Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-167
I«7. országos illés január 22-én, kedden. 1S89. gj küzdelem nélkül az alkotmányos jogokból feladni egy ialpalattnyit sem. Nem vontuk ki magunkat e kötelesség teljesítése alól, kik az 1867-iki kiegyezés alkalmával a nemzet függetlensége megtámadását és jogainak lényeges megcsonkítását fájlaljuk. Mert kétségtelen, hogy bármikép vélekedünk is az 1867: XII. törvényczikkről, az, a mi akkor az ország jogaiból fenmaradt, most már alkotmányunk lényeges részét képezi. És azért én ez alkalommal nem fogom azt mondani t. képviselőtársunknak, Horvát Boldizsárnak, hogy ime a lejtő, melyre önök 1867-ben a nemzetet állították: nem kívánom azt mondani t. képviselőtársunknak, gróf Apponyi Albertnak: ime, ez azon alap, a melyet önök a nemzet jogainak és érdekeinek megvédésére elégségesnek találtak. Ime a megállapodás, a melyről önök feltételezték, hogy ezen az alapon ki lehetne azt vinni, a mi még hiányzik. Oda jutott a nemzet, t. képviselőház, hogy most már szép szerivel ki lehet fosztani legfontosabb alkotmányos jogaiból. (Felkiáltások halfelöl: Nem a nemzet az oka!) Nem akarok hozzájuk ekként szólni. Teljesen méltányolva azon igaz alkotmányos érzületet, melyet ez alkalommal tanúsítani méltóztattak, teljes szívből csatlakozom hozzájuk azon törekvésben, hogy a nemzet alkotmányos jogai újabb megcsonkítása ellen tiltakozzunk. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azon szép érvelésből, melyeket Horvát Boldizsár t. képviselőtársunktól hallottunk, különösen egy momentumot szeretnék kiemelni (Halljuk! Halljuk!) és lehetőleg egyszerű szavakba foglalni, hogy a mennyire lehet, tisztán álljon a nemzet előtt, hogy miről van most szó. Mert hiszen ez az egész közösügyes rendszer egy valóságos útvesztő, a melyben igen nehéz az eligazodás, ugy hogy egy Horvát Boldizsár éles eszére volt szükség, hogy kezünkbe kapjuk Ariadné fonalát. Kétségtelen, hogy a 10 évi létszám megállapítása mellett — ha 10 éven belül nem jön létre új megállapodás — az a helyzet áll be, hogy nincs törvényesen fennálló hadsereg és az a kormány, a mely az ilyen hadsereget fentartani akarja, hadseregestül törvényen kivül áll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebben fekszik az alkotmányos garantia, ebben ennek az intézménynek nagy fontossága. Még formai aggályok is merülnek fel, ha nincs megállapítva a hadsereg létszáma, mert akkor voltakép kérni sem lehet ujonezokat, mert nincs tudva, hogy mennyi kell, tehát nem lehet megajánlani sem; hasonlóképen nem lehet kérni s megajánlani a költségvetést sem. De általában oly állapotok jönnek létre, a melyeknél beállhat az az eset, hogy a nép visszalép azon őseredeti jogába, hogy a maga jólétéről, a maga érdekeiről saját akarata és belátása szerint intézkedhessek Én azt hiszem, t. ház, nem fog akadni egykönnyen kormány, mely felidézze az altima ratio ezen bekövetkezését. Kétszer is meg fogja gondolni, mielőtt ezt tegye s akkor a nemzetnek mindig vannak esélyei arra, hogy a maga érdekeit, a maga akaratát érvényesítse. Ebben fekszik az alkotmány garantiája; ezért perhorrescálják bizonyos körök ezen intézmény további fenmaradását: ezért mondják, hogy ez nem más, mint „Armee áuf Kündigung". (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hogyan fog állani a helyzet az új intézkedés után? Ha nem jön létre az új megállapodás? Marad a régi állapot. Lehet kérni ujonezokat, sőt adni is kell: mert ez új törvényben csak egy dolog van világosan és positive kimondva, és ez az, hogy bizonyos számú ujonezokat évenkintadni kell; a mi ezen kivül benne van, a 10 évenkint teendő javaslatokkal a kormány igen könnyen elbánik ; mert száz plausibilis okot fog arra, találni, hogy miért nem tudta létre hozni a kiegyezést? Elbánik vele ugy, mint a hogyan elbánt a katonai büntető törvénykönyv előterjesztésével, mint a hogyan szokott bánni a közös kormány a delegatiók határozataival. (Igaz! Ugy vem! a szélsőbalon.) De azt mondják, hogy ott van még a budgetjog. Én, t. képviselőház, ugy látom, hogy ha már csak ez a garantia marad fenn a törvényhozásnak, ez olyanforma állapot, mint olvassuk a régi várak ostrománál, hogy az őrség a fellegvárba menekült. Micsoda testület az, mely a budget-iogot kezében tartja; mi is az a delegatio? Azt mondja Pulszky Ágost t. képviselőtársam, hogy nem, nem ugy van, a törvényhozás elvetheti a delegatiók által megállapított tételeket az egész budgettel egyetemben. Mondhatnám igen t. képviselőtársamnak: „Köszönöm neked, hogy e szóra megtanítottál". Mi ezt affirmáltuk igenis mindig, mi megtagadtuk a delegatio által megajánlott összegeket, a felelet rá mindig egy vállvonítás volt at. többség részéről, utalás a törvénynek betűjére, mely azt mondja valósággal, hogy a mit egyszer a delegatio megállapít, azt egyszerűen fel kell venni az országos költségvetésbe. Ez lesz az a legutolsó menedék, ez lesz aztán az utolsó jog, melybe az alkotmányos garantiák szorulnak. Én ugy látom, t, képviselőház — mondom, a les:ea'vszerűbb szavakkal szeretném kifejezni magamat — hogy a mivel a nemzet eddig birt, az egy ,,plust"-t, a mi, azután megajánltatik, egy „minusM képvisel. Én kétségtelennek tartom azt, hogy az eddig fennállott alkotmányos garantiák egyik legfontosabbikának feláldozásáról van szó és ehhez az újabb jogcsonkításhoz, ehhez az újabb jogfeladáshoz részemről járulni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Legyen szabad az önkéntesekre vonatkozó nézeteimet elmondani. Én elismerem, t, ház, hogy a hadseregnek mindaddig, a mig az közös, közös nyelvre szüksége van. Elismerem azt, hogy a német legalkalmasabb arra, hogy ezen közös nyelv 9*