Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-183
338 183,országos ülés február 19-én, keiden. 18S9. tet, hogy szükségkép elő kell állania időszakrólidőszakra egy időpontnak, midőn az országgyűlés szabadon és törvény által nem kötve gyakorolhatja befolyását arra, (Halljuk! Halljuk!) minő legyen a védelmi teher és minő védrendszer szerint gyakoroltassék a védelmi kötelezettség". Továbbá az 1878 : XL. t.-cz. vitájánál is t. képviselőtársam szerint ismételve kiemeltetett, hogy időszakróbidőszakra előáll egy időpont, midőn az országgyűlés a védelmi teher további nagysága felett, valamint az ujoncz-állítás feltételei, a védrendszer egyéb alkatelemei fölött is törvény által nem kötött szabadsággal alkudozhatik ugy a koronával, mint az austriai állammal. Hát, t. ház, én a legnagyobb figyelemmel olvastam azon vitákat, melyek ugy az 1867 : XII. t.-cz., mint az 1868 :XL. t.-cz. tárgyalása alkalmával e házban lefolytak, de a többség soraiban é felfogás egyetlen nyilatkozatban sem talált kifejezést. A részletes tárgyalás alkalmával egyetlen figyelmetlenül elhangzott észrevételben találom ezt kifejezve, melyet az akkori ellenzék padjairól Ghyczy tett, a ki bizonyára tiltakoznék az ellen, hogy a 67-iki XII. törvényczikk megalkotói közé soroltassák. Ghyczy Kálmán e vitában pártjától elütő álláspontot foglalt el, a mennyiben szerinte itt az ujonczmegajánlási és megtagadási jog is csak névleges s tényleg fel van függesztve. Ghiczy ez okoskodására az akkori Deák-párt részéről csak Somssich beszédének egy passusában találunk választ. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem lehet haliam!) Értem — szólt Somssich — hogy őt aggasztja e bekezdés, t. i. a 11. §. utolsó bekezdése, de engem nem, mert én az ujonczmegajánlási jogot ma sem találom veszélyeztetve ép ugy, mint 10 év után. Ezzel az egész kérdés, mely mint a képviselő ur beszédéből gondoltam, oly nagy szerepet játszott ama vitákban, el lett intézve s többé akkor fel sem említtetett. Én azonban elismerem, hogy minden ; a mit a t. képviselő ur, kivált ily kérdésben elmond, nagy sálylyal bir s fontosnak tartom ezen az 1867 :Xlf. t.-cz.megalkotóinak szájába adott felfogást akkor is, ha, mint t. képviselőtársam később teszi,saját czégére alatt hozza is azt forgalomba. 0 ugyanis a saját nevében beszélve, azt mondja, hogy: „E létszám tizévenkénti megállapítása természetes alkalom a védtörvény időhöz nem kötött tételeinek revisiójára. Mert az új létszám megállapításánál feltételül a védtörvény egyéb részeinek módosítása köthető ki." Hogy állunk e tekintetben? A védrendszerről időhöz nem kötött törvény intézkedik, mely az intézkedéseknek csakis két momentumát köti időhöz: a hadilétszámot 10 évhez, az ujonczjutalék megajánlását egy évhez. Már most vagy szabad az időhöz kötött momentumokat alkalmul felhasználni a védtörvény időhöz nem kötött momentumainak revideálására, vagy nem. Ha szabad, akkor mindkét alkalmat fel szabad e czélra használni; ha nem szabad, akkor sem az egyiket, sem a másikat nem szabad. Én tehát különbséget e tekintetben a két jog közt nem látok. (Helyeslés jobbfelol.) Ezek után, t. házjegyen szabad a legerősebb vádra áttérni, melylyel a t. képviselő ur az én előadásomat megtámadta. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis — mint ma is, habár nem hííen idézve, felemlittetett egy képviselő ur által — utaltam azon veszélyekre, azon komoly bajokra, melyek az osztrák minoritást megillető jogból ezen kérdésnél származhatnak. Erre né^ve a t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nekem ezen okoskodás lényegét lesz szíves megmagyarázni. 0 az én okoskodásom lényegét abban látja; „Hogy az 1867-iki alkotmányon módosítást kell tenni, mert a 67-iki alkotmány nem csak közös ügyeket ismer, hanem ismer ügyeket, melyek nem közösek, de közös elvek szerint intézendők és ezek caracteristicuma abban áll, hogy időről-időre szabad egyezkedés utján állapittatnak íneű:. Ilyenek a vám- és kereskedelmi szerződés, a quota kérdése és a véderőnek mai értelemben való meghatározása, hogy mily nagy legyen a monarchia védereje, mily arányban tartozik hozzájárulni az egyik és a másik állam. Hat. képviselőtársam— már tudniillik én — így okoskodik, hogy ezen időről-időre való megegyezéstől függő ne legyen, akkor a véderő meghatározását ki kell venni az időről-időre való megegyezés alól és állandósítani kell azért, hogy az osztrák minoritás makacssága a monarchia többi összes tényezőit önző engedményekre ne kényszeríthesse, nem azon conclusióra jut, hogy az alkotmány beteg, hanem jut oda, hol az osztrák centralisták állanak, hogy a birodalom, a monarchia kapcsait szorosabbra kell fűzni és igy, hogy azon ügyeket, melyek az időről-időre való megegyezéshez vannak kötve, ettől függetleníteni kell", mert a t. képviselő ur szerint előfordulhat ez minden ügynél, mely közös elvek alapján az időről-időre való egyezkedés utján határozandó meg. Én, t. ház, mindenekelőtt egy rövid megjegyzéssel tartozom a t. képviselő ur azon szemrehányására, hogy én nem arra a conclusióra jutok, hogy az osztrák alkotmány beteg. Meglehet, t. ház, hogy én arra a conclusióra jutottam, de ha rájutunk erre a conclusióra, mit érünk el vele? Beállhatunk-e mi, beállhat-e a t. képviselő ur,vagy az egész magyar parlament, az osztrák alkotmány doetorának? Én azt hiszem, hogy nem. Mi az osztrák alkotmány reformálását kezünkbe nem vehetjük; nekünk, ha constatáltuk azt, hogy van itt egy pont, mely minket és a magyar érdekeket veszélyezteti, azon kell iparkodnunk, hogy oly eszközökről gondoskodjunk, mely eszközökkel ezen hátrányok ellen saját hatáskörünkben védekezhetünk. (Helyeslés jobbfelol.)
