Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

Jgg 193. erszágos ülés máreztas *-íin, szemijaten. 1889. inkább azoknak kellett elismerni, a kik annak kö­vetelése alkalmával e kérdés horderejét leginkább kiemelték. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A 14. §-nál nem tartottam szükségesnek fel­szólalni. Az általános vitánál indokoltam szavaza­tomat, melyet adandó valék. Midőn azonban a módosítás megtörtént, min­den további indokolás szüksége elesett. Most napi­renden van a másik két sérelmes szakasz a 24. és 25. §.ésaz ezekre vonatkozó határozati javaslatok. Méltóztassék megengedni, t. képviselőház, épen azért, hogy a helyzet minden oldalról kellőleg meg legyen világítva, még azon subjeetiv oldalról is, melyet a magam személyében, én, képviselek — hogy — úgy modjam — .történetét adjam a kér­dés azon részének, mely tudomásomra és szemem előtt folyt le. (Halljuk! Halljuk!) Talán több mint egy éve már annak, hogy az a kérdés, hogy a tiszti létszám a hadseregben kevés és hogy annak szaporítása czéloztatik, a véderő-törvényjavaslat megalkotói között meg­beszélés tárgyát képezte. Épen a honvédelmi minister ezelőtt egy évvel — azt hiszem, erre ő is emlékezni fog — a sza­badelvű párt körében többek előtt ismertette azon intézkedéseket, a melyeket ő a véderő-törvény­javaslatnál, a hadsereg jól felfogott érdekében, ke­resztül vinni szükségesnek tart. Ezek között volt az is, hogy a tiszti vizsga letételéhez köttessék az egyévi szolgálat és ha egy év után valaki a tiszti vizsgátsikerrel letenni képes nem volna, a szolgálat arra nézve két évre terjesztessék ki. Eötvös Károly: Tehát a clubból került ki ez az eszme?! Horváth Gyula: Én azt hiszem, hogy sem a minister urnak, sem a szabadelvű párt tagjainak azért szemrehányást tenni nem lehet, hogy ha komoly politikai kérdéseket előzetesen megbeszél nek; sőt azt állítom, hogy ha lehet valamit kor­mánynak és az azt támogató pártnak szemére vetni, az az volna, ha ilyen természetű fontos kér­déseket előre meg nem vitatna. (Helyeslés a jobb­oldalon.) A mint történt is, hogy nem beszélték meg, de ez rendesen nem vezetett jó eredményre. (Moz­gás balfelöl. Halljuk!) Azon említett alkalommal a t. honvédelmi minister ur a szolgálati évnek egy évről két évre való kiterjesztése mellett a hadse­reg jól felfogott érdeke szempontjából minden kép­zelhető indokot felhozott. Én akkor is kötelesség­szerűi eg mindazon aggályokat, melyeket az álta­lános tárgyalásnál kifejtettem, előadtam és a me­lyeket kisebb részben talán ma is ismételni fogok; épen olyan őszinteséggel mondottam el a t. minis­ter urnak, mint elmondottam azokat a múlt alka­lommal itt és elmondom ma. (Helyeslés.) Utaltam arra, hogy a hadsereg jól felfogott érdekében csak oly intézkedéseket tartok kívánatosaknak, melyek a nemzetben visszatetszést nem szülnek, vagy ha visszatetszést szülnek, legalább oly eredményeket állítanak elő, a melyek a hadsereggel szemben egyenértéket adnak azon áldozatokért, melyek a nemzettől követeltetnek. És t. ház, nem tagadhatom azt sem, hogy míg tán egyes-egyedül állottam ezen nézetemmel a minister ur ellenében, igen sokan voltak, a kik a minister ur érveit akkoriban elfogadták és e tekin­tetben, ha a minister ur azzal a benyomással távo­zott, hogy vannak ugyan egyesek, a kik az ő né­zetében nem osztoznak, de a kik előtte ugyanazon alkalommal nyilatkoztak, bár később nézeteiket megváltoztathatták, de az e tekintetheti czélirá­nyosnak tartott intézkedéseinek szükségességét belátták: ez a benyomás teljesen indokolt volt. A két évi szolgálat kérdése az, t. ház. mely felfogásom szerint, az egész törvényjavaslatnál, illetőleg ezen szakasznál a nyelvkérdést is íelve­tette és ez az egyetlen intézkedés az, a melynek következménye amaz általános ingerültség, amely tapasztalható e házban és e házon kivül. (Ugy van! balfelöl.) Es en akkor figyelmeztettem a t. honvédelmi minister urat, hogy azon kérdéseket, melyek e tör­vényjavaslatnál előfordulnak, nem abból a szem­pontból fogják legelőször is megítélni az ország lakói, vájjon a hadsereg ereje mennyiben emel­tetik, vagy mennyiben nem, hanem legelőször és legjogosabban azon szempontból Ítéltetnek, illető­leg támadtatnak meg, vájjon ily intézkedések folytán a hadseregben való szolgálat hazáuk fiainak nem nehezittetik-e meg, vagy nem tétetik-e épen gyűlö­letessé előttük. (Ugy van! balfelöl.) És nemcsak az következhetik itt be, hogy a nyelv kérdése egyáltalában felvettetik, hanem ter­mészetes következmény lehet az is, hogy e tör­vényjavaslat a hadsereg és a-nemzet, a monarchia innenső és túlsó fele között sok félreértésnek lehet kútforrása. • Én, t. képviselőház, sem akkor, sem most, sem egyáltalában soha azt tagadásba nem vontam, hogy a hadseregnek nyelve a jelen körülmények és viszonyok szerint nem lehet más, mint az, a mi most törvényszerűleg használtatik. (Ellentmondások balfelöl.) Engedelmet kérek, talán nem jól fejeztem ki magamat: törvényszerűleg csak annyiban, a meny­nyiben a nyelvnek használata törvényszerű jogon alapul, t. i. azon jogon, mely a hadsereg nyelvét megállapítja és mely, miután erre a törvényhozás­nak külön, kizárólag fentartott joga nincsen, azon jogok közé soroztatott — legalább ez ideig — melyek a felség által gyakoroltatnak. (Élénk helyes ­és jobbfelöl.) Már, t. ház, ha ez nem ama jogok közé tartozik, akkor méltán kérdezhetem, hogyan lehetett akár ezen, akár azon oldalán a háznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom