Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

92 168 országos ülés január 23-án, szerdán 1889. egyensúlya tényezőnek befolyását a védelmi teher meghatározásában biztosítja, hogy a mi súlya lehetett az 1868. évi törvényben benfoglalt záradéknak, azt sokkal biztosabban, sokkal egyszerűbben, sokkal hatályosabban birja a nemzet, abban a záradékban, a mely a jelen törvényjavas latban is benne van, hogy t. i. az ily módon törvényben megállapított ujonczlétszám kiállítása csak az országgyűlés évi megszavazása után történhetik. Talán a t. házat meggyőzöm arról, hogy nem túlzok, ha szemben ezzel a felfogással állítom, hogy az ujonczlétszámnak egyszer s mindenkorra való lekötése ellentétben van az 1867: XII. t.-ez.-ben kifejezett nagy elvvel és azt megsérti, (Helyeslés a baloldalon) ha ezzel szemben állítom, hogy az 1867 : XII. t.-cz. ellenére egy új közös ügyet teremt, egy lépést tesz a monarchia centralisatiój a felé (Élénk helyeslés a baloldalon) csorbításával az 1867 : XII. t-ez.-ben meghatározott állapotnak; (Élénk helyeslés a baloldalon) és állítom azt, hogy abban egy lényeges csökkentése foglaltatik a nemzet azon jogának, hogy a védelmi teher meghatározásába időről-időre, mint a koronával egyenrangú és egyensúlyú tényező, törvény által nem korlátolt szabadsággal befolyhasson. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Állítom ezzel szemben azt is, hogy dualisticus szervezetünknél fogva különös súlyt kell helyeznünk arra, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése, úgy a mint eddig volt, világosan felvétessék és súlyt kell helyeznünk erre azon nagy érdekek szempontjából, a melyekért és a melyek védelmére az 1867 : XH. t.-cz. megalkottatott; és végre természetesen állítom azt, hogy ezt az ujonczjutalék évi megszavazásának fentartása nem pótolhatja, hogy arra a czélra, a melyre a feladni szándékolt jog szolgál, az évi megszavazás vagy nem szolgál, vagy kétes törvényességi! és válságos helyzetekbe sodorja a nemzetet, (Helyeslés balfelől). A mi az elsőt illeti, én nem szeretem a nagyhangú állításokat és ha mégis azt mertem állítani a t. ház előtt, hogy az ujonczállítás jogának egyszersmindenkorra való lekötésében az 1867 : XII. t.-cz.-ben lefektetett alkotmányos elvek megsértése rejlik, ez bizonyítást igényel. (Halljuk! Halljuk !) Az 1867 : XII. t.-cz. kimondja a védelem közösségét, de arra nézve, hogy azon védelem mi módon, mily intézmények és tényezők által gyakoroltassák, három intézkedést tesz. Első intézkedésében elismeri a koronának eddig is létezett, ezentúl is fentartandó jogait a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére. A második czikkben fentartja a nemzetnek az ujonczállítás jogát teljes terjedelemben, meghatározván ezt az ujonczállítási jogot eddigi alkotmányunk alapján ugy, hogy az; a magyar hadsereg időnkénti kiegészítésében, a megajánlás feltételeinek, a szolgálati időnek és módozatoknak meghatározásában áll. Harmadik czikkében pedig azt mondja, hogy miután a védrendszer nem közösügy, hanem azon ügyek közé tartozik, a melyek szabad egyezkedés útján egyenlő elvek szerint megállapírandók, megszabja, hogy erre nézve a koronkénti egyezkedés és a két törvényhozásnak egymással való érintkezése miként történjék. Mikor, t. ház, a 67-es bizottságnak munkálatát, a mely szóról szóra a törvénybe iktattatott, tárgyalták, erre nézve az országgyűlésen az akkori ellenzék részéről a legkomolyabb aggodalmak nyilváníttattak. Nevezetesen az ellenzék vezérei ugy nyilatkoztak, hogy miután az általános védkötelezettségen alapuló védrendszer kilátásba van helyezve, félni lehet attól, hogy ezen védrendszer behozatala és megállapítása által az országnak fentartott szabad ujonczállítási joga is hatálytalanná tétetik, kifogás nyilvánult, hogy Magyarország rendelkezési joga a véderő felett megcsorbul. Ezen nyilvánult ag-godalmat és kifogásokat az 1867 : XII. t.-cz. alkotói kivétel nélkül azzal akarták megnyugtatni, hogy lehetséges az, hogy az általános védkötelezettségen alapuló rendszer szükségessé fogja tenni a rendszer stabilitása és teljes keresztülvitele érdekében az ujonczállítási jog lényeges alkatrészének lekötését. De ez a lekötés nem annyit jelent, hogy hatálytalanná tétetik a magyar országgyűlésnek ujonczállítási joga. Azon világos okból, mert a lekötés mindig csak határozott időre történik és mert ennélfogva szükségkép elő kell állania időszakról-időszakra egy oly időpontnak, midőn az országgyűlés az ujonczállítási jog lekötött alkatrészeinek teljes gyakorlásába lép s midőn ennélfogva ismét szabadon és törvény által nem kötve gyakorolhatja befolyását arra, mi legyen jövőben a védelmi teher és minő védrendszer szerint gyakoroltassék a közös védelmi kötelezettség, melyet az 1867 : XII. t.-cz. elismer. Kiemeltetett megnyugtatásul még az is, hogy a védrendszer megállapítása nem tartozik a közösügyek közé, nevezetesen hogy annak meghatározása, mi legyen az egész védelmi teher az egész monarchiában és aránylagosan annak egyik és másik államában, nem egyszer-mindenkorratörténik, hanem épen úgy, mint azon aránynak megállapítása, a melylyel a közös költségekhez járulni tartozunk, időről-időre megújuló szabad egyezkedésnek van fentartva. Midőn 1868-ban az általános védelmi kötelezettségre alapított véderő törvényjavaslat előterjesztetett, akkor ismét megújultak ezek az aggodalmak a magyar törvényhozásban. Jelesen két fő kifogást emeltek — miután általánosságban a törvényjavaslat a balközép által is elfogadtatott. Megújult épen ezekre a kérdésekre nézve. Az egyik kifogás az volt, hogy miért történik a lekö-