Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

174 1»S. országos ülés márczins 2-án, siombatoH. 1889. ember életének biztonságára gyakorol jó vagy rossz befolyást, épen azért, t. ház, nem lehet az egyéni tehetségtől, az egyéni hajlamtól, nem lehet az egyéni becsvágy irányától eltekintve kényszeríteni bárkit arra, hogy egy ilyen felelősséggel járó állást elfoglaljon. (Helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, határozottan — és ezt gróf Tisza Lajos t. képviselőtársammal szemben mondom — ez igenis a tiszti karra nézve erkölcsileg súlyos csapás; azt senki sem állítja, sőt mi volnánk az elsők, a kik azt visszautasítanék, hogy a tisztikar szelleme, a tisztikar erkölcsi értéke, méltósága az által szenved, ha minél számosabban lesznek a mi értelmiségünk köréből tartalékos tisztekké. Ellenkezőleg, én is óhajtom, hogy ez igy legyen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De igenis a tiszti kardbojt méltósága szenved az által, hogyha annak elnyerése nem az ainbitiónak, nem az óhajtásnak, hanem büntetés által kierőszakolt kényszernek a kifolyása. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ép oly bizonyos aztán az, hogy azokban az altisztekben sem lesz köszönet, hogy azok sem fognak a csapatokban jó elemet képezni, a kik a tiszti vizsgán megbukván, a második szolgálati évet az eddigi, már meggyökerezett szokások szerint reájuk rótt büntetés gyanánt fogják fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mondották ugyan, t. képviselőház, hogy az ilyen elégedetlen elemekkel majd el fog bánni a katomú fegyelem. (Halljuk! Halljuk.') Igen, el fog bánni a katonai fegyelem, meg vagyok arról g-yőződve. De vájjon szolgálatot teszünk-e a hadseregnek azzal, ha bármily szerény vezénylő állásokba oly elemeket viszünk be, a melyekről már előre sejtenünk kell, hogy azokkal a katonai fegyelemnek kell elbánnia, (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) hogy azok a katonai fegyelemnek nem támaszai, hanem objectumai fognak lenni? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Előttem világos tehát, t. képviselőház, az, hogy az ezen rendszabály által elért akár kényszertisztek, akár kényszer-altisztek nem fognak jó elemet képezni akár a tiszti, akár az altiszti karban és mondhatom, hogy ez katonai köreinkben igen elterjedt és igen sokak által osztott felfogás. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a felett sem akarok vitatkozni a bonvédelmi minister úrral — e téren szakavatott képviselőtársaimra bizom ezt — hogy mennyiben czélozza ezen rendszabály a tartalékos tisztek vagy az altisztek állományában létező hiány pótlását; elfogadom vitatkozás! alapul aző állítását, hogy tetemes hiány van a tiszti karban. De ha mi aztán ezen hiányt orvosolni akarjuk, vájjon az az út-e a helyes, melyet a törvényjavaslat választ? vájjon az ultima ratióhoz, ezen— nem találok kifejezést — legbrutálisabb eszközhöz kell-e fordulni? (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) Hát hozta volna javaslatba a honvédelmi minister ur mindazon könnyítéseket és gyakorlati javításokat, melyeket az utóbbi ülések egyikében kilátásba helyezett; (Élénk helyeslés balfelől) hozta volna be a tananyag gyakorlatias megszorítását, hozta volna be főleg a magyar tisztképzést és a magyar tiszti vizsgát, (TJgy van! TJgy van! balfelől) majd meggyőződhetett volna arról, hogy kényszereszköz nélkül is rövid idő múlva nem is sejtett mennyiségben szaporodott volna a tartalékos tisztek száma, (Élénk helyeslés. TJgy van ! TJgy van! a bal- és szélső balon) még pedig csupa oly emberekkel, a kik, elhárittatván az eddig fennállott akadályok, saját akaratuk, saját ambitiójuk folytán törekedtek volna a tiszti kardbojt után. Azokban pedig, a kik az igy elérhető számon felül a „douce violence" folytán fognak megnyeretni — a mint előbb mondtam — annyira nincs köszönet, hogy arról nem csak bátran lehetett volna, de a hadsereg érdekében is állott volna lemondani. (Élénk helyeslés. TJgy van ! a bal- és szélső báloldalon.) De én ezt az iijitást politikailag nagyon veszélyesnek tartom. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy milyen óriási és egészen új hatalom adatik azoknak a kezébe, a kik a tiszti vizsgákat vezetik. Eddig azok a katonai elemek az előttük vizsgázó fiatal elem katonai előléptetésére döntő befolyást gyakoroltak; az ő ítéletüktől függött, vájjon az illető tartalékos tisztnek qualificálható-e vagy sem, szóval: katonai előmenetelük tőlük függött. És ez helyes, máskép nem is lehet. De most, midőn a tiszti vizsgánál megbukott ember egy újabb évet tartozik szolgálni, midőn ez által polgári foglalkozásaiban és életpályájában szenved igen veszedelmes megtámadást, most ugyanannak a katonai vizsgáló bizottságnak hatalmat adunk, mely belenyúl a mi összes intelligens fiatalságunknak egész polgári életébe. (Élénk helyeslés. TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt pedig méltóztassanak két szempontból meggondolni. Először méltóztassanak meggondolni azt, hogy az általam nagyon tisztelt katonai elemnek bárhol a világon tanácsos-e, helyes-e a polgári társadalom fejlődésére ily mélyre ható befolyást engedni? (Élénk helyeslés. TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azután méltóztassanak meggondolni ugyanazt a problémát a mi különleges viszonyaink közt. Én melegen óhajtom, hogy mihamarább oda fejlődjenek a dolgok, hogy a kölcsönös, teljes bizalomnak állapota álljon fenn a közös hadsereg és különösen annak tisztikara és a nemzetközt; de akármiben legyen az indok — most nem kutatom — azt nem tagadhatja önök közül senki, hogy a kölcsönös bizalomnak ez az állapota ma még