Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. orszüffos ülés febrnár 28 An, csütörtökön. I8S9. j gg véleményt pártolom. (Zajos helyeslés és éljenzés a hal- és a szélső halóidálon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Hoch! Hocft• ! Hőrtl Nagy zaj.) Elnöki (Csenget.) T. ház! Már néhány napja hallom ezen felszólalást; megvallom, nem refleetáltam rá, mert azt hittem, hogy a képviselő urak maguk be fogják látni, hogy ez a német parlamentben szokásos közbeszólás; (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon) de Magyarország parlamentjének ez semmi tekintetben előnyére nem válik. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, nincs magyar ember, akinek szivén ne feküdnék, hogy a magyar parlament tekintélye semmi esetre lejebb ne sülyedjen, (Élénk helyeslés a jobboldalon) kérem, méltóztassék a szónokot meghallgatni. (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Én azt hiszem, hogy nem annyira arra, mint a tegnap elmondottak után . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélső balon: Hoch! Hoch! Helyre! Helyre! Felkiáltások jobbról: Vissza tudjuk adni a kölcsönt! Nem fogjuk meghallgatni önöket! Felkiáltások a szélső balfelöl : Helyre! Helyre! Felkiáltások jobbfelöl.- Majd ha önök illedelmesen szólnak, akkor helyre megyünk!) mint, mondom, főleg a tegnap hallottak folytán kötelességemnek tartom, lehető rövidséggel, az elmondottakra reflectáhii. (Halljuk! Halljuk!) Magára a szóban lévő két szakaszra nézve igen röviden uyilátkozhatom, mert azokra már ismételten volt alkalmam elmondani véleményemet. Itt mellékesen csak azt kivánom megjegyezni, . . . Polónyi Géza: Legalább nem alszunk el, mint az urak odaát! (Zaj. Mozgás a bal- és szélső balon ) Tisza Kálmán ministerelnök: hogy abból, a mit ma egy képviselő ur felolvasott . . . (Nagy zaj és dobogás a szélső balon. Felkiáltások jobbról: A lovakat tessék kivezettetni! Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérek csendet, képviselő urak. Meg fogom névszerint szólítani azt a képviselő urat, a ki zajong. (Helyeslés jobbfelöl. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: A kép viselő urak nagyon félhetnek az igazságtól, mert nem akarják meghallgatni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondás és zaj a bal- és szélső balon.) Mondom, t. ház, abból, a mit egy képviselő ur ma felolvasott 1868-iki beszédemből, nem látom az egyéves önkéntes szolgálatra és intézményre vonatkozólag azt az ellentétet, melyet ő beszédemben látni állított; mert most sem mondok, sem nem mondtam soha egyebet, mint azt, hogy az jogos előny; azt pedig, hogy bizonyos egyenlőtlenség van benne, akkor is elismertem, csakhogy igazoltam, hogy miért van, mennyiben van és hogy inkább látszólagos az adott viszonyok között, mint valóságos, (ügy van! jobbfelöl.) Ebben ellentétet csak akkor lehet látni, ha az előnyt jogtalannak nevezi valaki. (Zajos Eláll kiáltások a bal- és szélső baloldalon és dobogás.) Én tehát most is fentartom, hogy ez igenis jogos előny, mely érdekében van az országnak is és a melynek alapján igenis meg lehet várni, (Nagy zaj és dobogás a szélső baloldalon) hogy a mi az ország érdekében van, a mi a hadsereg jóságára és harczképességére szükséges, teljesítsék az egyéves önkéntesek ugy, a mint az tőlük, mint a hazának műveltebb, tanultabb fiaitól méltán várható. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak még azt jegyzem meg, hogy egy t. képviselő ur ma az önkéntesi intézmény anyagi előnyeit sorolván fel, ugy tüntette fel a dolgot, mintha ezen törvényjavaslat, vagy azok, a kik azt pártolják, az önkéntesi intézményt megszüntetni akarnák; holott ennek épen az ellenkezője áll, mert nemcsak fentartjuk, de azt akarjuk, (Zaj a szélső balon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) hogy sikeresebb legyen, hogy minél több reserve tiszt képeztessék és igy az a pénzügyi eredmény, a melyet a képviselő ur felhozott, ne kisebb, de sokkal nagyobb legyen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezen szempontból tehát a javaslatot megtámadni egyáltalán nem lehet. (Nagy mozgás a szélső balon és felkiáltások: Hoch! Na,gy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. képviselőház! Felhozatott — és ez volt a tegnapi vitának is egyik főpontja — a hadseregnyelve. Felhozatott, kapcsolatban a felségjogokkal, némelyek által az is, hogy a nyelvnek meghatározása az 1867 : XII. t.-cz. szerint a felségjogok közé nincs sorozva. Igaz, hogy maguk ezen képviselő urak közül is az egyik elismerte, hogy abban, ha törvénybe iktattatik, lehet korlátozás; és a kik ezt vitatták, igyekeztek a történelemből vett példákkal is igazolni, hogy a felségjogokat meg is lehet szorítani. Ezen utóbbi részre később fogok reflectálni; most csak azt kivánom megjegyezni, hogy talán a képviselő urak sem fogják tagadni azt, hogy azok a férfiak, kik az 1867-iki kiegyezést létesítették, kik az 1868-iki véderőtörvényt megalkotván, abban a hadsereg nyelvét érintetlenül Nagyták, tudták, hogy az 1867 ; XII. törvényezikk mit sorozott a felségjogok közé és mit tekintett olyannak, a mi a törvényhozás által törvényileg oldandó meg. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) És ebben nem gyengíti meg az álláspontot, sőt erősíti az, a mit — ha jól emlékszem—• Beőthy Ákos t. képviselő ur felhozott, hogy : igen, de a honvédségre nézve kimondatott a magyar hivatalos nyelv. Mit tesz ez, t. képviselőház? ('Zaja szélső baloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk !) Mit tesz az: ha ugyanazon egy időben a véderőrol szóló törvényben ugyanazok az egyik részre