Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

1S4. országos ülés múrczius 4-én, hétfon. 1889. 189 nyargal állameszmén, nemzeti érzületen, társadalmi érdekeken és tisztán csak az egységes hadsereg eszméjét akarja törvényesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem félreértés! szándék, t. minister ur és nem személyes gyűlölet vezérel bennünket, a midőn oly erélyesen lépünk fel ezen intézkedés ellen; hanem vezérel bennünket a tiszta hazafiúi kötelesség, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a mely ránk parancsolja, hogy a meddig csak lehet, egész erővel, egész erélylyel akadályozzuk meg azt, hogy egyfelől alkotmányunk igy nieghamisittassék, másfelől a hadsereg egyenesen arra szolgáljon, hogy a nemzeti aspiratiókat elnyomja (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) mindjárt az első nemzedékben, ifjúságunkban. Hogy ez igy van, t. ház, nem kerül senkinek nagy fáradságába bebizonyítani. Méltóztassanak csak egész nyugodtan taglalni a szóban forgó 25. §-t. Ez három intézkedést tartalmaz, a melyek szigorítólag hatnak az önkéntesi intézményre. Az egyik kimondja, hogy az önkéntes tanulmányait nem folytathatja, hanem az egész esztendőt kizárólag katonai kiképzésére köteles fordítani. Ezen intézkedést én ugyan feleslegesnek tartom és annak szükségességéről meggyőződve nem vagyok, mert a tapasztalat azt bizonyította, hogy értelmes, szorgalmas, törekvő fiatal ember képes volt eddig is a két czélnak egyidejűleg megfelelni, de legalább érthető és el lehet hinni, hogy a katonai kormányzat ezen változtatások által azon czélt óhajtja elérni, a mit a t. honvédelmi minister ur jelzett, hogy tudniillik jó tiszteket kapjunk a hadseregben. De, t. ház, ez nem áll a másik két intézkedésre, melyek közül az egyik kényszerítőleg mondja ki a tiszti vizsga letételét, a másik egy második évi szolgálat büntetésével sújtja azt, ki a vizsgát sikeresen le nem teszi. En is teljesen meg vagyok győződve arról, bogy a mellett, hogy ez társadalmunkon és különösen középosztályunkon elkövetett nagy igazságtalanság, egyszersmind nagy hiba katonai szempontból. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert méltóztassék elképzelni, hogy mily helyzetük lesz ezen szerencsétlen embereknek a hadseregben, ha már eddig is 20 év lefolyása alatt alig volt pár hónap, melyben ne merült volna fel egy-egy eset, mely megmutatta, hogy a rendes hadseregben a tisztikar mily ellenszenvvel, hogy ne mondjam, gyűlölettel viseltetik az önkéntesek iránt. Ha nehéz volt helyzetük már eddig is, ellehet képzelni, hogy ezentúl,, midőn ők, mint Sträfiingek lépnek be azon körbe,« mennyi gúnynak, megvetésnek lesznek kitéve. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es képzelhető-e, hogy ily elemnek beékelése a hadseregbe ez utóbbi díszének emelésére szolgál-e ? Lehetetlen. (Ugy van! a bal- és szélső balfelől.) Azt mondják, hogy ezen második év arra való, hogy, miután tisztekre okvetlenül szükség van, a ki ezen rangot egy év alatt elnyerni nem birta, erre módja legyen a második évben. Bocsánatot kérek a honvédelmi minister úrtól, itt az őszinteségnek teljes hiánya mutatkozik. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen magából a törvényjavaslatból ki fogom olvasni neki, hogy úgyszólván ki van zárva lehetősége annak, hogy az a fiatal ember a második évben megszerezhesse a tiszti rangot. Felkérem erre a t. ház becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalán.) E szakasznak 11-ik bekezdése igy hangzik: „Azon egyévi önkéntesek, a kik a tényleges szolgálati év eltelte után a vizsgát sikerrel leteszik és a tiszti rendfokozat elnyeréséhez megkívántató egyéb követelményeknek is megfelelnek", azok tisztekké vagy hadapródokká neveztetnek ki. Igen érdekes mindenekelőtt az a kifejezés, hogy „egyéb követelmények". Hogy mik e követelmények, azt senki sem tudhatja. Tehát az a fiatal ember arra nyer kedvezményt — mint önök mondják — hogy egy év alatt tisztté kiképezze magát s egyúttal megkapja a kötelezettséget, hogy a vizsgát letegye; de midőn már ezen kötelességeit is teljesítette, abból nem következik azután, hogy az állam is teljesíti irányában kötelességét és tisztté teszi, hanem függ ez egyéb körülményektől, melyek a katonai tiszti köröknek privát titkát képezik, azokhoz már senkinek semmi köze. Ez az első pont. Következik a második: „Az egyévi önkéntesek, a kik ezen vizsgánál meg nem felelnek, kötelesek még egy évet csapattestük alosztályánál tényleg szolgálni", stb. „az ilyeneknek az is megengedhető"— tehát nem megengedendő, hanem megengedhető, „hogy az egyévi önkéntesek elméleti oktatásában, a mennyiben ilyen helyben tartatik", ez a második „ha". A harmadik az, „hogy ha más különben arra érdemeseknek találtatnak". Estalán itt már be van fejezve? Nem. Még az is kiköttetik, hogy ha „a szolgálat ez által hátrányt nem szenved". Tehát, ha a szolgálat hátrányt nem szenved. Ez mit jelent? Nem azt jelenti-e világosan, hogy a második év már nem arra való, hogy a fiatal ember magát tisztté kiképezze, hanem kell hogy rendes katonai szolgálatot teljesítsen és a mennyiben ezen szolgálat követelményei megengedik és ha teljesülne a sok „ha", a mi itt föl van említve: akki r megengedhető a fiatal embernek, hogy a tiszti vizsgát letegye. Ebből világosan kitűnik, hogy a ki egyszer bármely oknál fogva a vizsgán megbukik és belejut oda abba a straf-compániába, a második büntetési szolgálati évbe, az csakugyan elmondhatja: „lasciate ogni speranza voi ch'entrate", annak vége, az lemondhat a tiszti rangról. (Igazi ügy van! a bal- és szélső balon:) De hisz nem kell hogy messze menjünk. Maga a t. honvédelmi minister ur a minap meg-