Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

167. országos ülés január 22-én, kedden. ISIS. 5-7 dött magyar alkotmányának és a magyar nemzet jogainak a fentartására, az a magyar király, ha tanácsadói azt mondják: „Uram király, e nemzet kívánja még alkotmánya szerint azt, hogy legyen magyar hadserege, az a magyar király ezt meg nem tagadhatja. Igaz, hogy ő osztrák császár is; a mi tehát azoknak ott Austriában kedves, tessék, tegye azt meg. De ha az austriai császár jónak látja, hogy legyen hadserege német, a magyar királynak lehetetlen ennek alárendelni magát, hogy nekünk meg nem adja a magyar hadsereget; s ez csak tanácsadói, csakjó magyar érzésű tanácsadói hiányán múlik. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És igy van ez a nemzeti nyelvre is. Azt kérdem én e tekintetben a t. közoktatási minister úrtól, törvényes-e az, a mit ő rendel. Én azt mondom, törvénytelen. (Ugy van! a ssélső baloldalon.) És meg is vagyok győződve róla, hogy ő javítana ezen. Óhajtom is, merthigyjék meg, ha itt meg is nyugtatják a kormánypárti többséget szavazataikkal, a nemzetet e tekintetben nem ámíthatják el. (Ugy van! a, ssélső baloldalon.) Nem nyugtathatják meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit mond ez a rendelet ? Nézzük meg, mit mond a középiskolai törvény először a magyar nyelvre ? Nem kívánok tüzetesen és hosszasan foglalkozni e tárgygyal. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Jól tudom, nem egészen ez a napirend tárgya, de a közoktatásügyi minister ur maga nyilatkozván e tekintetben, ha én arra nézve, a mit ő mondott és helytelenül mondott, itt a roszszul értesült közoktatásügyi minister úrtól a jobb értesítéssel elJátandóhoz hivatkozom, ugy hiszem, talán majd akkor, midőn lényegileg ez a kérdés lesz a tárgyalás napirendjén, a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál szerencsésebben fogjuk a nemzet érdekeit képviselve látni, ha már most elmondom a főbb tételeket arra, a mit a minister ur mondott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ministerelnök ura minister urat nem ugyan védelmébe akarta venni, de mégis kétszer nyilatkozott már e tekintetben és ő azt is állította legutóbb, hogy nem mondta ám a közoktatási minister ur azt, hogy a véderő harczképessége a eulturánál előbbre való. Kötelességem tehát szórói-szóra felolvasni, mit mondott a közoktatásügyi minister. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa) : „E törvényjavaslat már elébb volt elhatározva, mint én e helyet elfoglaltam, de ha ott lettem volna, el kellett volna fogadnom mint jó hazafinak, mert véderőnk harczképessége" —ne védelmezzen tehát a ministerelnök ur senkit, hanem ne állítsa azt, a mit valaki mondott, nem mondotta; mert különben ugy látszik, hogy a t. ministerelnök ur is helytelennek tartja; monda tehát: „mert véderőnk harczképessége, mert államunk biztonság-a szerintem még magasabb fokon áll, mint a culturális érdek, a mennyiben az államnak előbb fenn kell állania, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VIII. KÖTET. előbb a hazának biztosítva kell lennie és csak akkor vannak culturális érdekek". Engedje meg a t. közoktatásügyi minister ur, hiszen még a honvédelmi államtitkártól sem volna helyes és okszerű ezen állítás. Azt mondja, hogy előbb kell államnak lenni. Vájjon nincs-e itt most Magyarország ? Nincs-e magyar állam ? És később azt mondja, ne féljetek attól a német rendelettől, hisz a magyar állam eszméje annyira áthatott itt már mindenkit, hogy — ezt már nem ő mondta, hanem én gondolom hozzá — hogy a Steinacker szelleme sem g-vőzhet. Ezeket tartottam kötelességemnek, a t. közoktatásügyi minister ur figyelmébe ajánlani, hogy mivel a magyar nyelv, tehát az államnyelv tanításáról szóló szöveg azt mondja, hogy azoknak, a kik más nyelven tanulnak, a magyar nyelv csakis a 7. és 8-ik iskolai évben tanittassék magyarul, vájj on megegyeztethetőnek tartja-e a törvénynyel, hogy a német nyelvnek német nyelven tanítását a középiskolákban az 5., 6., 7. és 8-Ik esztendőn át rendeli el.(Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a nemzet érdekeinek, érzületének, a magyar állam hivatalos nyelvének megszégyenítése, alárendelése. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Mi nem kívánjuk erőszakolni a magyar nyelv tanítását, de alkalmat óhajtunk adni mindenkinek, hogy a 7. és 8-ik osztályban a magyar nyelvet tanulhassa. De rákényszeríteni a magyar nemzet minden gyermekére, hogy mikor a magyar nyelv csak két éven át taníttatik magyarul, hogy akkor a német nyelv németül tanittassék, ezt nem tartjuk megengedhetőnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én becsülöm a német irodalmat, de óvakodom azon nyelvtől, a mely negyedfél század óta mindig meg akarta hódítani Magyarország nyelvét és magába akarta azt olvasztani. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Én kérem a t. közoktatásügyi minister urat, fontolja meg, hogy ezen, maguk az igen nagy számú tanároktól is képtelenségnek ismert rendeletet, mire a közoktatási költségvetés tárgyalása eljön, a magyarnemzetközépiskolaitörvénye értelmében változtassa meg. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) Ki kell itt jelentenem, hogy mindazok szélmalom-harczok, melyek ellenünk intéztettek, azért, hogy mi nem akarjuk azt, hogy a magyar ifjúság a német nyelvet megtanulhassa. Ez nem való. Mi óhajtjuk, hogy tanulja meg a magyar ifjú, tanuljon lehetőleg minél több nyelvet, (Ugy van! a szélső baloldalon) legalább a müveit nemzetek nyelveit, igy a francziát, mert ne tagadják önök, hogy a franczia nemzet az angol után a legrokonszenvesebb volt mindenha a magyar előtt. Tanulja meg az ifjúság a német nyelvet is, melynek én irodalmát szintén nagyra becsülöm; de magyar közoktatásügyi ministernek e tekintetben kötelessége az, azokat a szakirodalmi nevezetességeket, a mik akár a német, akár a franczia, akár az angol nyelvg