Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

19i. országos ülés márczins 4-én, hétfőn. 1889. 191 Az a külföldi ember, a ki e vitát el fogja olvasni s ki a parlamentaris életben gyakorlott, bámulni fog, hogy még ily érv is fordulhat elő egy törvényhozói testületben. 20 év óta számtalanszor volt e kérdés tárgyalás alatt és soha senkinek nem jutott eszébe -kimondani ezt a szót, hogy a nyelv felségjog. Ezt most ad hoc erre az alkalomra találták fel. (Igaz! Ugy vem! a szélső balfelől.) Méltóztassanak megnézni a ház naplóit s bármire kötelezem magamat, ha nem a törvénykönyvben, hanem a naplókban egyetlen egyszer megtalálják e mondást, hogy a nyelvkérdés Magyarországon felségjog. De tovább megyek. Még odaát Austriában sem, a hol tényleg e dolog szabályozásánál, miután maguk közt egy nyelvben megegyezni nem tudnak, szükségszerííleg kell hogy megnyugodjanak a fejedelem döntésében, (Halljuk! Halljuk!) még ott sem mondta azt senki, hogy ez Majestätsrecht. Én figyelemmel olvastam át az egész vitát, a mely e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az osztrák képviselőházban lefolyt s kerestem mindenütt e Majestätsrecht-et, a melyet önök találtak most fel s melylyel az egész vita alatt oly nagy zajt csinálnak. És mit találtam az egész hosszú vita alkalmával? (Halljuk! Halljuk!) Találtam az osztrák honvédelmi ministernek néhány szavát, de a melyben nem Míijestätsreehtről van szó, hanem a melyben tisztán csak a tényleges állapotot jelzi a legdelicátabb módon, azt mondván: „Die Regelung dieser Angelegenheit hefindet sich in den Händen des allerhöchsten Kriegsherrn". (Egy hang a jobboldalról : Ez a felségjog!) Engedelmet kérek, óriási különbség van a között, hogy tényleg az ő kezeiben van, vagy ha azt mondjuk, hogy jogilag oda tartozik és hogy ahhoz a törvényhozásnak nincs szólása, (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ez még Austriában is igy van. Pedig még ha Austriában világosan ki lenne is mondva; még ha Austriában törvénybe lenne is iktatva : abból Magyarországra nézve a legkevésbbé sem lehetne következtetést vonni; mert nem lehet összehasonlítani oly államot, a mely királyságokból és országokból áll és a melyeknek államnyelve egyáltalában nincs, az egységes szent korona területével: a magyar királysággal, melynek alkotmányában benn van a király által szentesített azon törvény, mely a magyar nyelvet államnyelvnek állapítja meg. (Ügy van! a balőläa lm.) Azt mondani, t. ház, hogy egy nemzet nyelve felségjognak tekintendő egy országban: olyan absurdum, a milyent én soha életemben nem hallottam és én megvallom, soha nem is képzeltem, hogy valaha ilyet fogok hallani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minden jognak a forrása: a természetjog. Ebből fejlődnek ki szabályok és a korlátozások, a melyeknek alapja mindenkor a természetjog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig én nem ismerek természetesebb sajátot és sajátosságot egy nemzetben, mint épen a nyelvet. Hiszen a nyelv teszi a nemzetet nemzetté. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha nem volna a nyelv, volna egy nagy tömeg emberiség. (Ugy van! a baloldalon.) A nyelv különbözteti meg az emberiségnek egyes csoportjait egymástól. Ezek képezik a nemzetet. A nyelvre tehát azt mondani, hogy felségjog és hogy a fejedelemnek jogában áll egy szép napon előállani és azt mondani, hogy például holnaptól fogva volapük nyelven kell beszélni, ez képtelenség, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem hallgathatom el, t. ház, hogy nagyon meglepett engem ez az eljárás; meglepett ez a játék a felségjogokkal az önök részéről, de még inkább meglepett ez at. kormányelnökur részéről. Meglepett az önök részéről azért, mert önöknek, a kik annyit beszélnek a parlamentarismusról, tudniok kellene, hogy a parlamentarismusnak egyik alapelve az, hogy a koronát nem szabad a vitákba belevonni. (Ugy van! a szélső baloldalon ) Hiszen ha mi, vagy az ország közvéleménye elhinné önöknek azt, hogy csakugyan ugy van, hogy önök nem tehetnek eleget az ellenzék kívánságának, mert a nyelv kérdése felségjog: mi következik ebből? Vájjon nem azt jelenti e ez, mintha igy szólnának a néphez: Te kedves magyar népem, én szívesen teljesíteném azon jogos kívánságodat, hogy törvénybe iktassam bele, hogy a magyar nyelv legyen a tiszti vizsgálat letételének nyelve; de fájdalom, nem tehetem, mert ebben nem én intézkedem, hanem intézkedik a király, pedig nem akarja. Kérdem, az-e feladata egy parlamentáris kormánynak, hogy azért, hogy megkönnyítse a maga helyzetét, a felelősséget magáról a koronára hárítsa. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt nevezem én, t. ház, illoyalitásnak. (Helyeslés balfelől.) A felségjog-féle theoriának tarthatlanságát a legjobban bizonyítják önök maguk azon határozati javaslatokkal, a melyet egyfelől a véderő-bizottság, másfelől G-ajári Ödön képviselő ur nyújtott be. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur ismételve mondta és utána majdnem valamennyi szónok, hogy a határozati javaslat tulajdonképen azt tartalmazza, amit mi óhajtunk, a különbség csak az, hogy önök határozati javaslat alakjában adják, mi pedig törvénybe akarjuk iktatni. Ha ez igy áll, ha a határozati javaslat az, a mit mi akarunk és ha — a miben nem kételkedem — a t. minister ur helyesen mondta, hogy ő Felsége beleegyezését nyerte ki arra, hogy elfogadhassa azt, a mit a határozati javaslat követel: akkor a felségjog-féle akadály már el van hárítva. Akkor már ő Felsége belenyugodott abba, hogy a mit mi kívánunk, meg