Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

1SS. országos Illés márezios 2 án, szombaton. 1889. 169 jén Csernatony képviselő ur, megtartva szó szerint azt, a mit megállapítottak és nyilatkozott Lónyay Menyhért gróf, az akkori miuisterelnök. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon.- Azért mégis meg bukott! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl) Akkor az is következett azután, t. képviselő urak, hogy ugyanaz a férfiú, a kit ma is a legnagyobb elismeréssel tudok egyik legtiszteltebb, atyai barátomnak, a kivel szemben ellentétben állottam akkor, (Felkiáltások a szélső balfelöl: Kivolt ?) Csernatony Lajos képviselő ur, a midőn előtte meg jelentem és azt mondtam, hogy igen sajnálom, hogy közöttünk ez történt, azt felelte, hogy habár fájlalja is, de kénytelen nekem igazat adni, a dolog lényegére nézve nekem volt igazam. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ha csakugyan áll az, hogy a közvélemény nemcsak egyes kérdésekre vonatkozókig megalakult ma már ugy, hogy teszem a 14. vagy 25. §., vagy valamely más szakasz elvetését kívánja, hanem ez a közvélemény meg van alakulva arra vonatkozólag is, hogy a jelenlegi kormány megbukjék-e ? (Zajos felkiáltások a szélső balfelöl: Ugy van ! Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Hát miért compromittálják azt a nagy, megállapodott magyar közvéleményt azzal, hogy nem reá támaszkodva, nem azokkal az eszközökkel, a melyek a magyar közvéleménynek mindig eszközei voltak, a parlamentarismus utján igyekezzenek megbuktatni a kormányt 1 (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Zaj és mozgás balfelöl.) Hisz, t. ház, az az erős, megállapodott közvélemény odáig sem megbízható, hogy elvárhassanak addig, mig az a maga alkotmányos működésében nyilvánuland és lehetetlenné teszi ennek a kormánynak és ennek a pártnak uralmát, a mely ellen az egész általános közvélemény állást foglal ? Ha annyira megállapodott az az erős magyar közvélemény, akkor méltóztassanak meg is bizni annyira abban, mint közvéleményben, mint a hogy mindenki, a ki arra hivatkozni akar, megkell, hogy bizzék benne. (Élénk helyeslés. Ugy van ! Ugy van! jobb felől. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Es ha, t. ház, a közvélemény mindenben a t. képviselő urak mögött áll, ugy méltóztassanak megkérdezni azt a közvéleményt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szegeden!) Ott is, de jó lesz egyebütt is; (Helyeslés, ügy van! jobbfelöl. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Kérdezzék meg, hogy van-e Magyarországon oly közvélemény, mely obstruetionalis fegyverekkel engedjen a parlamentben küzdeni? (Zajos helyeslés.Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Ha kapnak önök erre 500 intelligens embert, a ki az obstruetionalis támadásokat helyesli: akkor igenis talán lehet arról beszélni, hogy ez az országveszedelmes utón van. (Élénk helyeslés. Ugy van! KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. Ugy van! jobb felől Mozgás és zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Veszedelmesre vitték! Jobbfelöl : Rendre !) Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak ott (a baloldalra mutatva) azt nem értik komolyan, hogy Magyarországon egy ember is akadjon, a ki bármely körülmények között az obstructióthelyeselni tudná és akarná (Egy hang a szélső baloldalon: És Tisza mit csinált Bittóval? Halljuk! Halljuk!) és azok a támadások, amelyek intéztettek, azok a fenyegetések, a melyek most általánosokká váltak, melyek imént, alig pár perczczel a közoktatásügyi minister úrral szemben felhangzottak és a hang, melyen azok elmondattak: azok, t. ház, nem oly természetűek, hogy az ország közvéleményét érinthetnék; és ha jogosultak az urak a túloldalon az ország közvéleményére hivatkozni, jogosult a teremben mindenki arra hivatkozni, hoo-y vájjon a képviselőház tekintélye akkor, a mikor az elnök tekintélye, a kormány tekintélye . . . Csatár Zsigmond: (Hevesen felugorva.) Nincs tekintélye! (Élénk felkiáltások: Rendre! Rendre ! Halljuk az elnököt!) Horváth Gyula: . . . minden naegtámadtatik . . . (Csatár újból felugorva folyton közbekiált. Szavai a nagy zajban meg nem érthetők. Felkiáltások a jobboldalon: Rendre Csatéirt! Hosszas élénk zaj.) Elnök: Kérem a ház t. tagjait, különösen Csatár Zsigmond képviselő urat . . . Csatár Zsigmond: (Ingerülten felugrik.) Hát nekem nincs jogom szólani? (Nagy zaj. Felkiáltások : Halljuk az elnököt! Rendre ! Rendre!) Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy az elnököt kihallgassa. (Halljuk! Halljuk!) Határozottan kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mikor valamelyik képviselő ur ilyen jeleneteket provocál, kénytelen leszek a házszabályok 204. §-át alkalmazni. (Mtalános élénk helyeslés.) Mikor egy képviselő ur annyira elragadtatja magát, hogy midőn először figyelmeztetem és midőn másodszor rendre utasítom, tovább folytatja az izgalmat . . . (Felkiáltások jóbbfelől: Ki vele!) Csatár Zsigmond : Hát más nem beszél ? (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Ki relé!) Elnök: (Csönget) .... akkor kénytelen leszek a házszabályok azon intézkedését alkalmazni, mely a 204. §-ban van előírva. (Általános élén'í helyeslés. Felkiáltások jobbfelöl; Rendre! Trendre! Ki vele! Ki vele! Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Éljen az elnök! Csatár Zsigmond felugorva, folyton közbekiált, de szavait a zajban nem lehet megérteni.) Elnök: (Csönget.) T.ház! (Halljuk!) Rólam senki azt nem mondhatja, hogy akármelyik képviselő úrral máskép bánnék, mint másokkal. Méltóztassék megengedni, most is a szélső határig mentem. Kérnem kell a t. házat, hogy a liázsza22