Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-183
18S. országos ülés február 19-én, kedden. 1889. 349 viselőház, azokról, a mik január 29-én és 30 án történtek és a melyekre nézve én rögtön a következő ülésben beismertem, hogy azok a komolyság bizonyos jellegével birnak és azokkal szemben az erélyes repressiv eszközök alkalmazását nem helytelenítettem, csak azt követeltem, hogy a mennyiben általnk a képviselőház érintetik, a képviselőházzal való szabad közlekedés minden képviselő részére ^biztosíttassák. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azokról beszélek, melyek az utóbbi napokban történtek; és ezek valóban oly csekély, más városokban, izgalmas politikai időkben sokkal nagyobb mértékben előforduló, a mindennapiakhoz tartozó jelenségek voltak, hogy azokat az alkotmányosság biztonságával, az ország jó hírnevével és mindenféle nagy szempontokkal összeköttetésbe hozni, az én hitem szerint nemcsak mesterkélt, de igen gyermekes eljárás. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak csak azon czélból, hogy az ellenzéket compromittálják, hogy az ellenzék ellen fegyvert kovácsoljanak, az országban kikürtölni, hogy Magyarország fővárosában az anarchia uralkodik és a személy- és vagyonbiztonság fenyegetve van. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) Ne méltóztassanak a túlzás ily fegyverével élni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: Ki tette ? (Felkiáltások a szélső baloldalról: A „Nemzet" ! „Peder Lloyd" ! Búsbacli! Zaj.) Gróf Apponyi Albert: Hi szén hallottuk e napokban egy kormánypárti képviselő interpellatióját, melyben ezek az igen közönséges események fölötte tragicus módon adattak elő. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, t. ház, ezeket a dolgokat nem helyeslem, nem kívánom folytatásukat, sőt óhajtom magának az ellenzéknek érdekében is, hogy elmaradjanak; de az ellen határozottan tiltakoznom kell, hogy azok oly túlzott színben adassanak elő, a mi a valóságnak meg nem felel és a mi az országot ok nélkül a külföld előtt compromittálja, (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon) esetleg az ország hitelének árt, a miért azután senki más nem felelős, mint azok, a kik ezeknek az eseményeknek pártczélokra való fruetificálása végett azokat így túlozzák, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Pulszky Károly: Kaas Ivornak mondják! (Hosszantartó nagy zaj.) Gróf Apponyi Albert: Ezekkel az eseményekkel szemben, t. ház, melyek nem hozhatók összeköttetésbe az ellenzék működésének bármely részével, mégis a demagógia vádját hallottuk hangoztatni a t. túloldal részéről. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, hogy semmi ne hiányozzék azon képnek teljességéhez, melyet a ministerelnök ur utóbbi időkben folytatott működéséről már eddig nyertünk, szerencsénk volt őt látni tegnap a szó legszorosabb értelmében a demagóg izgató szerepében. (Hosszantartó helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl. Mattjuk! Halljuk!) Szó volt tegnap arról az eshetőségről, hogy mit eredményeznének az országos képviselőválasztások, ha azok most történnének, vagy mit eredményeztek volna akkor, ha ezen törvényjavaslatnak leginkább megvitatott szakaszai a múlt választási harczban ismerve lettek volna. Erre a t. ministerelnök ur magát a 14. §-on túltevén, a 25. §-ra nézve azt monda (olvassa): „A másik, a mit a t. képviselő ur felhozott, az, hogy mondtuk volna meg, hogy az önkéntesi szolgálatnál a tiszti vizsga letételét kötelezővé akarjuk tenni és így nehezíteni az önkéntesi szolgálatot. T. ház! Megvallom, igen sajnálom, hogy akkor meg nem magyarázhattuk választóinknak — mondom, nagyon sajnálom — mert jót állok róla, hogy azok a választók megértették volna azt az épen hangsúlyozott egyenlőségi elvnél fogva. (Zaj.) Engedelmet kérek, a választók legnagyobb többségének fiai 3 évig szolgálnak. Helyes ugyan, hogy amiveltebb fiatal emberek kedvezményben részesüljenek". .. . És erre Hoitsy Pál t. képviselőtársam közbeszól : „Ez a demagógia;" (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt, t. képviselőház, mondom ma én is. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. képviselőház, a társadalom szegényebb rétegeinek jóllétéről és védelméről gondoskodni azokkal a veszélyekkel szemben, a melyeknek ők szegénységük és csekélyebb műveltségüknél fogva ki vannak téve: ez helyesés jó dolog; erre igyekeztem és igyekszem én egész politikai működésemmel. De a társadalomnak alsóbb és kevésbé művelt osztályait arra figyelmeztetni, hogy mások az elkerülhetetlen társadalmi egyenlőtlenségek folytán eltérő elbánásban részesülnek s ez által ezt a különbséget odiosussá tenni iparkodni, (Helyeslés abal- és szélső baloldalon) azt agitationalis eszközül felhasználni (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) és igy szembe állítva egyiknek terheit a másiknál előforduló úgynevezett kedvezménynyel, ekkép tehát az alsóbb rétegeknek a kedvezőbb situatiókra helyezettekkel szemben irigységére apellálni (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon) és azoknak a szavaknak, melyeket idéztem, más értelmet egyáltalában nem lehet tulajdonítani, ha azok a választási küzdelemnél használandó fegyver gyanánt említ • tétnek: (Zajos helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) ez képezi szerintem annak lényegét, a mit mindenütt a világon demagógiának neveznek. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobboldalon.) De
