Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-192
192. országos ülés márczius lén, pénteken. 1888. Í51 katonaság status in statu. Nem irigylem a gustusát. Tagadom azonban, hogy a diplomatia elfogadta volna. Épen Beőthy Ákos t. barátom beszédjére, hogy különbség van még a diplomatia terén is a papíron lévő irott jog és a gyakorlat közt, csattanós bizonyítványnyal kívánok szolgálni. Megengedi — remélem — a t. ház e parányi kitérést, miután szóba hozatott, kell reá reflectálnom. (Halljuk! Halljuk!) Múlt őszszel a keleten tettem egy kis utat: magyar útlevéllel a belügyministeriumtól, láttamozva a török eonsul által. Midőn Ázsiába, Izmidbe és Brusszába akartam rándulni: ottani gyakorlat szerint elküldöttem az osztrák-magyar consulatushoz íitlévelemet. Ott az a szokás, hogy az osztrák nagykövetség által utasított consulatusnak, miután atörök birodalom bensejében a franczia nyelvet nem értik, törökül kell az útlevelet kiállítania; a magyar, illetőleg osztrák útlevelekből kiírják tehát a kiirandókat, pótolják a — tetszés szerint — pótolandókat, lefordíttatják törökre, kitöltik török blanquettáit és hitelesítés végett átküldik a török hatósághoz. Van szerencsém bemutani ezen eredeti ázsiai passusomat, kitöltve az osztrák követség által, Mit irtak be ezen passusba, daczára az én kifogástalan magyar útlevelemnek? (Halljuk! Halljuk!) Azt irták be rólam, Thaly Kálmánról, hogy az én lakásom Austria. (Élénk derültség.) S ezt az osztrák-magyar consulatus irta. S arra, hogy milyen alattvaló vagyok, azt irta: osztrák alattvaló; (Elénk derültség. Mozgás a hal- és sgélső baloldalon) vallásomra nézve pedig azt irták be, hogy: római katholikus. (Hosszantartó élénk derültség.) Ki kell magamat magyaráznom, t. ház. Ezt az utóbbit tisztelettel veszem, nem tartom dehonestatiónak, de nem igaz. (Helyeslés.) Magyar útlevelemben benne van minden, annak rendje szerint. Végére jártam annak, miféle bramarbas jegyzések ezek (Derültség) s azt a meggyőződést merítettem, hogy az osztrák-magy^ar nagykövetségeknél, legalább a konstantinápolyinál, illetőleg az általa utasított eonsulatusoknál usus minden magyar embert igy irni be : hazája Austria, nem pedig Madsaristnn, a mely nevet a törökök nagyon jól értik, mert a németet nemetzkinek, svábnak nevezik; tehát minden magyar osztrák alattvaló s vallása római katholikus. (Derültség.) így vagyunk a diplomatiával a valóságban. Sajnálom, hogy nincs itt a ministerelnök ur, vagy r a belügyminister ur; különben majd át. fogom szolgáltatni ezt a bizonyítványt. így vagyunk közjogunk legfontosabb vívmányaival. Mi azt hiszszük, hogyha papíron megvan, hogyha a házban az elnök kimondja, hogy „császári és királyi", az ugy is van. Pedig odakünn Magyarországról semmit sem tudnak, csak Autriehe-ról. Parisból is csak nemrég érkeztek ilynemű panaszok. A diplomatia nem teszi meg kötelességét s azt, a miről a minister ur azt mondta, hogy a diplomatia már elfogadta azt. csak ugy fogadta el, a mint az én brussai passusom mutatja. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) G-ajári t. képviselő ur .... (Zaj.) Ha nem lesz Csend, rögtön abbaNagy T om, de ha meghallgatnak, folytatom. (Halljuk!) Elnök: Kérem, méltóztassék meghallgatni a szónokot. (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Grajári t. képviselőtársam bevezető beszédében, abban a szűzi liliom-illatúban, a hogy Beőthy Ákos t. képviselőtársam mondta, a német nyelvet a hadseregben csupán érintkezési nyelvnek nevezte. Noha én lelkem egész hevével az önálló magyar hadsereget óhajtom, mindazonáltal, ha a német csak érintkezési nyelv volna, ideig-óráig meg tudnék barátkozni vele, a mennyiben a vezérkarnál szükségből gyakorolnák addig, míg a magyar hadsereg életbe léptettetnék; addig nem félteném az elnémetesedéstől legalább a csapat zömét s különösen a fiatalságot nem. Azonban, t. ház, fájdalom, legtávolabbról sem ugy r van. Mig az a bizonyos Nagyományos szellem, melyről oly magas, legmagasabb oldalról •— nem akarom a trónt érteni — hangsúlyoztatik, hogy fentartandó, addig a hadsereg németesítése is a legszigorúbb következetességgel vitetik keresztül. És arra nézve, hogy a hadsereg mennyire germanisál, megint szolgálni fogok példákkal. (Halljuk! Halljuk!) Vannak huszárezredeink, fájdalom, kevés olyan, melynek tisztikarában többségben volna a magyar elem, de a nem magyar tisztek között is a huszárezredekben aránylag még többen beszélik és értik az ezred nyelvét, sőt vannak lelkes honfiak köztük, kik magán társalgásukban, akkor legalább, mikor a reglement nem tiltja, maguk közt magyarul szoktak beszélni. Példákat tudnék mondani a minister urnak, a helyet is megnevezem, ha kívánja, hogy" segíthessen a bajon. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) Két huszárezred tisztikara egy vegyes garnisonban — mert nagy helyőrségi pont — jött össze equitatióra; mindkét huszárezred tisztikarának jó nagy számú küldöttsége társalgás közben a magyar nyelvet használta, külön-külön mindegyik a maga asztalánál, nem szolgálatban, hanem szabad idejökben. Egyszer az egyiknél megszűnt minden magyar szó, mintha elvágták volna, pedig tősgyökeres magyarok voltak. A honvédtisztek végire jártak annak, hogy honnan van ez, mert őket is érdekelte; a másik ezred tisztikara tovább is magyarul beszélt; mondom, ezt nem szolgálatközben, nem akarnám őket annak a szerencsétlenségnek kitenni, hogy azt lehessen róluk mondani, hogy a szolgálati német nyelvet megszegték volna, hanem társalgás közben. Végére járva a dolognak,
