Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

li>3. országos ülés márczins 2-An, szombaton. 1889. 171 meghallgatni, hogy aztán a ház e tekintetben határozhasson. (Nagy zaj. Halljuk! balfelől. Eláll! jobbfelől) Polónyi Géza: Én praecedens esetekre hivatkozva, kérek szót az esetre, ha a t. ház megengedi. (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Nem lehet! Eláll! ba* és szélső baloldalon. Halljuk!) Elnök : T. ház ! (Hosszantartó nagy zaj.) A képviselő ur azon esetre kivan csak szólani, ha ezt a t. ház megengedi. Kérdem a t. képviselőházat, méltóztatik-e ebbe beleegyezni? (Igen! Nem! Nagy zaj.) Kérem azon képviselő urakat, a kik megengedik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Hoszantartó nagy zaj. Felkiáltások bal- és szélső balfelől. Többség! Ellen/próba!) Kérem azon képviselő urakat, kik nem kívánják, hogy Polónyi képviselő ur szóljon, méltóztassanak felállani. (Zajos felkiáltások bal- és szélső balfelől: Kisebbség!) Polónyi Géza: Nagyon félnek az igazságtól. (Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak az ily dolgok felett ingerülten határozni. Az én vélekedésein az, hogy ha a ház egy szónoknak ezt az engedélyt nem akarja megadni, ehhez határozott többségnek kell lenni, most pedig a többség kétes. Méltóztassanak tehát a szónokot meghallgatni. (Nagy zaj. Zajos felkiáltások jóbbfélöl: Eláll! Eláll! A jobboldalról a képviselők legnagyobb részt kifelé vonulnak. Zajos megújuló taps és felkiáltások a bal- és szélső balfelől: Éljen az elnök!) Polónyi Géza : T. ház ! Mély tisztelettel és köszönettel hajlom meg az elnök ur igazsága és szabadelvíisége előtt. (Zajos felkiáltások bal- és szélső balfelől: Éljen az elnök!) Nagy köszönettel tartozom neki, hogy ezen állás dignitását megvédelmezte és azért én is kötelességemnek ismerem, hogy ezen joggal, melyet oly kegyesen megadott, ne éljek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csupán azt jelentem ki, hogy nekünk, kik ezen padokon ülünk, jól esett látnunk, hogy a túloldalról megfenyegették az elnököt azért, mert nekünk adott igazságot. (Zajos helyeslés és élénk felkiáltások abal- és szélső baloldalon : Éljen az elnök!) Madarász József jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, helyesen cselekszem, ha a t. előttem szólott képviselő ur beszédének csupán azon részére teszek felszólalásom folyamán megjegyzéseket, melyek magára a napirenden levő tárgyra vonatkoznak, (Élénk helyeslés) mert ugy hiszem, a mostan kifejlődött hangulatban rossz szolgálatot tennék az általam ő vele és legalább is oly melegen mint ő általa óhajtott azon ezélnak, hogy a parlament tanácskozásai mindenkor az alkotmányos méltóság színvonalán maradjanak; nmndom, nem hiszem, hogy ennek a ezélnak szol! gálatot tennék, ha azokra, a miket a t. képviselő ' ur egyéb tárgyakra kiterjeszkedőleg mondott, a ház jelenlegi hangulatában reflexiókat tennék. (Általános helyeslés.) A 25. §. tudvalevőleg a 14-ikkel együtt képezte a lapis offensionist, a mely miatt ezen törvényjavaslat felett az a hosszú, az a sok tekintetben — elismerem, de annak jogosultságát is állít

om — elkeseredett vita fejlődött; oly vita, minő, ha a törvényjavaslat tisztán katonai czéloknak előmozdítására törekszik, ebben a házban soha ki nem fejlődött volna. (Élénk lielyeüés balfelől.) A 14. §. eltűnt, hogy minő körülmények közt, arra bátor voltam megjegyzéseimet megtenni akkor, midőn az napirenden volt. Megérkeztünk a 25. §-hoz és állíttatott, hogy a 25. §-ra vonatkozólag is új helyzettel állunk szemben. Napokig tartó titokzatos tanácskozásoknak eredményeként sejtették, hogy egy határozati javaslat fog a háznak beadatni, a mely a nyelv kérdésére fennálló aggodalmunkat eloszlatni képes lesz. Mert a 25- §-nak sérelme, az az izgató anyag, a mely benne foglaltatott, két dolognak találkozásából áll: a második évi szolgálat elrendeléséből és azon állapot fentartásából, mely nem nyújtott kellő garantiát arra nézve, hogy a magyar műveltség ne legyen oka annak, hogy ifjaink a tiszti vizsgát kiállani nem képesek. Hát azt állították addig, míg ez említett titkos tanácskozások tartattak: hogy ha fentartatik is a második szolgálati évnek elrendelése, gondoskodás lesz arról, hogy az a második aggodalom, a mely tulaj donkép leginkább izgatta fel a kedélyeket, tárgytalanná váljék. És, t. ház, megtörtént az előre hirdetett titok lelepzése, még pedig bizonyos ünnepélyességgel. A többségnek megbízottja erősen radicális színezetű beszédének kíséretében bemutatta a határozati javaslatot; nyomban utána felkelt a t. honvédelmi minister ur, előadta azokat az irányelveket, a melyek az egyéves önkéntesek kiképzésénél és a vizsgánál ezentúl alkalmaztatni fognak; nyomban utána felkelt az igen t. vallás-és közoktatásügyi' minister és előadta azokat az előnyöket, az úgynevezett könnyebbítéseket, a melyeket az egyéves önkénteseknek nyújtani fognak kárpótlásul azért, hogy minden körülmények közt az önkéntességi évet kizárólag a katonai tanulmányoknak legyenek kénytelenek szentelni. Nos hát, t. képviselőház, ezek után a nagy leleplezések után constatálnom kell, hogy leszámítva a t. honvédelmi minister ur által említett néhány s igen gyakorlatias rendszabályt, melyet azonban meg kellett volna tenni az ügynek és az eredménynek érdekében minden körülmények közt, leszámítva ezt, az a helyzet, a mely aggodalmainkra okot adott, a maga lényegéhen az új revelatiók folytán semmivel, de semmivel sem változott, (Helyeslés a bal- és szélső balon.) És én is osztozom Horváth Gyulát, barátom-