Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

185. országos ülés február 21-én, csütörtökön 1889. 383 Fel fogom olvasni; (Halljuk! Halljuk !) „Én a lényeges momentumot a közösügyek és nem közösügyek közt. abban látom, hogy mig a voltaképeni közösügyeknél, ezeknél, mint a hadi létszám vagy a quota megállapítása,mely időről-időre megújítandó, a megegyezés minden körülmények között feltétlenül szükséges, addig a nem voltaképeni közösügyekre az ország törvényhozásának önálló intézkedési joga, ha a megegyezés nem sikerülne, fennmarad." Azután azt mondja: „Aquotára egy ideiglenes expedienst tartalmaz a törvény, ha megegyezés nincs, mert a fejedelem határoz egy további évre." „Csakis a hadi létszám tehát azon egyedüli ügy, a hol, ha a magyar parlament az osztrák parlamenttel megegyezni nem tud, egészen tehetetlenül áll az eseményekkel szemben." Hát t. képviselőtársam, mindenek előtt azt az egy kérdést intézem hozzá, hogy melyik törvényre állapítja azt, hogy a magyar állam és az osztrák állam a hadi létszám iránt minden körülmények közt tartozik megegyezni, hogy ez imperativ törvényben van meghatározva? Melyik törvényből következteti, hogy a létszám megállapítása egy olyan jog, melyet Magyarországra a magyar törvényhozás soha függetlenül nem gyakorolhat? Melyik törvényben találja t. képviselőtársam azt, hogy a hadilétszám megállapítása valamint az újonczjutalék megállapítása közösügynek van declarálva ; melyik törvényben találja azon rendelkezést, a mely eltörölte az 1867: XII. törvényczikknek 12. §-át, a mely (Igás! TJgyvan!) a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését, az újonczok megajánlási jogát,a megajánlás feltételeit, a szolgálati időnek meghatározását — mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében — az országnak magának tartja fenn. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) Méltóztassék azt megmondani. Mert abból, t. képviselőtársam, hogy az 1868-iki véderőről szóló törvény arra nézve, hogy milyen legyen a hadi létszám, illetőleg az újonezlétszám, egyezkedésre utasítja a kormányokat és parlamenteket: abból még azt, hogy a megegyezés okvetlen törvényes kötelessége mind a két államnak, következtetni csak nem szabad? (Helyeslésbalfelöl.) Mert hiszen ez benne volt a XII. törvényczikk 13.§-ában is nem ugyan az ujonczlétszámok de a védelmi rendszer elveire átalában és tökéletesen hamis a t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy ha czélszerüségi szempontokból ha a politikai helyzetre való tekintetből, ha abból a szempontból, mert látjuk, hogy Európa nagy államai mind nagy egységes hadsereget állítanak fel, mi is időről időre egyezkedünk a felett, hogy milyen nagy leszen a monarchiának védereje milyen arányban járuljunk mi hozzá, ha mondom ezt czélszerííségi szempontból megtesszük, és ha netán egyik vagy másik eset{ ben ez nem sikerülne, — egészen téves és hamis j az az állítása, hogy a magyar parlament tehetetlenül áll az eseményekkel szemben, (ügy van! Vgy van! a lal- és szélsőbaloldalon.) Mert ha ezen pusztán czélszerűségi szempontokból való egyezkedési kísérlet nem sikerül: akkor előáll az országnak az 1867-iki törvény 11 §-ában megirt ama joga, hogy saját védrendszerét, (Helyes! ügy van! balfelől) saját véderejének nagyságát, szolgálati feltételeit királyával önállókig állapítja meg (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és az ily módon megállapított haderővel azt a kötelezettséget, mely apragroatiea sanctióból folyik, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) a közös és kölcsönös védelmet teljesíti. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és sgélsobaloldalon.) Midőn tehát t. képviselőtársam ennek ellenében azokat a tanokat állítja fel, (Halljuk! Egy hang balfelől: Ez a reactió!) midőn ezen tanok felállítása által (Halljuk! Halljuk !) t. képviselőtársam — szándékosan vagy nem szándékosan, nem tudom — igazolni akarja a kormány eredeti törvényjavaslatának azt az intézkedését, hogy a létszámnak egyszer s mindenkorra lekötése határoztatik meg ugy a a birodalomra mint a monarchia két államára nézve, mi által megfosztották volna Magyarországot attól a jogától, hogy bármely időpontban önállólag rendelkezzék, (Élénk helyeslés és tetszsés a bal- és szélső baloldalon) s eltörölték volna, az 1867-iki törvényczikk 12 §-ában foglalt fentartását a jognak, — midőn ezt igazolni akarja : akkor — állítottam és most is állítom — (Halljuk!) nem akarva bár, de az osztrák centralistákkal közös alapon áll, (Zajos tetszés a lal- és szélső baloldalon) és a végeredményben találkozik velük. (Hoszszantartó helyeslés, éljenzés a bal- és szélsőbalon) T. ház! Én az 1867: XII. törvényczikk határozatait, melyek annyi eshetőségre gondoltak, melyek oly aggodalmasan irták körül a magyar államnak szabad jogkörét és függetlenségi jogkörét, olyanoknak tartom, hogy nem léphetünk fel elég erélyesen, ha — történjék bár ez teljes jóhiszemmel és meggyőződéssel — olyan tanokat hallunk fejtegetni, a melyek sem alkotmányunkban, de még az osztrák alkotmányban is megállapítva nincsenek, (TJgyvan! Igaz! a bal- és szélső baloldalon) a melyek azonban itt-ott tudományos politicai irodalomban gyakran hirdettetnek, (igaz! Ugy van! balfelől) s a mely részint nyílt, részint nem nyílt, alattomos kísérletek törvényeinknek és a közös ügyek rendezésének világos értelmét elhomályosítani és lassankint a közvéleménybe belecsepegtetni és a melyek ellenében minden alkalommal határozottan fel kell lépni. (Hosszan tartó élénkhelyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőtársam — és ez a nyilatkozata is többek részéről a túlsó oldalon helyeslésre talált — visszautasítja azt a vádat, a melyet én ' nem ő ellene, hanem okoskodásából való követ-