Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

193 országos ülés márczins S-én, szombatos. 1S89. 177 azon feltétellel, hogy a bécs-újhelyivel minden tekintetben katonailag egyenrangúnak tekintessék, annak törvénybe iktatásával, hogy minő egyén legyen az intézetnek élére állítható, hogy kik lehessenek ott tanárok, hogy minden országgyűlésnek az ottan folyó tanulmányokról s az ott elhelyezett növendékek előmeneteléről és az egész intézet kezeléséről jelentés tétessék: szóval a katonai oktatásnak egy egész rendszere törvény által állapíttatott meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Világos tehát, t. ház, hogy a katonai oktatás kérdése elődeink részéről a törvényhozás által intézendőnek tekintetett. (Igazi Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, van törvényünk arra nézve is, mely a jelen esettel teljesen analóg, mely arról szól, hogy gondoskodás legyen a magyar újon czoknak anyanyelvükön való kiképzése iránt. Az 1807: I. törvényczikk, midőn 12 ezer újonczot megajánl, a megajánlás feltételei közé sorozza azt is, hogy ama csapatokba, melyekhez ezen újonczok beosztatnak, olyan tisztek és altisztek tétessenek, a kik az újonezok anyanyelvében jártas sággal birnak s ennek folytán őket anyanyelvükön kiképezni képesek lesznek. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És, t. ház, mit akarunk mi mást, mint hogy a magyar egyéves önkéntesekre nézve is törvényileg biztosittassék az, hogy állami nyelvükön képeztessenek ki. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Es, t, képviselőház, a magyar nyelv használatának kérdése még sokkal tágabb körben is a törvényhozási intézkedések tárgyává tétetett. (Halljuk! Halljuk!) Itt van az 1840 : VI. t.-czikk, melynek 9. §-a így szól: „0 Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása, a katonai véghelyeken is gyarapittassék és a magyar ezredek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek." Hát én nem hiszem, hogy a törvényhozás itt az ezredesek és a, szolgabirák magánlevelezés! nyelvét akarta volna szabályozni, itt a hadsereg szolgálatában előforduló hivatalos iratokra nézve elhatározta a törvényhozás, hogy azok magyar nyelven történjenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanabban az időben — már most nem törvényre hivatkozom, de egy oly férfiura, a ki, gondolom, a közjogból tudott valamit — Deák Ferencz, a megyei rendekhez intézett követi jelentéseiben, nem egyszer szorgalmazta és mint a törvényhozás egyik kivívandó czélját tűzte ki a magyar csapatokban a magyar nyelvnek, mint hivatalos nyelvnek használatát. Felállíthatott volna-e Deák Ferencz egy ilyen czélt, még pedig a legnagyobb felelősség mellett küldői eló'tt, a kikhez való viszonyt senki oly lelkiismeretesen fel nem fogta, mint ő; állíthatott volna fel, tűzhetett volna ki ily czélt, ha ő abban a vélekedésben lett volna, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1887-92. IX. KÖTET. közjogunk szerint a magyar nyelvnek a hadseregben való jogosultsága a felségjogok közé tartozik és hogy ehhez a törvényhozásnak hozzászólása nincs. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és ssélsó balon.) Tehát, t. ház, meghozott, királyaink által szentesített törvények és ezen század legnagyobb közjogi tekintélyének törekvései bizonyítják azt, hogy az a tan, mintha akár a katonai oktatás, akár az ujonczok kiképzésének a nyelvé, akár a magyar nyelvnek érvénye a hadseregben egyáltalában a törvényhozásnak intézkedési körébe ne tartozott volna, közjogunk szempontjából határozotttévtan, közjogunk alapelvével ellenkezik. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt nem puszta állítással indokolom, ezt meghozott és szentesített törvényekkel igazolom. (Hosszantartó zajos helyeslés a balés szélső báloldalon.) És midőn az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a ő felsége alkotmányos jogainak értelmében, tehát fennálló törvények értelmében sorozza a vezérlet, vezénylet- és belszervezetet az ő Felsége által intézendő tárgyak közé; ezen törvényekből, ezen tekintélyek eljárásából világos, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet kifejezés alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése, csak katonai oktatás kérdése nem, csak az ujoncz kiképzésének kérdése nem, mert minderre ellenkező praecedens létezik. (Ménk éljenzés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ezt így ki kellett deríteni (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és lesznek még utánam bizonyosan, a kik új érveket is fognak feltalálni, ki kellett deríteni, mert e kérdés felvettetett és átvitetett önök által a politikai térről a közjogi térre. Am ha politikai értelemben beszélünk, akkor aztán másképen szólunk. Én igenis azok közé tartoztam, a kik évek óta itt ülnek és nem bolygatják a hadsereg szolgálati nyelvére nézve azt az intézkedést, a melyet ő Felsége s.iját intézkedése körében tett és jogosan tett, mert a törvényhozás többi factorai nem vették igénybe beleszólási jogukat. Én igenis azok közétartozom, a kik ma sem akarják bolygatni ezt a kérdést, a kik ma sem akarják bolygatni — tudom, hogy ebben eltére'? t. szomszédaimtól — a hadsereg belszolgálati nyelvének kérdését, hanem tényleg ott akarják Nagyni a mostani intézkedési körben, a mostani állapotban. De ha aztán ugy vettetik fel a kérdés, hogy ebbe beleszólásunk nincsen, ha aztán ugy vettetik fel a kérdés, hogy ez felségjog, hogy innen a törvényhozás ki vau zárva, akkor, t. képviselŐház, másképen beszélünk. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső balon.) Akkor első kötelességünk az, hogy a magyar közjogot, a magyarnemzetnek alkotmányos jogait a maguk teljességében vindicáljuk és elhomályo-