Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

194. orsiágos ülés márezius 4-én, hétfőn. 1889. 197 akkor, mikor még a törvényeket kevésbé érvénye­sítették. Ma ugyanis nem ugy van a szolgálat, mint régebben volt, hogy csak az nyerhette el a tiszti rangot, a ki azt ambitionálta s a ki a katona­ságot életpályának tűzte ki, ma az általános véd­kötelezettség korában élünk. Ne méltóztassanak elfeledni azt, hogy ma nincsen kényszer-katonai szolgálat, mert ma minden állampolgár, minden hazafi tartozik védkötelezettségét teljesíteni. (Igás! Ugy van 1 jobbfelöl.) Nem kényszer-altiszt az, a ki a legénységből kikerül, ámbár 3 évet szol­gál minden kivétel nélkül. Nem kényszer-altisz­teket, hanem kitűnő altiszteket látunk azokból a t. képviselő ur által úgynevezett kényszer elemek­ből kikerülni; (Helyeslés jobbfelöl) nem kényszer­önkéntesek ezek, a kiknek soraiból némelykor igen kitűnő tisztek kerülnek ki. Ezek a haza és a nemzet iránti kötelességüket teljesítik a sereg­ben. Ez nem kényszer. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ha kényszerítve vagyunk nagy hadsereget tartani, ez igenis kényszer; ele ekkor kényszerítve vagyunk gondoskodni nagyszámú tisztekről is. Méltóztas­sanak erre más módot ajánlani: szívesen elfoga­dom. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás ésfelkiáltások a bal­és szélső baloldalon: Magyar tiszti academia kell!) Folyton hallom a magyar tiszti aeademiát hangoz­tatni. Bocsássanak meg a t. képviselő urak, de jöj­jünk már egyszer tisztába. Beőthy Ákos: Tisztában vagyunk mi már nagyon régen! (Ugy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi nister* Fájdalom, nincsenek tisztában. Azért nincsenek tisztában, mert nem tudják megkülön­böztetni a tettleges állományú tiszti létszám szük­ségletét a tartalékos tiszti létszám szükségletétől. Az önök kívánsága szerint magyar tiszti acade­nriát kellene felállítani, úgyde ez csakis a tett­leges állományú tiszti létszám kiegészítésére szol­gálhatna; nekünk pedig ez nem kell, hanem kell a tartalékos tisztek létszámát szaporítani. (Helyeslés jobbfelöl. Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Ez a baj épen!) Ne méltóztassanak félre érteni, még pedig szántszándékosan félreérteni. Akárhányszor megmagyaráztam már, hogy a tettleges állományú létszámot ki tudjuk egészíteni, mert van rá kellő erő ; de a tartalékos tisztek lét­számát nem tudjuk kiegészíteni. Továbbá azt monja a t. képviselő ur, hogy politikailag veszé­lyes a második év, mert — nézete szerint — a katonai hatalomnak szolgáltatjuk ki az ifjúságot; a katonai vizsgáló bizottságok bele nyúlnak a pol­gári életbe az által, hogy esetleg egy-egy önkén­tes a második évet szolgálni fogja. Kérem, legyen kegyes a t. képviselő ur megmondani, vájjon az iskolákban, hogy ha — a mint gyakran előfor­dul — a fiatal ember egyik vagy másik tantárgy­ban az év folyamán meg nem felel és ha ismétlésre kényszeríttetik, vájjon ez által belenyúl-e a tanári kar a polgári életbe? (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon. Ellenmondásolt a bal- és szélső báloldalon.) Itt az állam iránti kötelességről van szó, másrész­ről pedig az iskola kénytelen az ismételtetésre, ha azt akarja, hogy ember legyen a növendékből. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Hogy nem tetszik, azt tudom, de mégis csak kegyeskedjenek meghallgatni azt, a mit mon­dok. (Helyeslés a jobboldalon) Azt mondja a képviselő ur, hogy súrlódások fognak előállani és hogy minden alkalom arra fog szolgálni, hogy ez fokoztassék. Én, t. képviselő ur, azt hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy az egyéves önkéntesek zöme, igen kevés kivétellel, a nemzet és állam iránti kötelességét teljesítve, a tiszti kardbojtot az első év végével el fogja nyerni. Lesznek olyanok is, kik nem teszik, de azok közt is van különbség; két cathegoria van: az egyik olyan, a mely átlátja, hogy hibázott — ámbár a megbukott tanulóknál ez igen ritkán történik (Derültség a jobboldalon) — van azután egy olyan cathegoria, mely a vele született botrányhaj ­hászatnak engedve, a tüntető bizottsághoz fordul. (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől.) A mi most megtörténik, az meg fog történni későbben is, ebben tehát semmi különbség nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur beszéde végén tagadja azt, hogy a hadseregben a szolgálati nyelv meghatá­rozása felségjog. Én a felségjogról általában nem kívánok szólani; ehhez nálam sokkal hivatottab­bak szólottak már, még pedig igen alaposan, ugy mint a ministerelnök ur és mások, én kizárólag; csak a nyelvkérdésre kívánok szorítkozni (Hall­juk ! Halljuk!) és azt hiszem, hogy sikerülni fog a t. képviselő urat meggyőznöm arról, hogy a közös hadseregben^ a nyelv meghatározása csakugyan felségjog. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur idézi az 1867 : XII. és az 1807. és 1810. törvényezikkeket; idézi Deák Ferencz szavait a megyei rendekhez intézett jelen­téséből. Már most, t. ház, azt hiszem, kétséget nem szenved, hogy 1526-ban, midőn a mohácsi vész után Magyarország a török rémuralom elől mene­külve, a Habsburgi házhoz csatlakozott, nemzeti kérdés akkor egyáltalában nem volt, .... Thaly Kálmán: De igenis, Zápolya már fölvetette! (Zaj.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi nister: . . . nagyon természetesen ez senkinek sem jutott eszébe ; akkor ugy a magyar, valamin­német, osztrák, olasz és spanyol csapatoknak egyt aránt németül adták ki a rendeleteket. (Ellenmondás a bal- és szélső balon,) Thaly Kálmán: Tagadom. (Ellmmondás jobbfelóJ.) Latinul!

Next

/
Oldalképek
Tartalom