Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

192. országos ülés márczius 1-én, pénteken. 1889. 137 vetett kérdésre, vájjon a hadsereg harczképessége csökkenne-e az által, ha az egyéves önkéntesek csakis magyar nyelven tennék le a vizsgát? Nem csökkenne; (Felkiáltások a szélső balon: Mi kát az akadály?) de az által igenis csökkenne, ha németül nem tudnának. És ha az egyéves önkéntesek tud­nák azt, hogy a vizsga kizárólag magyar nyelven tehetője, meg vagyok győződve, hogy még keve­sebbet tanulnának a német nyelvből, mint most. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha tehát azt akarjuk, hogy a német nyelvben a kellő jártassággal bírjanak, erről a vizsgaalkal­mával legalább némileg meg kell győződni, mert ha németül nem tudnának, akkor az ellenség előtt csak a némák módjára érintkezhetnének egymás­sal. (Zajos felkiáltások a szélső balon: Hát a honvéd­ségnél 1 ?) A honvédségnél is elő adatjuk a német nyelvet és nagyon természetes, a németnyelv tudá­sát bizonyos mérvig követelni fogjuk, a nélkül, hogy germanisatióról volna szó. Eötvös Károly: Hát mi más? B. Fejérváry Géza honvédelmi ininis­ter: Csak ezeket akartam röviden jelezni és újból kérem a t. házat, ne méltóztassék a múltkor általam kijelentett szavakhoz ragaszkodni, (Derült­ség a bal- és szélső balon) hanem az irányt és a szellemet tekintetbe venni (Élénk 'helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Báró Prónay Dezső! Báró Prónay Dezső: T. ház! (Halljuk!) A véderő-törvényjavaslatnak már általánosságban való tárgyalásakor a 25. §. volt egyike azoknak, a melyek az itt a házban történt felszólalásoknak egyik fontos tárgyát képezték. Ha valamely törvényjavaslatnak már általá­nosságban való tárgyalásakor annak egyes szaka­szai körül forog a vita, ezen egyes szakaszok fontosságát bizonyítgatni, ugy hiszem, felesleges. Felesleges az én véleményem szerint a 24-ik és 25-ik, egymással kapcsolatban álló szakaszoknak jelentőségét és fontosságát bővebben bizonyítgatni, mert hisz ez már magának a véderő törvényjavas­latnak általános tárgyalásából önként következik. Szolgáljon ez mentségül, t. ház, hogy a tárgy fontosságától áthatva, én is, mint e háznak egyik igénytelen tagja, nemcsak szavazatommal kívánok meggyőződésemnek kifejezést adni, hanem azt egyszersmind röviden okadatolni, (Halljuk! Hall­juk ! a bal- és szélső baloldalon.) De mielőtt erre áttérnék, legyen nekem megengedve röviden refiectálnora a t. túloldal némely szónokainak egyes állítására, még pedig annyival inkább, mert hiszen aránylag ritkán, csekély mértékben van szerencsénk a túloldal tagjainak felszólalásával találkozni e vitánál. Mindenesetre elismerést, figyelmet érdemel tehát azoknak felszólalása, a kik igyekeznek álláspontjukat indokolni. KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. IX. KÖTET. Ivánka Imre t. képviselő ur a tegnapi napon tartott beszédében foglaltaknak két részére kívá­nok rövid megjegyzést tenni. ^(Halljuk! Halljuk! a sMlsö baloldalon.) Ivánka képviselő ur ugyanis felvetvén azon kérdést, hogy miután a kiegyezési-ől szóló 1867: XII. t.-czikkben a magyar hadsereg világosan meg van említve, ennek a törvényes rendelkezésnek elég tétetett-e, létezik-e magyar hadsereg ; ő azt állítja, hogy igenis létezik. Fel­sorolja azután a magyar hadsereget, a mely áll 47 gyalogezredből, 16 huszárezredből stb. Azt hiszem, nem szükséges ismételnem az általa rész­letesen, számokban kifejezett adatokat. Tisztelt képviselőtársam felsorolja részletesen mindazon csapatokat, a melyek Magyarországból egészittet­nek ki és azt mondja: ezek 6 hadtestbe vannak beosztva s ezeknek összesége képezi a magyar hadsereget. Engedje meg a t. képviselő ur, szerintem csak azt mondotta meg, hogy melyik az az anyag, a melyből a magyar hadsereget meg lehetne alkotni, de nem azt, hogy magyar hadsereg létezik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mind­ezen csapatokban kétségen kivül magyar a legény­ség, mert magyar honpolgárokból áll; de azután ezenkívül nincs ott magyar semmi. Ha csak nem akarja magyarnak venni azt a kis fekete-sárga zsinórt. Ama csapattestek nagy részénél még azon valamely könnyen felismerhető külső jel is hiány­zik, a melynél fogva meg lehetne különböztetni, hogy a közös hadseregnek bizonyos csapatai Magyarországból egészíttetnek ki. A tüzérségnél és vadász-zászlóaljaknál én legalább ily külső jelet nem ismerek. Ha létezik, igen fogok örülni, hogy ha a t. honvédelmi minister ur eddigelé legalább a közönség által nem ismert ilyenjeire utalhatna. Nincs tehát olyan látható külső jel, a miből tud­hassuk, hogy ez vagy amaz a tüzér-ezred tulaj­donképen magyar-e. De még a katonai schematis­musból sem tudhatjuk meg azt biztosan. A katonai schematismusban az áll: ergänzt sich in Sieben­bürgen, Ergänzungsbezirk Kronstadt. Még az sincs megmondva, hogy Magyarországon. Még a tekin­tetben sem respectálják a törvényt, hogy Magyar­ország és Erdély uniójának e tekintetben kifejezést adnának. De tulajdonképen ha arról van szó, hogy valamely sereg milyen nemzeti jelleggel bir, annak legbiztosabb jele annak tiszti kara. E tekintetben hogy állunk? A magyar csapatok tiszti karának hány százaléka áll magyarokból? Görgey képvi­selő ur megközelítőleg 12%-ra becsülte, mások 14 — 15%-ot mondtak, a maximum, mit eddig hal­lottam 17% volt. Azt hiszem, nem tévedünk, ha 15%-ra teszsziik. Valószínű, hogy ennyi sincs ; de ennél több alig van. Mi tehát a magyar ennél a magyar hadsereg­nél ? A legénység, az anyag az, a melyből a 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom