Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

183. orszA^os ülés február lD-én, kedden. 1889. 331 viseli; az rászedés lenne nemcsak velünk, hanem a szövetséges állammal szemben is. A mi nemzetünk egyik legszebb jellemvonása az egyenesség, az őszinte nyíltság. Itt a szakaszlián oly alkotmányos jogbiztosítékokról van szó, a mikre nemcsak nekünk, hanem még inkább szüksége van az alkotmányosság terén ujon ez osztrákoknak; mi nem akarjuk holmi diplomatiai fogásokkal s furfangos tacticákkal őket rászedni és kijátszani. Mi nemcsak a mi saját, hanem az ő alkotmányuk sérthetetlensége felett is őrködünk, mert itt érdekközösség van; az ő alkotmányuk nyirbálása a miénket is veszébyeztethetné s ép azért a kormány által tervelt minden egyoldalú beszúrást ellenzünk s visszautasítunk már csak azért is, hogy az osztrák parlamentnek is alkalmat nyújtsunk arra, hogy az elhibázott törvényt ők is revidiálhassák s az alkotmányos jog,biztosítékairól ők is gondoskodhassanak. (Helyeslés a szélső balfelől.) Ez az egyik ok, a miért a szakaszt és módosítását kielégítőnek nem tartom; de vannak még más okok is, a melyek engem visszariasztanak, legfőképen az, hogy itt ismét a szemfényvesztésnek — komoly dolgokban meg nem engedett — játékával állunk szemben, ismét tacticáznak; már pedig megszokhattuk azt, hogy a midőn a mi ministerelnökünk a tactica bűvészeiéhez folyamodik, mindig rászedi a nemzetet (Élénk tetszés a szélső balfélől) s ép mert okultunk a múlt szomorú tapasztalatain, hitele nemcsak nálunk, hanem hála az égnek, ma már az egész nemzet előtt meg van ingatva, (Élénk helyeslés szélső balfelöl) sőt merem állítani, alaposan tönkre téve. Mi és velünk az egész nemzet látja ez újabb tacticájának bő tógája, alól kilátszó lólábát a balközépi furfangnak (Derültség) s bizonynyal sem mi, sem a nemzet nem fog felülni ez újabb porhintésének. Hisz az, hogy hajlandók e szakaszba beiktatni azt, hogy az ujonczlétszám 10 évre állapittatik meg, semminemű biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy a hadi létszám a következő 10 év alatt emeltetni nem fog, miután a hadi kormánynak módjában van e hadi létszámot a póttartalékosok é;s népfölkelők bizonyos korosztályainak behívása által tetszés szerint fokozni s ép ezért szükséges lesz vala a hadi létszám szigorú meghatározását határozottan megszabni a törvényben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A régi törvényben külön intézkedtek 1. a hadi létszám meghatározásáról és külön 2. a honvédség számerejéről és végre 3. azujonezjutalék meghatározásáról; mindez most össze van zavarva s a szakasz oly zilált, hogy azon bajos eligazodni. De még ennél is lényegesebb azon hiánya a törvénynek, miszerint csak érintve van azon jogfentartás, hogy a véderőre vonatkozó intézkedések csak bizonyos megszabott időre, például jelen esetben csak 10 évre érvényesek s annak leteltével ismét bekövetkezik a két állam közti egyezkedés és ismét életbe lép a nemzet rendelkezési joga, (Helyeslés a szélsőbalfelöl.) Ennek a törvényben való határozott beiktatását önöknek, a közösiigyek híveinek kellene mindenelőtt és mindenek felett követelniük s mindaddig, míg az a törvényben cathegoricuskifejezést nem nyer, szavazataikat megvonni és nem nekünk, az önálló magyar hadsereg híveinek és követőinek, mert mi a mi erős jogalapon nyugvó köretelesünkkel — el hihetik — hogy nem fogunk egy hosszú évtizedig várakozni, mert meg vagyunk győződve, hogy sokkal hamarabb be fog következni azon erkölcsi kényszerhelyzet, a midőn minden factor meg fog győződni arról, hogy mindkét állam és a trón biztonsága egyaránt megkövetelik az önálló magyar hadseregnek létesítését. (Élénk helyeslés szélső bal felöl.) E nélkül nincs üdv, nincs fenmaradás. Ez volt az egyedüli paizs a múltban s csak ez lehet egyedüli erős védpaizs a jövő vészeivel szemben is. A szerencsétlen tapasztalatok 10 év eltelte előtt fogják meghozni azt, hogy a magyar önálló hadsereget azok fogják nagyon sürgősen szervezni, a kik azt most leginkább ellenzik. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mi ezzel tisztában vagyunk, mert e tekintetben mesterünk a történelem, a mely nem szokta logicáját a szegre akasztani. Hanem önöknek, a kik csak évről-évre élnek, önöknek, a kik szerelmesek a közösügyes kiegyezésbe, önöknek, a kik az első szerelem vakságával ragaszkodnak ezen felbonthatlannak hirdetett frigyhez, önöknek kell első sorban követelniök, hogy azon biztosítékok a törvénybe iktattassanak, mert különben vak szerelmük sötét verem lesz, melybe mind belehullanak, de azt sem mi, sem a nemzetnem fogja engedni, hogy a hazát is maguk után rántsák, mert ha önök e törvénynek 14. és főleg 25. §-át megszavazzák, akkor a nemzettel semmi közük, az mint lelki bélpoklosoktól fog önöktől irtózni. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) De hisz önök közt nincsen egyetlen egy se, — talán a ministerelnök és a honvédelmi minister kivételével — a ki e törvénvt rossznak, vészélyesnek ne tartaná, e nemzet közvéleménye egy emberként ítélte azt el s határozottan állást foglalt e törvény által tervelt merénylettel szemben. Magyarország 16 millió lakosa közül csak két ember buzgólkodik mellette: Tisza és Fehérváry ministerek s még pár kis Herbert. E két embernek kell meghajolnia a nemzet akarata előtt, mert ha nem hajol meg, a nemzet haragja el fogj* morzsolni s ha beléjük kapaszkodnak, önöket is velük együtt. Nem fogadom el e szakaszt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző : Zay Adolf! Zay Adolf: T. képviselőház! (Halljuk!) 42«