Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-184

1S4. országos ülés február 20-án, szerdán. 1889. 369 alkotmányos érzülete kezeskedik és a hol maga a ministerelnök ur biztosított bennünket arról, hogy ama jegyzőkönyvi nyilatkozat iránt a korona bele­egyezését már birja. (Élénk helyeslés a hal- és szélső balon.) Vagy talán az ellenállás jogát, sőt köteles­ségét azon körülményből merítette a ministerelnök ur, hogy a törvényjavaslatnak eme szövegét a monarchia másik államának alsó háza már elfo­gadta ? De ekkor meggondolta-e a ministerelnök ur, hogy ez által minő veszélyes praecedenst állított volna fel, alárendelve a monarchia egyik államá­nak alkotmányosságát a másiknak? (Élénkhelyes­lés és tetszés a hal- és szélső haloldalon,.) Meggon­dolta-e a t. ministerelnök ur, hogy ez által a dualisticus rendszer alapelveit forgatná fel. Mert a dualisticus rendszer alapfogalma az. hogy alkot­mány legyen a monarchia mindkét államában, itt is, ott is s mindkét fél a maga alkotmányát sza­badon állapíthassa meg, függetlenül a másiktól. Az 1867; XII. törvényezikk szigorúan megirta a monarchia mindkét államának a maga kölcsönös függetlenségét és souverainitását és e monarchiá­nak békéje, sőt fen maradása is attól függ, hogy kölcsönös tiszteletben tartsuk egymás független­ségét és souverainitását. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Tehát hiú kifogás, de egyúttal veszélyes kísér­let volt a túloldal szónokai részéről a monarchia érdekeire és a monarchia másik államának alkot­mányára való hivatkozással bennünket meggyőzni akarni arról, hogy alkotmányunk egyik garan­tiájáról le kell mondanunk. Ha ezen uraknak igazuk volna, ez nem bizo­nyítana egyebet, mint a monarchia incompatibilitását a magyar alkotmány sérthetetlenségével, nem bizonyítna kevesebbet, mint azt, hogy a mi alkotmányunk és a monarchia másik államának alkotmánya viz és tüz, a mely egymással meg nem fér. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső hal­oldalon.) Szerencse, hogy ennek épen az ellenkezője áll. (Igaz! Ugy van! hal felől.) Olvassák el önök az 1867 :XII. törvénvczikk 13. §-át, a mely azt mondja, hogy mivel a véderőt ozélszerübben lehet a monarchia mindkét államá­ban egyenlő alapokon szervezni, tehát mindenek előtt a két kormány törekedjék az alapelvekre nézve egymással egyetértésre jutni és ha mind a mellett a monarchia két államának törvényhozása eltérne egymástól ezen alapelvekre nézve, akkor a, két törvényhozás részéről küldöttség jöjjön össze és ez igyekezzék a fenforgó eltéréseket kiegyenlíteni. Nem ereszkedem most discussióba a felett, hogy mi történik akkor, ha a két állam törvény­hozása közt ezen alapelvekre nézve nem sikerülne a. kiegyenlítést létre hozni. Elég ma nekem arra KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92 VIII. KÖTET. hivatkoznom, hogy a törvény csak alapelvekről szól, nem pedig arról, hogy a törvény szövegének mindenben azonosnak kell lenni a monarchia mind­két államában és elég kiemelnem azt, hogy azon kifogások, melyeket mi itt a törvényjavaslat ellen tettünk, érintetlenül hagyják magának a védszer­vezetnek alapelveit. De ha mindamellett is a t. ministerelnök ur ezélszerünek tartotta, hogy az általunk kifogásolt, de a véderőszervezetet és annak alapelveit távolról sem alteráló pontok is egyforma szövegben fogad­tassanak el mindkét állam törvényhozása által, még akkor is méltányos dolog volt-e e nemzettől követelni azt, hogy e sarkalatos jogát feladja; (Élénk tetszés és "helyeslés a hal- és szélső bololdakm) s nem-e inkább az lett volna-e a t. ministerelnök ur kötelessége, hogy a monarchia másik államát igyekezzék a mi nézeteinknek megnyerni? (Zajos helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy ezen törvényjavaslat még Austriában sem emelkedett törvényerőre, ott is hátra van még a felsőházi tárgyalás és minden valószínűség a mellett szól, hogy Áustria felsőháza a mi szöve­günket teljes készséggel elfogadná. De tegyük fel a rosszabb esetet, hogy a monarchia másik álla­mának törvényhozása ragaszkodik az eredeti szö­veghez, még akkor is hátra volna a két törvény­hozás küldöttsége s az, a mint helyesen jegyezte meg tegnap Zay Adolf t. képviselőtársam, egy valóságos merész hadüzenet volna a sana ratio és a monarchia másik államának alkotmányos repu­tatiója ellen, feltenni róluk azt, hogy konokul visszavessék azt a szöveget, mely alkotmányos garantiák tekintetében nemcsak reánk nézve, de reáj ok nézve is kedvezőbb. (Zajos helyeslés bal- és szélső haloldalon ) Valóban t. ház, én nem tudom megítélni, mi érdemel nagyobb visszautasítást: azon primitív felfogás-e, a melyet a t. ministerelnök ur az alkot­mányjogi fontos kérdésekben itt tanúsított, (Zajos helyeslés a hal- és szélső haloldalon) vagy pedig azon lealázó bánásmód, melyet irántunk elkövetett, melyet csak együgyűek és gyermekek irányában szokás alkalmazni (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon) s a mely által a t. ministerelnök ur vétett azon tisztelet ellen, a meíylyel egy kormány nemzetének törvényhozása iránt tartozik. De, t. ház, nem kevésbbé rossz színben tűnt fel a kormány eljárása parlamentarismus szem­pontjából, azon parlamentarismus szempontjából, a melyet a t. ministernök ur tegnapi beszéde sze­rint, az oppositio által lát fenyegetve. Lássuk tehát, honnan jön a veszedelem ? (Halljuk ! Halljuk !) A t. ministerelnök ur a cabinetkérdést vetette fel saját pártjával szemközt, hogy azt a törvény­javaslat változatlan elfogadására kényszerítse. El­ismerem, hogy vannak esetek, a midőn a kormány 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom