Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

98 190« országos ülés ftbri recipiálnia, mint a mely közszellem atraospherájában őr, felnevelték. És ennek megvan a maga nagyon egyszerű oka, mert ezen hadseregnek közjogi és politikai conceptiója a múltban éles ellentétben állott a magyar alkotmánynyal és magyar államisággal. (Igaz! ügy van! bal-és szélső balfelöl.) Az a hadsereg R királyi teljhatalomnak és a birodalmi egységnek volt az instrumentuma. Annak a hadseregnek egy nagy olvasztó apparátusnak kellett lennie, mely a monarchia disparált elemeit egy nagy politikai egységgé összeforraszsza. Azoknak a nagy intézményeknek, melyek e birodalom egységének megalakítására voltak hivatva, alapját és zárkövét a hadsereg képezte. (Igás! ügy van! a bal- és szélső balfelöl.) Az a politikai missio adta meg annak a hadseregnek a feladatát, képezte traditióját, képezte közszellemét. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső balfelől) és soha sem volt oly erős, mint a kiegyezést közvetlenül megelőző időszakban, mert ez a tendentia sohasem lépett oly határozottan előtérbe, mint akkor. Igaz, t. ház, hogy midőn a kiegyezés megköttetett, szakítottak azokkal a tendentiákkal és be lett hozva a dualismus; ámde nem történt semmi sem, hogy a hadsereg ezen új viszonyok keretébe illesztessék, (Zajos helyeslés a szélső balfelöl) nem történt egyetlen egy organicus intézkedés sem arra nézve, hogy a hadseregnek közszelleme, a mi közszell&münkkel kiegyeztessék. Zajos helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Kern akarom én, t. ház, azt kutatni, hogy ez miért nem történt; meglehet, azért nem történt, mert a Lajthán túl azt hitték, hogy Magyarország elkiilönzésivágyakkal, Sonderzuggal van saturálva, hogy tehát a hadsereget ezektől az áramlatoktól távol kell tartani. Hogy ez a suppositio létezett a Lajthán túl, elég arra hivatkoznom, hogy maga Deák Ferencz hires húsvéti czikkeit ép ezen suppositio ellen irta. Azóta huszonöt év telt el. Én azt hiszem, Magyarország elég bizonyítékát adta loyalitásának, elég bizonyítékát adta annak, hogy a magyar államiság és nemzetiség a monarchia legerősebb támasza. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Bármiként van is, t. ház, ismétlem, erre nézve semmi közeledés nem történt és ennek két nagy hátránya van. Az egyik hátrány az, hogy abból, hogy ezen hadseregnek tényleges structurája miben sem különbözik egy egységes állam hadseregétől, minduntalan oly következtetéseket vonnak le, melyek a mi közjogunkra nézve pernitiosusak és másodszor, miután nem történt semmi sem, hogy e két közszellem kiegyenlittessék, conílictusok támadnak, olyanok, a melyek épen ezen antagonismust bizonyítják. S én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ezen állapotok nem fognak megszűnni addig, mig a hadsereget közjogunkkal r 27-én, szerdán. 1889. teljes összhangba nem hozzuk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Mig összeköttetésbe nem hozzuk főleg oktatásügyi szervezetünkkel, a mely Magyarországon a közszellem bölcsője, a mi ha gyakorlattá válnék, minél több magyar ember szolgálna a hadseregben. (Igaz! ügy van! balfelől.) Mindnyájan akarjuk, t. képviselőház, könnyíteni a hadseregbe való lépést s erre szolgálnak azok a könnyítések, a melyeket a vizsgánál keresztül vinni akarunk. Én ezen módozatokra nézve elfogadom azon különvéleményt, a melyet t. barátom, Bolgár Ferencz terjesztett be és indokolt. De arra az esetre, ha ez netán el nem fogadtatnék, azért, hogy idővesztegetéssel jár, én minden körülmények között eparagraphnshoz módosítványt fogok benyújtani, oly tartalmút, hogy iktattassék az be a törvénybe, mikép alternative a vizsgát vagy magyar vagy német nyelven — a mely a hadsereg tényleges szolgálati nyelve — lehessen letenni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És mert ezt igy akarom, t. ház, nem fogadhatom el azt a határozati javaslatot, a melyet Grnjári t. képviselőtársam beterjesztett. Nekem az a benyomásom van, hogy a t. túloldal a 25. §-nál ugyanazt az eljárást fogja követni, mint a 14. §-nál. Ez a határozati javaslat második kiadása annak a bizonyos jegyzőkönyvi nyilatkozatnak, annak az igazán hivatalos Malzextractnk, a melytől az egész országnak gyomra már előre megcsömörlött. (Derültség és élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a határozati javaslat azon eredendő hibában szenved, hogy nincs sanctiója, nincs biztosítéka. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ezt a biztosítékot egyedül csak az adhatja meg, hogy ha törvénybe iktatjuk azt s ezt a törvénybe iktatást kívánjuk mi. (Élénk helyeslés balfelől) Már most, t. ház, ez ellen felhozatott az, hogy ez a korona felségjogaiba ütközik ; tehát ismét egy nagy alkotmánykérdést vetettek föl. Méltóztassék megengedni, hogy erre igazán sine ira et studio kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban, t. ház, constatálnom kell azt, hogy itt a magyar király felségjogáról van szó, melyeket szét kell választani az osztrák császár felségjogaitól. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az uralkodó személyének közössége csakis a physicai személynek közösségére vonatkozik. De itt két korona, két souverain, két közjogi személyiség van. (Igaz! ügy van! balfelől) A magyar király más közjogi actus által lesz magyar király, mint osztrák császár, az ő közjogi személyisége más közjogi actusban nyilatkozik. Olyannyira két külön közjogi személyiség, hogy nem egyszer más nevet is viselt. így például (Halljuk! Halljuk!) Felséges urunknak eldődje, a jóságos Ferdinánd, mint magyar király V., mint