebbeli nézetét, hogy abban világosan benne van, a mit a minister ur tagadott, hogy tudniillik a nyelvkérdés törvényhozási intézkedés tárgyát képezi, de ezt csak mellékesen mondom. Deák Ferencz ezen eljárásával a t. minister ur szembe állította az enyémet és mintegy rám akart pirítani azzal, hogy én meg a nyelvkérdéstől teszem függővé a hadsereg harczképességének megóvását. Hát, t. minister ur, kérem, ne méltóztassék a hadsereg harczképességét oly gyenge lábon állónak mondani, ne méltóztassék a hadsereg harczképességének feltételeit oly ingatag alapra állítani, (Igaz! Ugy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon) hogy ezen törvényjavaslat sorsát és a hadsereg harczképességét egy vonalra állítsa. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt állítani, hogy mindenki, ki ezen törvényjavaslat ellenében, a ki az abban foglalt intézkedések egynémelyikét helyteleníti, hogy az a hadsereg harczképessége ellen támad : bocsánatot kérek, de ebben az elbizakodásnak nagy foka rejlik. (Ugy van ! Ugy van! abalés szélső baloldalon.) Kem azt állítottam, hogy mindaz, a mi ezen törvényjavaslatban foglaltatik, a nemzetre nézve gyűlöletes, épen ellenkezőleg minden felszólalásomban, tegnapelőtti beszédemben is azt mondtam, hogy a mi ezen törvényjavaslatban magának a hadseregnek erősítésére vonatkozik, hogy azt egynehány nap alatt el lehetett volna intézni: de ne tetszett volna ahhoz hozzá vegyíteni olyan alkatelemeket, a melyek a hadsereg harczképességével vagy nincsenek összeköttetésben, vagy egyenesen károsak; (Élénk helyeslés a baloldalon) ne tetszett volna az alkotmányosságnak, a nemzeti egyéniségnek, a polgári életszabályoknak megtámadását abba vegyíteni. Az ilyenek ellen küzdeni, az ilyenek ellen védekezni, a mennyire csak tudunk, ezt igenis hazafiúi szent kötelességünknek tekintjük. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) És hogy ha aztán ezen reánk erőszakolt küzdelem folytán — ezt ismétlem — esetleg a katonai javítások is elhalasztatnak, a melyek e javaslatban foglaltatnak, ha az által a hadseregnek érdekei érintetnek: hát akkor ne tessék okolni, a kik a nemzet jogait védelmezik, (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső balon) hanem azokat okolja — és itt üsse saját mellét is a t. minister ur — a kik a hadsereg érdekében alkotandó rendszabályokat elválaszthatatlan kapcsolatba hozzák, elválaszthatatlan kapcsolatbamondom, mert három heti cabinetkérdés volt felvetve, oly intézkedésekkel, a melyekben illetékes férfiak óriási többsége a nemzet alkotmányának megtámadását látta, a fentartottakban ma is a nemzeti egyéniség veszélyeztetését látja. (Igaz! Ugy van! abal- és szélsőbalon. Egyhang a szélső balon : Ez ám a leczke!) Aztán azt mondja a t. minister ur, hogy én szóval mondom, sőt — ő hajlandó nekem ezt a concessiót megtenni — szivemnek valamelyik elrejtett zugában érzem is, hogy szívesen megadnék a hadseregnek mindent, a mi harczképességének emelésére szolgál; de hát tény az, hogy a három törvényjavaslatot — melyek közt ez a 3-ik —amely a t. minister ur által hivataloskodásának ideje alatt benyujtatott és a mely a monarchia védelmének fokozását czéloza, részintaz első, részint a harmadik felolvasásnál mindenkor elvetetiem. T. képviselőház! Tökéletesen igaz. E tény úgy van; de mind a három esetben ugyanaz volt ok; mind a három esetben nem katonai intézkedések képezték az okot, hanem az, hogy a t. kormánynak állandó szokása a hadseregre, a véderőre vonatkozó minden javaslatot összekapcsolni oly intézkedésekkel, a melyek a nemzetnek alkotmányára, alkotmányos garantiáinak sérthetetlenségére nézve veszedelmesek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azért azt mondom a t. minister urnak, hogy ha ezt a szokást továbbra is folytatják, hogy ha továbbra is a véderőre vonatkozó minden javaslatban benne lesznek az alkotmánvos biztosítékok vagy a nemzeti egyéniség integritása elleni nyílt vagy leplezett támadások : (Ugy van! balfelöl) ükkor ugyanezen eljárás mindig ismétlődik; (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon) ha pedig nem lesznek benne, akkor meg lehet győződve a t. minister ur, hogy mindaz, a mi a hadseregre nézve szükséges, símán és nagyobb felindulás nélkül meg fog szavaztatni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza : De nem Tisza Kálmánnak! (Derültség jobbfelől.) Gróf Apponyi Albert: Mert t. ház, igaz, hogy egyik elvünk úgy nekem, mint azoknak, a kik velem egy párton vannak, egy közjogi és politikai alapon állanak, az,hogy mi a hadsereg jelen szervezetében meg akarjuk adni a monarchia vádelmének mindazokat az eszközöket, melyeket az, a jelenlegi idők és európai viszonyok közt követel. És mi ehhez az elvhez ragaszkodunk. (Helyeslés balfelöl.) De, t. minister ur, vannak nekünk ezen kivül más elveink is s azokhoz is híven kell ragaszkodnunk, mert azokat ennek a törekvésnek alá nem rendelhetjük. (Helyeslés balfelöl.) És ezek az elvek t. ház, a törhetetlen ragaszkodás egész alkotmányunk integritásához, nemzeti egyéniségünk sér-