Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-184

964 184 országos Blés^február SO-án, szerdán. 1889. hogy, ha politikai irányával eg} etértettekis, látjátok is azt, hogy nehéz kérdéseket oly szerencsésen oldott meg.... (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a bal- és széhő baloldalon. Nagy zaj. Halljuk!) Ez a különbség, t. képviselő ur;ik, köztünk és önök egy része között — mert nem az egészre áll — hogy mi olyan tisztelettel nyilatkozunk önökről és az önök vezéreiről, a mint csak önök kívánhatják; (Igás! Ugy van! a jobboldalon) de ha önök csak beszélik a ministerelnöki széknek méltóságát, de ha aztán más meggyőződése van valakinek a tekintetben, hogy miként és ki által legyen az betöltve, az ellen kikelnek. Igenis, ismétlem, ez a felhívás egyszerűen azt teszi: felejtsétek el . . . (Felkiáltások a szélső balfelől: Nem lehet! Halljuk! Halljuk !) ez a közbekiáltás annyira hízeleg, hogy bennem azt az ambitiót kelti föl, hogy hatása van beszédemnek, pedig ezt nem is reméltem, (Derültség jobbfelől) hogy nehéz kérdéseket oly szerencsésen oldott meg, hogy a jövő fejlődésére nézve sokkai szabadabban mozoghatunk és határozottabban haladhatunk; (Igaz! Ugy van! jobbfelől) felejtsétek el azt, hogy politikai irányával a mai Európa, a mikor annyifelé fenyeget a reactió, teljesen egyetért, mert meg tudta óvni a túlkapások ellenében is a szabadságot az országban mindenki ellen (Derültség balfelöl. Élénk helyeslés jobbfelől) és kössetek bele abba, mert egy szakaszt később módosított és dobjátok ki őt a hajóból. (Zaj a bal és szélső baloldalon.) Ilyen imputatio méltatlan elleníeleinktől, de méltatlan különösen ránk nézve. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Es ha önök, a mint teljes tisztelettel kérem, akarják a tanács kozások és a parlamenti tekintélynek megóvását és az országra nézve további üdvös, sikeres működését: abban az esetben nagyon kérem, ne méltóztassék következtetéseket vonni gróf Ápponyi felhívásából. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Többet mondok, (Halljuk!) ne vonja le a természetes következéseket önmaga se, de abban az esetben, hogy ha szenvedélyeik meglehetős izgatott állapota nem engedi, ezt nagyon sajnálom . . . (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Szenvedély nincs, csak érzés !) Hát kérem a t. képviselő urakat, én sem szenvedélyből, sem érzésből nem csinálok politikát. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Én, azt hiszem, az helyes következtetés, hogy a normális helyzetbe visszajussunk, arra kell törekednünk, a mint az nekünk kötelességünk, nem esak a tanácskozás méltóságára nézve és az önök iránti figyelem tekintetéből, de a tárgy valódi substratumára, a törvényjavaslat fontos intézkedéseire való tekintetből, el kell követnünk mindent, valamint, azt hiszem, hogy az önök részéről is lovagias és hazafias kötelesség, a melyet tovább hangsúlyoznom nem kell — mert úgyis értik — a parlamentes az ország iránt, hogy nekünk e tekintetben a nyugodt tárgyalás helyreállítására segédkezet nyújtsanak. (Felkiáltások a bal- és a szélső balon: Hogy Tiszát megbuktassuk!) És ha csalódnánk, ha minden oda hegyeződnék ki, a mit igen könnyen megtanulhat minden utczagyerek: ez nem politika, hogy Tisza Kálmán mondjon le, akkor azt hiszem, utolsó tagja vagyok e pártnak, de azt hiszem, helyeslésével találkozom a t. háznak, ha én meg határozottan kijelentem, (Zaj, mozgás abalés a szélső balon. Elnök csenget) hogy minden érdem, minden érzés . . . Lits Gyula: Mit kap ezért a szereplésért ? (Nagy zaj jobbfelől. Élénk felkiáltások: Rendre! Rendre! Elnök csenget.) Hegedüs Sándor: Az ilyen dolgot én nem szoktam a házon kivül eligazítani, az ilyen dolgot én itt szoktam elintézni. Azt a képviselő urat, aki ezt közbekiáltotta, hogy: „Mit kap ezért? —nem tudom, ki tette, mert én nem vettem észre, de azt hallottam, hogy azt mondta : „Mit kap ezért a szerepléséért" (Ellenmondások, a szélső balon) — ha nem mondta, annál jobb, — de ha mondta, (Nagy zaj és mozgás. Élénk felkiáltások jobbról: Ki volt ?) én felhívom a t. képviselő urat itt a ház előtt — ne csináljunk ebből aífairet, de ha kell, helyt állok. (Mozgás.) Azonban, mert nem akarok mindenből affairet csinálni — ez nem mesterségem — felhívom itt a ház előtt arra: mondja meg, mikor kaptam én valaha politikai szereplésemért valamit? (Zajos helyeslés jobbfelől. Nagy mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: (Csönget. Halljuk!) T. ház! Én megvallom, nem hallottam, a mit a képviselő ur mondott. Ha hallottéra volna, rögtön rendre utasítottam volna. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj. Hall juk !) De most hallottam azoktól, a kik itt állanak közelemben, hogy a képviselő ur azon gyanúsítással illette közbekiáltásával Hegedüs Sándor képviselő urat, hogy mit kap itteni szerepléseért? (Nagy mozgás.) Ezt egy képviselőnek sincs joga, képviselőtársával szemben mondani (Élénk helyeslés) és ezért én Lits Gyula képviselő urat rendreutasítom. (Zajos hosszantartó helyeslés jobbfelől.) HegedÜS Sándor: De abban az esetben, t. ház, (Zaj. Halljuk!) ha ezen egészen tárgyilagos és azt hiszem, senki személye ellen nem intézett érvelés daczára, sőt nem is az én érvelésem daczára, hanem — többet mondok — az önök saját bölcs megfontolása alapján arra a meggyődésre jutnának, hogy igenis nem kell itt argumentálni, okoskodni és tárgyalni, hanem Tisza Kálmán mondjon le: {Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon .• Helyes! Halljuk! jobbfelől) abban az esetben én, mint e pártnak utolsó tagja, azt hiszem, minden megczáfoltatás veszélye nélkül,