Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

186. országos Uiés febrnár 21-BH, csütörtök ön. 1889. 389 a mint azt — a mire még visszatérek — a véderőbizottság szövegezve beterjesztette. Nem refleetálok, t. képviselőház arra, hogy a képviselő ur szíves volt azt mondani, hogy én, a ki ha saját érdekemről lett volna szó, bizonyosan nem fogadtam volna el, miért fogadtam el hát itt, a hol az ország érdekéről van szó; csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a hasonlat egyáltalában nem talál. Nem talál miért? Ha két magánember szerződik, nem mondja a szerződésben, hogy tiz év múlva — a mi ugyan nem igen szokott történni — nem tartozom semmivel, hanem csak azt mondja: tiz évig 40 ezer forintot fizetek, azután megállapítjuk, hogy tovább hogy legyen. Ezt lehet ugy magyarázni, hogy ebben el van ismerve az, hogy a tiz év után is még adósság marad fenn s így ily szöveg elfogadása még az esetben is, ha nem maradna adós, alkalmat adna az ilyen — elismerem ügyes — ügyvédi magyarázatra. (Nagy nyűgtalmiság a bal- és a szélső baloldalon. Elnök csenget.) De az eset nem az, t. képviselőház; mert azt senki sem fogja kétségbe vonni, hogy arról, hogy az országnak védereje legyen, tiz év múlva is gondoskodni kell. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen az ország, az állam iránti kötelezettségnek megszűnéséről tehát szó sem lehet. (Ugy van! jobbfelől) Ha már ily esetben mondom, hogy arról, hogy ezen kötelezettségnek minő ujonezlétszámmal feleljünk meg, 10 évre újra kell határozni, újra elő kell terjeszteni a javaslatot, hogy maradjon e a mostani létszám vagy változzék ; miután itt egy magában semmikép el nem enyésző jognak csak alkalmazásáról van szó, ezt meggyőződésem szerint kifejezi az, hogy a megállapított létszám tiz évnél tovább nem maradt fenn. Többen vitatták, de a képviselő ur, a kiről épen most megemlékeztem, vitatta mindenekelőtt, hogy miért történt az, hogy én, ha csakugyan stylarisnak tartottam a módosítványt, rögtön rá nem állottam, mi lehetett ennek indoka ? (Halljuk ! Halljuk! Zaj balfelöl.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy beszédemben, mely]yel a módosítványt benyújtottam . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk! Halljuk ! Nem hallani semmit!) Bocsássanak meg a t. képviselő urak, hanem fognak beszélgetni, hallani fognak. Kénytelen vagyok, t. ház, erre visszatérni. Én igenis ugy fogom fel a helyzetet, hogyha két kormány megegyezik valamely törvényjavaslat keresztülvitelére, tartozzék az bár szószerint vagy lényegileg ugyanazonos lenni és az egyik a törvényhozás egyik factora részéről azon törvényjavaslat ugy, a mint megállapodtak volt, már megszavaztatott, keresztülment a tárgyaláson, akkor igenis a másik kormánynak, mely ezt még nem tette, mely akadályokra bukkant, kötelessége, mielőtt a változtatást maga részéről tenné vagy elfogadná, positive megtudni, hogy azon másik kormánynak, melylyel megegyezett; mely már az egyezség szerinti javaslatot az illető házban keresztülvitte, nem teremt-e ez által legvőzhetetlen akadályt; (Helyeslés jobbfelöl) különben nem felelne meg az ily kormány az egymás iránt tartozó méltányossági és tisztességi kötelességének, mert mindig azon kormány, mely nem tudta szavát beváltani, köteles vagy viselni eonsequentiáit, vagy legalább ugy intézni a dolgát, hogy azon másik kormánynak, mely már beváltotta szavát, bajt ne okozzon. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak társalogni, mert igy lehetetlen e házban tanácskozni. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Azért is megtámadott a t. képviselő ur, hogy — mint monda — én a párttal szemben vetettem fel a cabinetkérdést, holott annak helye a képviselőházban van. Én abban, t. ház, hogy a cabinetkérdés hivatalos felvetésének helje a képviselőházban van, tökéletesen egyet értek; de azt gondolom, hogyha egy ministeriumot és egy ministert egy párt hosszú időn keresztül támogatott, mielőtt ezen párt valamire elhatározza magát, kötelessége irányában ezen ministernek megmondani, hogy a kormányra nézve mik lesznek vagy lehetnek annak következményei. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől.) Én azt tartom, valóban a párt iránti kötelesség elleni vétség volna, ily esetekben ezt bizalmasan meg nem mondani. (Helyeslés jobbfelől.) Igaz, a mik a mi párt körünkben történtek, sajnos, nem maradtak bizalmasak. Ennek azonban én oka nem vagyok és én nagyon helyesnek tartanám és tartom, ha ugy tétetnek közzé a tudósítások a pártok értekezletéről, mint az a t. ellenzéki pártok részéről igen helyesen történik, hogy megmondatik a megállapodás, de nem közöltetnek a pártbeli discussiók; (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől) mert én mióta a, köztéren működöm, abban a hitben voltam mindig, hogy a párteonferentiák discussiói nem valók a nyilvánosság elé. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát bizalmasan nyilatkoztam. (Felkiáltások balfelöl: Nem telietimk róla!) Nem is a t. képviselő urakat vádolom ezzel, hanem mondom, ez oly baj, a melyből következhetett az a szemrehányás, a mit nem érdemlek, hogy a cabinetkérdést ott vetettem fel, a hol felvetésének helye nincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Arra, a mit a képviselő ur a főrendiházzal szemben való állásomról mondott, válaszolni fogok pár szóval akkor, a midőn egyúttal gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszédének rokon természetű részére fogok felelni. De egyre kénytelen vagyok még reflectálni. A t. képviselő ur tegnap megtámadta a kormányt azért, hogy a hadbiróságokról, a hadi büntető törvényről miért nem intézkedett ? Azt mondta