Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

183. országes iiíés február 19-én, liidden 18S9. 343 hát abban az időben, midőn ez a cíausu]a sem foglaltatott a szakaszban, midőn a kormáénak eredeti javaslata volt a ház előtt, midőn ezt az eredeti formulázást, a melyben a 10 év után a kormány által teendőre nézve sem foglaltatott semmi utasítás, a véderő-bizottságban keresztül küzdötte a kormány: akkor is ugyanazt tartalmazta a 14. §., mint a 11. §. ? (Zajos helyeslés hatféléi.) Hogyan lehet ezzel szemben azt állítani, t. ház, a mit a ministerelnök úrtól tegnap hallottunk, hogy a kormány a fennálló alkotmányos garantiákaí nem akarja csökkenteni most sem, nem akarta csökkenteni soha, mikor abban a javaslatban, mely a kormánynak eredeti intentióját képviselte, még az is hiányzott, a mi egyetlen egy gyenge kísérletnek alapját képezte, hogy a két álláspont azonossá tétessék. (Élénk tetszés balfelől.) De, t. képviselőház, abba a controversiába, hogy azután a véderő-bizottság által a kormánynak hozzájárulásával módosított szöveg csakugyan azt tartalmazza e, mint a régi 11. §., én most bele nem megyek. Én ezt részint — már a mennyire az én érvelési képességem terjed — kimerített tárgynak tekintem, részint, a mennyire a kérdésnek jogi szempontból még új oldalait lehet feltárni, erre nálamnál illetékesebb férfiak ülnek e házban, kikre azt bátran reá bízhatom. Csak egyet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk !) Tegyük fel, a vitatkozás kedvéért és ezt kétszer aláhúzom, nehogy ismét abból, a mit most mondani fogok, később ellenem érv kovácsoltatni, próbáltassék; mondom, tegyük fel, hogy a grammaticai és logicai értelmezés megengedi azt a magyarázatot, a melyet a ministerelnök ur a 14. §. második kiadásának tulajdonít. (Derültség balfelől.) Ezzel szemben van egy nagy tény, melyet elta gadni nem lehet, és ez az, hogy a legkomolyabb jogi auetoritások e házban és e házon kivül e felfogásban nem osztoztak és e szakaszt az alkotmányra nézve sérelmesnek mondták. Ha ez ma történt, nem nagyon valósziníí-e, sőt majdnem bizonyos, hogy majdan 10 év múlva, az a hatalom, mely esetleg olykép akarná magyarázni a 14. §. második kiadását, mint az a nemzet alkotmányos jogaira nézve sérelmes, megint találna jogi tekintélyeket, a kik ezen kísérletében támogatnák és pedig a sikerre való kilátással? Ez az egyedüli fény, hogy komoly tényezők közt controversia támad ezen szakasz magyarázata iránt, ha nem volna a nap fényénél is világosabb, hogy a 14. §. második kiadása az alkotmány-biztosítékok csorbítását tartalmazza, ezen egy tény oly precedensül szolgál, mely a ministerelnök ur erőltetett magyarázatának biztosítékát előre hatálytalanná tenné. (Elénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső halon.) Azt tehát lehetetlen állítani, a mit a ministerelnök ur mondott és a mi érvelésének első alapja, akár hogy a 14. §. újabb, második kiadása, ugyanazokat az alkotmányos biztosítékokat tartalmaznak, mint a régi 11. §., akár csak azt is, hogy az a kormány, mely eredetileg egy ennél sokkal, de sokkal kétségtelenebbül sérelmes és támadó jellegű formulát proponált, kezdettől fogva komolyan várhatta volna, hogy itt nem akar változást létrehozni. De nem állhat meg a tények világításában a ministerelnök ur által adott indokolás második tétele sem, hogy ő tudniillik komoly oldalról felmerülő aggodalmaknak erkölcsi súlya alatt hajolt meg. Hát, t. ház, ezekről az aggodalmakról a t. ministerelnök ur csak az általános vitának befejezése óta értesült. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ezek az aggodalmak, hogy ugy mondjam, teljes homlokzatuknak kiépítésével és kifejtésével a ministerelnök ur előtt állottak már jóformán az általános vita megkezdése előtt, (Élénk Jielyelés. ügy van! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon) vagy legkésőbb az általános vitának legelső stádiumaiban. Hiszen a t. ministerelnök ur három vagy talán több napig, nem emlékszem, de sokáig vitatkozott saját pártjában az ott felmerülő, igen élesen kifejezett, le nem csillapodó aggodalmakkal szemben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És nem ezen aggodalmaknak meghallgatása előtt állította fel a cabinet-kérdést, hanem ezen aggodalmaknak meghallgatása után, CÍ7gg van • Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl) mint ultima ratiót, az ellentállás legyőzésére. Ha pedig én arról, a mi a kormánypárt körében történt, tévesen vagyok értesülve, arra nézve szívesen fogadom el a helyreigazítást azoktól, a kik ott jelen voltak és a kik természetesen az ott történteket jobban tudják, mint én; de annyi azután kétségtelenül bizonyos, mert az itt a házban történt, hogy mindezen aggodalmaknak ismerése, mindezen érveknek meghallgatása után a t.ministerelnök ur három héten át itt a házban folytatta a vitatkozást a 14. §. felett, fentartotta három héten át folytonosan a cabinet-kérdést, engedte a dolgokat odáig fejlődni, hogy pártjának egynémely tagja pártját elhagyta. Nagyon komolyan láttszott akkor venni a 14. §. szövegezését, hogy azon módosítani nem szabad, hogy azon módosítani nem akar. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt, t. ház, már nemcsak egy szakasz szövege állott egy szöveggel szemben, hanem egy politika állott egy politikával szemben: az a politika, inety a benyújtott javaslathoz ragaszkodik, a ministerelnök ur állítása szerint sokkal kevésbé a szakasz szövegében, mint inkább a politikai helyzetben rejlő bizonyos okoknál fogva és azon politika,