Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

183. orsaügos ülés február Í9-én, icdden. 1888. 35J (Hosszantartó éljenzés a bal- és szélső balon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Nagy zaj. Felkiáltások: Holnap! Halljuk!Halljuk! jobbfelöl.) T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur beszédére, hallva a sok felkiáltást s közbeszólást, hogy holnap szóljak és nézve az órára, fentartom még magamnak a jogot, ha szükségesnek látom bővebben nyilatkozni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De van egy pár dolog, a melyre röviden nyilatkozni már ma kötelességemnek tartom. (Halljuk! jobbfelől.) Az egyik az, hogy biztosíthatom a t. házat és a t. képviselő urat, hogy ha én, a mennyiben volt befolyásom arra, hogy a jelenlegi vitát és a 14. §. vitatását a külföldön hogyan fogják fel, azt épen csakis abban az irányban érvényesítettem, hogy a 14. §-t oly alkotmányjogi kérdésnek tekintsék, mely magával a monarchia véderejével szoros kapcsolatban nincs. Ez irányban tehát minden reám és a kormányra vonatkozó vádat visszautasítok. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) A másik az, hogy a t. képviselő ur arra figyelmeztet, hogy nem szabad az itt történteket, melyeket egynek kivételével ő is helytelenít, oly túlzott színben tüntetni fel, hogy ez ártson az országnak. Kénytelen vagyok megjegyezni, • t. ház, hogy azokat túlzott színben nem azok a hírlapok tüntették fel, melyeket a képviselő ur jelzett, (Zaj balfelöl) hanem igenis azok, melyek oly eseményeket és borzadalmakat irtak le, melyekről senki, a ki tudja, mi történt, tudomással nem bir. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tudom én is, igaza vau gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak, másutt is történnek ilynemű kihágások, mint a minőknek ő az itt történteket — ismétlem, a vasárnap kivételével — jellemezte s azért senki ebből nagy veszedelmet az államra, vagy a viszonyok felzavarodását nem következtette. Ugy van, igaza van. Most legközelebb történtek Olaszország fővárosában; (Nagy zaj, mozgás és ellewmmdások balfelöl. Fölkiáltások: Az más!) csakhogy ottan (Egy hang a szélső baloldalon: Miért nem beszél mindjárt a Julius Caesar idejéről ?) azt gondolom, hogy a miről én beszélek, egy kicsit közelebb van, mint Julius Caesar ideje — (Halljuk! Halljuk! Rendre!) csakhogy ottan a törvényhozás termében a kormányt nagyon is megtámadták azért, hogy nem gondoskodott kellően a rendnek, csendnek, a vagyoni és személybiztonságnak fentartásáról. (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Búsbach Péter is azt tette!Igen helyesen tette. (Fölkiáltások a szélső balon: Az egyetlen római!) De olyan hangot, sem ott, sem másutt nem hallottam, a melyet sajnosán hallottunk itt; mert, azonkívül — a mi helyes és jogos — hogy itt követeltetett, miszerint a hatósági közegek , ha visszaélést követtek el, megbüntettessenek, a revolverrel való ellenállás eszméje még eddig parlamentben fel nem vettetett. (Nagy zaj.) Ezek azon jelenségek, melyekre én nagy súlyt nem fektetek, de a melyeket a külföldnek bizonyosan sokkal kirívóbb színekben állítnak elő, mint a minő a valóságnak megfelel. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Ez az egyik, a mit mondani már ma kötelességemnek tartottam. A másik, a mit nem hallgathatok el (Halljuk!) a t. képviselő ur ma bővebben kifejtett vádja a demagógiáról. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kérném a t. képviselő urakat, méltóztassanak legalább beszédemnek ezen egy tételét figyelemmel hallgatni ; (Halljuk !) mert bizonynyal tegnap is, ha nyugalomban megengedtetett volna, ezen eszmémet bővebben kifejtettem volna. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk !) Igaz, akkor még kevésbé jogosan lehetett volna demagógiával vádolni, mint lehet most, mert jogosan azzal vádolni most sem lehet. (Félkiáltások balfelöl Kitélik minden a ministerelnök úrtól! Halljuk! Halljuk !) Hát, t. képviselőház, mit mondtam én tegnap? Azt, hogy Magyarország választóinak meg lehet azt mindig magyarázni, hogy helyes, jogos, ha azok, a kik a müveit osztályhoz tartoznak, kevesebb ideig szolgáljanak. Ebben azonban bizonyos, hogy egy, szerintem is jogos, de előnye van; de viszont azt, hogy jogos előnynek tartom, meg is mondtam tegnap. (Felkiáltások balfelől: Kedvezményt mondott!) Kedvezményt mondtam először, midőn azonban ezen szó ellen kifogást tettek, azt mondtam : nevezzük nem kedvezménynek, hanem jogos előnynek; (Felkiáltások jobbfelöl: így volt!) s ezt mondom most is s épen mert az nem a születéstől függ — a mit Apponyi t. képviselő ur is kifejtett — és nem lehet ezt — ha valaki erről beszél —• az egyik osztálynak a másikkal való szembeállítására magyarázni; (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj) mert ha tanulásra adja magát, a legszegényebb embernek a fia épen ugy részesülhet ebben az előnyben. (Hosszantartó nagy zaj.) T. képviselőház! Meg vagyok róla győződve . . . Lukáts Gyula : A minister mondja, vagy a képviselő ? (Hosszan tartó nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök:... ismétlem, meg vagyok győződve. (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső balon. Felkiáltások: Szent meggyőződés !) Polónyi Géza: Esküdjék meg, még akkor sem hiszszükel! (Folytonos zaj. Hosszantartó felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi!) Elnök: (Csenget.) A házszabályok egyenesen azt mondják, hogy a szónokot beszédében félbeszakítani vagy közbeszólásokkrtl zavarni nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Megtörténhetik, hogy mikor valakinek jó gondolata látszik