Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

324 182. orszáaros ülés fVbrnár lS-án, hétfőn 1889. hette, hogy nagy izgalmat fog kelteni, hogy ha ez az eset volna, ha ily megfontolatlanság forog fenn, azt hiszem, hogy ilyen kormányt továbbra is feutartani az ország veszedelme nélkül csakugyan lehetetlen ; (Ugy van! a szélső balon) vagy pedig fel kell tenni a másikat, hogy igenis tudva, akarva terjesztette be e megváltoztatást, mert volt rá oka. Ezt az okot tehát kutatnunk kell. És nem is kell nagyon messze menni, t. képviselőház, ez az ok nyilvános, habár eddigelé arra még rá nem mutattak. (Halljuk! Halljuk!) Itt vissza kell mennünk e törvény genesisére. Múlt őszszel, a mint méltóztatnak tudni, be lett terjesztve a kormány első szövege. Én erre különös súlyt helyezek: a kormány első szövege, mert az egész vita folyama alatt ugy á t. honvédelmi minister ur, mint a t. ministerelnök nr folyvást azt bizonyítgatták, hogy mivel, benne van a 14. §-ban ez a passus, hogy „a fentebbi határidő eltelte előtt pedig ezen ujonezjutaléknak változatlanul hagyására vagy megváltoztatására czélzó javaslatok a kormány részéről idejében előtérj esztendők a törvényhozásnak", ez tehát teljesen megegyezik a fennálló törvénynyel. De a t. ministerelnök ur elfelejtette, vagy legalább velünk el akarta felejtetni, hogy ő belenyugodott az első szövegbe, melyben ez sem volt benne, (Ugyvan! balfelöl)melyben tehát kétségtelen volt az, hogy a törvényhozás azon jogát, hogy 10 évenként hozzá szóljon a véderő létszámához, ki akarta venni a törvényhozás kezéből. De mondom, keresni kell az okot, hogy ez miért történt s az okot ott kell keresnünk, a hol a dolog megindult s a hol első izben döntöttek felette, tudniillik Bécsben.(Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Austriában háromféle törvény van: Gesetz, Grundgesetz és StaatsGrundgesetz, a mi ugyan valami nagy fontossággal nem bir, mert tudok elég példát, mikor egy egyszerű „ Gesetz "czel megváltoztattak egy „StaatsGrundgesetz

íí-et. Az 1867. évi deczember 21-iki 141. és 146. törvények megállapítják az osztrák törvényhozás jogkörét. Ezen jogkörnek természetesen egyik legfontosabb részét képezi a véderotörvény megalkotása. S ott ezt nem ugy magyarázgatják, a mint önök szokták, rákenve mindenre a közösséget; ott nagyon jól tudják, hogy kölcsönös egyedül csak a védelem maga, de a védelem eszközei, a védelmi erő, a védrendszer mindegyik törvényhozásnak külön-külön van fentartva, csakis egyenlő alapelvek szerint kell eljárni. Ez világosan ki van mondva az osztrák 146. törvényben; ugy van mondva: „die Verfügung über das WehrSystem", ez tehát nemcsak a hadilétszámra, hanem az egész véderő rendszerére vonatkozik. Van továbbá egy másik törvény Austriában, mely szerint az ilyen alaptörvény megváltoztatásához legalább is az összes szavazatok Y*-a szükséges. Az 1868-iki osztrák törvény 11. §-ában pedig a német szövegben hivatkozás történik az általam említett 1867-iki törvényekre s ezen hivatkozások a mostani törvényjavaslat német szövegéből mind kimaradtak. A törvényjavaslat német szövege, ugy a mint azt az osztrák alsóház elfogadta, kettőben különbözik a miénktől. Az első különbség az, hogy mindjárt a bevezetésben— mivel arra helyezték a fősúlyt, hogy a hivatkozásokat kiküszöböljék — ki van mondva, hogya68iki törvény hatályon kivül helyeztetik és ezzel kiküszöbölték mindazon hivatkozásokat, melyek a Staatsgrundgesetzekre történnek, a melyeknél fogva az osztrák törvényhozásnak kizárólagos joga van az osztrák védrendszer felett dönteni. Jön azután a 14-ik §., mely csak annyiban különbözik, hogy az összes idézések azokra az előbbi törvényekre kihagyatnak. Az osztrák alsóház épugy, mint mi mindjárt észrevette, hogy itt arról van szó hogy a törvényhozás egy igen lényeges alkotmányos jogától megfosztassék és dr. Plener, ki a vita legelején felszólalt, ezt rögtön jelezte is. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a néhány szót felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) Eredetiben fogom olvasni már csak azért is, hogy azon szerencsém lehessen, hogy a honvédelmi minister ur által művelt embernek tartassam. (Derültség.) „Die weitere Bedeutung dieses Gesetzes liegt nun, wie Sie allé wissen, im §. 14. So wie die Regierung diesen Articel 14 vorgelegt hat, bedeutete derselbe eine wesentlich stärkere Beschränkung der constitutionellen Befugniss des Hauses, als das gegenwärtige Gesetz. Im gegenwärtigen Gesetze war die Kriegstärke von 800,000 Mann für zehn Jahre festgesetzt, und die Regierung musste vor Ablauf dieses Termines ein Gesetz in Bezúg auf den Fortbestand, beziehungsweise eine Abänderung dieses Kriegsstandes einbringen, so dass gewissennassen das ganze Verhältniss auf zehn Jahre nach Analogie unserer ungarischen Ausgleichsgesetze mit einer Kündigungsclausel festgesetzt und zum Fortbestande der ganzen Organisation cin neues Gesetz absolutnothwendig war und ohne das Zustandekommen eines neuen Gesetzes der Fortbestand denselbengar nichtmehr möglich gewesen wäre. Durch die Formulirung des §. 14 aber, wie ihn die Regierung vorgelegt hat, ist die allgemeine Fixirung des Rekrutencontingentes, welche an die Stelle der Kriegsstärke getreten ist, nicht mehr auf eine bestimmte Dauer ausgesprochen, sondern unbestimmt, und es ist die natürliche consequenz davon die, dass, wennkeine Abänderung stattfindet, die Ziffer des fixen Rekrutencontingentes von 103,100 Mann ad infinitum fortdauert." (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.j így fogta fel ezt egy oly nyugodt temperamentuma, komoly, tekintélyes politicus, mint dr. Plener, az osztrák parlamentben. S felemlítve továbbá, hogy abba, a mi a magyar véderő-bizott-