Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

1S7. országos ülés január 22-én, kedden. 1888. 51 Ezen érzelmeknek tulajdonítható, hogy alig tette le a nemzet alkotmányának és nemzeti létének védelmére a legutóbbi 300 év alatt ismételten megragadott fegyvert, alig tett az uralkodó csak részben is eleget a nemzet jogos kívánalmainak, feledve volt a nemzet részéről minden sérelem s xíjolag a legfényesebb bizonyítékát adta királya iránti nagy ragaszkodásának, kegyeletének és ismét kész volt a legnagyobb és leghősiesebb áldozatokra. (Igaz! Ugy van! a szélső balm.) De ugy látszik, hogy bizonyos körök nem tanulnak semmit, de annál többet felejtenek s azért nem tudják, hogy a magyar nemzet az alkotmányát tiszteletben tartó uralkodóhoz őseitől öröklött hűséggel és kegyelettel ragaszkodik s hogy e hűségének és ragaszkodásának megtartására alkotmányos jogainak tiszteletben tartásán kivül nem kell egyéb garantiákat keresni. (Helyeslés a szélső balon.) Mert esak ezen tények és események nem tudásának tulajdonítható, hogy a kormány ily törvényjavaslatot mer beterjeszteni s hogy az ellenzék tiltakozása, saját pártjának aggályai és ellenvetései daczára ily törvényjavaslathoz mer ragaszkodni, melyeknek egyedüli alapja a nemzet elleni jogosulatlan, méltatlan bizalmatlanság. (Ugy van ! a szélső halon.) Ezen főindok mellett, úgy látszik, csak alárendeltebb czélt képez a haza, a trón, a monarchia megvédése, mert e törvényjavaslat e czéloknak nem csak meg nem felel, hanem lehetetlenné téve a nemzeti véderő helyes kifejlését, azok érdekeit veszélyezteti is. Ezen a törvényjavaslaton keresztülvonuló bizalmatlanság okozza azután, hogy a törvényjavaslat nem a véderő helyes szervezete érdekében, hanem csak egy elavult, ósdi, tarthatlan intézmény, a közös hadsereg részére kívánja az abban meghatározott újabbi súlyos áldozatokat. Ezért ezen intézménynek mi soha semmit sem fogunk megszavazni, hanem felemelve figyelmeztető és tiltakozó szavunkat, mindenkor az önálló magyar hadsereg felállítását fogjuk követelni és sürgetni, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert hazánk önálló állami léte, alkotmánya megköveteli, hogy önálló hadseregünk legyen, de kívánja ezt a haza, a trón, a monarchia védelmének biztonsága is. A hadsereg ugyanis csak ugy felelhet meg sikerrel nagy és magasztos hivatásának, ha avéderő-szervezet összhangzásban van a nemzet viszonyaival s ha tehát ez határozottan nemzeti jellegű. A franczia forradalom tanította meg az államokat a haderőnek most alkalmazásban levő szervezetére, ettől megtanulták Európa többi államai Austria kivételével, azt is, hogy a hadseregek sikeres működésének egyik lényeges feltétele a nemzeti lelkesedés. Apoltaisagyőzedelmek ezen lényeges tényezőjét minden nemzet, ápolta és ápolja ezt szövetségesünk, a német birodalom, mely leginkább ennek tulajdoníthatja legutóbbi fényes sikereit, csak a mi hadügyi kormányunk nem akar és nem tud tanulni, e helyett mint megdönthetlen igazságot akarja elénk állítani, hogy az egységes hadsereg sokkal jobban fogja megvédeni hazánkat és a monarchiát s hogy az nagyobb erő kifejtésére képes, mintha Magyarország önálló hadsereget kapna. De hát honnan tudják ezt, honnan merítik ez állítás jogosultságát, midőn ezt ezen egységes hadsereg története maga megczáfolja. Az egységes hadsereg összeállításának szervezeténél fogva, a magyar nemzeti szellem kizárása vagy elnyomása következtében nem ismer nemzeti lelkesedést s így hiányzik abból a magasabb erkölcsi erő s a sikeres működés legfőbb feltétele. Már pedig az általános védkötelezettség meghonosulása óta a hadsereg többé nem érzéketlen emberanyagból, hanem érzékeny gondolkodó emberek tömegéből áll, meíylyel csak érzelmeinek, önérzetének számbavételével, hazaszeretetből származó lelkesedése mellett érhetni el a háborúban sikereket. Ezen nemzeti önérzet, ezen lelkesedés nincs meg az osztrák egységes hadseregben, hol mindezt egyedül a fegyelem által hiszik pótolhatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy a fegyelem minden hadseregben feltétlenül szükséges, azt senki sem akarja kétségbevonni. De maga a fegyelem nem bir feltétlen hatással a belső érzelmekre és a félelem hatásaira s azért a fegyelem ütközet alkalmával lelkesedés hiányában igen könnyen felbomlik. A pánik nem - ismeretlen egy hadsereg történetében sem, de kétségtelenül gyakoribb lesz ott, hol csak fegyelmezett, lelkesedés nélküli, érzéketlen emberanyag mozog, hol a veszel)' pillanatában tiszt és közlegény egymásra nézve idegen, talán gyűlöletes s hol tiszt és közlegény egymás nyelvét nem érti, mint a hol nemzeti lelkesedés, nemzeti önérzet, önt halálmegvetést és győzedelmi vágyat a sorokba. (Igaz! a szélső baloldalon.) De önérzetről, lelkesedésről szó sem lehet, midőn egy önálló nemzet, daczára minden kitűnő katonai erényeinek, látja és érzi, hogy nyelve, nemzetisége e hadseregben meg van alázva, hogy érzelmei, történelme és alkotmánya e hadseregben gyűlöletesek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy lehet ily hadseregtől a veszély pillanatában nagy eredményeket várni, midőn a szomorú elnyomott helyzetnek hatása nem kevésbé nyomasztó, mint a szolgaság, mely megfosztja e hadsereg magyar elemeit az önérzettől s midőn csak ezen önérzetből és a hazaszeretetből származó lelkesedés érhet el a háborúban sikereket. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ezek általános igazságok, bizonyítják a nem7*