Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-182
.220 182. országos ülés február 18-ún, hétfőn. 18$!). lehet — pedig itt, úgy hallom, nem is közvetlen idézésről, hanem formai vádhatározatról van szó, — és a mely szerint halálbüntetést vagy szigorúbb szabadságvesztést maga után vonó cselekmény esetében hivatalból kell védőt rendelni; de ugyanazon eljárásban benne van az is, hogy idejekorán kell a vádlottat figyelmeztetni arra, hogy jogában áll védőt kérni. Erre a minister urnak határozottan ügyelnie kell. (Élénkhelyeslés a szélső haloldalon.) Másodszor, hogy ha figyelmeztetve lettek is a vádlottak — igaz, hogy nem 5 esztendei börtönről van szó az Ítéletben, hanem rövidebb időre szólóról — hogyan történhetik az, a mit az igazságügyminister ur mond, hogy a felebbviteli bíróságoknak lesz alkalmuk megítélni, hogy az eljárás szabályai megtartattak-e ? Hogyan jusson oda annak a nyolez vádlottnak az ügye, a kik nem apelláltak, a kiknek nem állt védő az oldaluk mellett, a ki figyelmeztette volna őket, hogy joguk van apellálni, ha pedig ők nem akarnak, apellál helyettök ő. Tudom, t. ház, hogy a törvény nem tudása nem ment senkit, de azért ezt odáig vinni nem lehet, hogy egy kocsis vagy hasonló műveltségű egyén tudja, hogy mikor van joga apellálni, mikor van joga védőt választani, mikor nincs. (Igaz ! ügy van! a szélső balon.) Épen ilyen az igazságügyminister urnak másik észrevétele. Azt mondja, igaz, hogy meg kell büntetni azt, a ki hivatalos állásában szegi meg a törvényt. De mikor mondtam én azt, hogy nem kell'? Azt mondja a t. igazságügyminister ur, hogy erre nincs semmi ingerentiája és én ezt oly irányban hoztam fel, r mint ha a spanyol inquisitiót akartam volna. Én oly spanyol inquisitiót, a hol nincs védő, oly inquisitiót, a hol közvetlenül Ítélnek és hoznak határozatokat, oly spanyol inquisitiót, a hol egyszerű rendőri beavatkozásra ítélnek, ismerek; de a spanyol inquisitiónak oly kívánalmáról soha sem hallottam, hogy ha akár nagy, akár kis ember irányában hivatalos fellépésnek van helye, az csakugyan meg is történjék. Ez nem a spanyol inquisitio kívánalma. (Helyeslés szélső baloldalon) A t. igazságügyminister ur azt mondotta, hogy reményli, hogy az ügyészség megteszi kötelességét. De mit mondtam én előbbi beszédemben ? Hogy az ügyészség kinyilatkoztatta, hogy helyeselve a főkapitány nézetét, lehetőleg gyorsan fog eljárni. * Hát én nem kívánok mást, mint hogy az ügyész tegye meg a másik esetben is kötelességét. Azt pedig, a mit a t. igazságügyminister ur mondott, hogy ha az ügyészség nem teszi meg kötelességét, élni fog jogával, köszönettel tudomásul veszem és ezt a t. ház is ezen kij'elentés után joggal elvárhatja. (Helyeslés a szélső baloldalon,.) Ezek után még csak néhány észrevételt kiváuok tenni azokra vonatkozólag, a miket a t. ministerelnök ur mondott. Hogy nagy dolgot állítottam, meglehet, az pedig, hogy valakinek tetszését vagy nem tetszését nyerjem ki beszédem által, ez az irány engem nem vezetett. Én egyszerűen azon felfogásból indultam ki, hogy a mérleg legyen egyenlő minden serpenyőjével, hogyha jogtalanul tűntet a tömeg, büntettessék, de ha a törvény ellenére tesz a hatóság, szintén büntettessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha megsértettek, bántalmaztak valakit — helyesen mondotta a ministerelnök ur, magam is azt tartom, hogy az is bántalmazás, ha valakit meglökdösnek nagyobb bántalmazás nélkül — ez igaz, azt mondottam, hogy ha valakivel ilyen történik, az illető vegye el a büntetését; de azt nem mondottam, hogy ha a hatóság vagy hatósági közeg követi el a büntetésre méltó tényt, az el ne vegye büntetését. Mikor ezt mondottam, lehet, hogy mindenki nézetét nem találhattam el, ez az én nézetem, de az megtámadhatatlan, hogy mindenkivel szemben egyenlő legyen a mérték. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mikor azt mondom,hogy egyenlő legyen a mérték, akkor a ház méltóságának, tekintélyének tartozom azzal, hogy ha nem látom azt, hogy egyenlő mértékkel mérnek mindenkinek, ezt kötelességem szerint kimondjam. És a ház méltóságának, tekintélyének tartozom azzal, hogy ha a törvényre hivatkozva, de egyéni nézetemet nyilvánítom arra nézve, hogy bármely hatóság tette légyen a törvénytelen lépést: akkor ne méltóztassék a ministerelnök ur arra hivatkozni, hogy felelős közeg felett hozok Ítéletet, mert véleményt mondok és erre jogom van. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem ítélet és ha azt mondom, hogy a törvény szavait értelmezem, hogy a törvény rendeletét valaki, legyen az a főkapitány vagy bárki, nem tartotta meg, nem alkalmazta; midőn a törvénykönyvvel a kezemben azt mondom,, hogy itt is ott is kötelesség a törvényt megtartani; mikor azt mondottam, hogy a törvényt megtartani kötelessége a tömegnek, de kötelessége a hatóságnak is, ha törvénytelenség merül fel: akkor nem ítéletet mondok, hanem azt mondom, hogy tessék ezt is a biró elé vinni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én egyebet nem mondok, mint azt, hogy, miután én is ember vagyok, gyarló ember, tévedhetek és hibázhatok, de ha tévedtem, ha hibáztam, akkor magam követelem annak bebizonyítását ; magam fognám azt mondani, hogy itt van a vád és védelem egymás ellen mérlegelve s ezekből kifolyólag kitűnt, hogy minden vád alaptalan, tehát tiszta vagyok. És a ki olyan állást foglal el, mint a főkapitány, annak állása is megkívánja ezt, mert tekintélylyel csak akkor bírhat, ha állása-