Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
354 1S * országos ülés február 20-án, szerchlu. 1889. más előterjesztés sem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyvnek felolvasása. Tibád Antal jegyző : Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a gazdasági bizottság 271. számú jelentése a képviselőház 1889. évi február havi költségvetéséről. Tibád Antal jegyző (olvassa a jelentési). Elnök: Ha nincs észrevétel, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 79,106 frtnyi összeg megszavaztatik s igy az folyóvá fog tétetni. Tibád Antal jegyző: (Olvassa a kimutatást a képviselőház pénztárának 1889. évi január havi kiadásairól). Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a véderő-törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen pedig a 14-ik szakasz. Ki következik ? Madarász József jegyző: Kaas Ivor b.! Báró Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Egy rövid felszólalásra kérném at. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Felhasználom az alkalmat, hogy első sorban egy kérdést intézzek a t. honvédelmi minister úrhoz. Tehetném ezt interpellatio alakjában s tehetném ezt a 25-ik szakasznál is, de teszem most, mert nagyon óhajtanám, hogy a t. honvédelmi minister ur aziránt informatiókat szerezvén, a 25. szakasz alkalmára már felvilágosításokkal szolgáljon, vagy ha netalán a felvilágosításokat megadni képes, tegye meg ezt azonnal, a mire kérem. Elég hitelesen, de nem közvetlenül, tudomásom van arról, hogy a szerajevói tisztképző iskolában a bosnyák hadseregnél folyó tisztképzés horvát vagy bosnyák nyelvű előadásokban történik és hogy ezen csapatnál a tiszti vizsgák bosnyák, vagy az evvel azonos horvát nyelven követeltetnek és * 'tétetnek le. Jól tudom, hogy Boszniának állása a monarchiához és viszonya Magyarországhoz közjogiiag szabályozva nincs; épen úgy tudom, hogy a bosnyák hadsereg nem tartozik a szőnyegen forgó védtörvény keretébe, de a minister ur azt nem fogja tagadni, hogy azon csapatok, melyek Boszniában szerveztetnek, esküformájuk, zászlójuk s vezényletüknél fogva a közös hadseregnek katonailag kiegészítőjeiül tekintendők: igy tehát, az ottan dívó és bevett szokás s az ottan tett engedmények talán méltán következtetést engednek vonni arra, hogy a mi Boszniában lehetséges, az Magyarországon sem lehetetlen. (Helyeslés a balés szélső baloldalon ) Ez az egyik. Már most engedje meg a t. többség, hogy szavaimat hozzá intézzem. (Halljuk! Halljuk!) Szóiani akarok azon összefüggésről, mely a 14. és 25. §§. közt van. Ismerek többeket a szabadelvű párt sorából, kik származásukat tekintve,nem tartoznak azok utódai kHzé, a kik Árpád apánkkal jöttek hazánkba és a kik életük hosszú vagy rövid folyamán hazafiságuknak, magyarságuknak szá mos vagy számtalan jelét adták, a melylyel meggyőzhettek mindenkit, hogy ezen nemzetnek, ezen hazának a leghívebb és legönfeláldozóbb magyar fiai közé tartoznak. Magam is hasonló helyzetben vagyok, (Éljenzés a baloldalon) példaképen hozom ezt fel. En, t. ház, egy morvaországi vasas német ezredben szolgált osztrák katonatisztnek vagyok a fia. (Éljenzés balfelöl.) Miért lettem én, t. ház, magyarrá ? E kérdésre a felelet igen egyszerű. Azért, mert anyám magyarul tanított. (ügy van! a baloldalon.) Ha engem gróf Csáky minister nevelt volna vagy ha a Tisza-kormány által beterjesztett törvényjavaslat értelmében és annak nyomása alatt neveltek volna szüleim, belőlem bizonyosan német lett volna. (Ugij van!a baloldalon.) Mert semmi ok sem forgott fenn annak ellenkezőjére, mig minden ok megvolt arra, hogy németté legyek, (ügyvan! balfelöl.) Mi következik ebből t. ház ? Megmondom egy szóval : a nyelvnek politikai jelentősége, (ügy van! a baloldalon.) E thémáró! többet nem beszélek, t. ház, mert ez az érzés dolga, oly közös érzésé, a mely mindnyájunkat áthat; mert azt hiszem, hogy ezen házban senki sincs, a ki azt, hogy mi a nyelv, hatalán eltagadják is tőle argumentumokkal jogát, szive verésében ne érezné. (Ügy van! balfelöl.) De az nem elég, t. ház, ha meg akarjuk ítélni és bírálni azon kérdést, hogy a magyar nemzetnek miért van meg az az attractiv ereje, hogy az itten élő legkülönbözőbb fajokat és nemzetiségeket magához öleli, magával egybe forrasztja? Nálam az az eset van, hogy anyám magyar volt: de vannak ezen országban számtalanok, milliók, kiknek sem apjuk, sem anyjuk nem magyar és a kik nem mondhatják azt, hogy azért lettek magyarrá, mert szüleik magyarul tanították. Mi tehát az a második kapocs, a mely ezen nemzetben a legkülönbözőbb nemzetiségű és fajú egyéneket egy nemzetté forrasztja össze? E kérdésre is könnyű a felelet. (Halljuk! Halljuk!) Látunk egész nagy családokat, a Sonntaghokat, a Hallereket, a Wenckheimokat, a Degenfeldeket és számtalan másokat, melyek különböző időszakokban származtak Magyarországba és a múltban azzal teljesen összeforrtak. Látunk azután újabb időben városokat, Győrt, Pécset, Székesfejérvárt, sőt magát Budapestet, amelyek ide telepítve németek voltak és az újabb időben, 1848 óta magyarosodtak meg. Látunk vidékeket, kis községeket, a melyeknek népe nem magyar származású és magyarrá vált, vagy magyarrá lenni igyekezik. Hát mindezeket mi bírta arra, hogy magyarrá
