Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

31^ 182. orsíágog ülés február 18-án, hétfftn 1889. Ö nem mondhatja azt, hogy mert nem hozták tudomására a tényeket, azok meg nem történtek; mert méltatta volna figyelmére az itteni felszólalásokat s ha nem voltak igazak, ezáfolta volna meg tényekkel, de ilyen dolgokat hivatalosan előterjeszteni, ez szégyen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Még csak azt az egyet kell felolvasnom ebből a jelentésből, hogy (olvassa): „Egész határozottan kiemelhetem azt, hogy ha egyes csekélyebb közlekedési akadályok felmerültek volna is" — én nem tudom, itt a rácsra mászás esetét értette-e talán (Derültség a szélső baloldalon) — „azok azon nyilvánvaló akadályoztatásokkal és bántalmazásokkal szemben, melyeknek a képviselőknek igen jelentékeny része a megelőző napon a zavargók részéről tényleg kitéve volt, komolyan számba nem vétethetnek." T. ház! Én azt hiszem, hogy igenis, a háznak joga, a háznak kötelessége a felett határozni, hogy azok komolyan számba vehetők-e, igen vagy nem? És ha egy képviselőtársamat, bárki legyen az, bántalmaztak január 29-én, én leszek az, a ki oda állok és őt megvédem. De nem tudok esetet rá itt a házban, joggal mondom, nem mint a főkapitány ur, nem tudok rá esetet, hogy akkor bármely képviselőtársamnak megsértetett volna mentelmijoga vagy bármelyik bántalmaztatott volna ; már pedig akkor, midőn a főkapitány requisitiója folytán a katonaság már akkor előállt, mikor a főkapitány nem tudhatta még, vájjon az alkalma zott rendőri erő elégtelennek fog-e bizonyulni, akkor ott van az a tény, hogy Zay képviselő ur vállát érintette a kard. No hát, ha ezt komolynak nem veszik, akkor nem tudom, mit vesznek komolynak. EH vájjon azok a hatványozott intézkedések, melyekről Busbach képviselő ur szólt, nem abban állnak-e, a mint volt egyszer egy moldvai vajda, a ki azzal akarta tekintélyét gyakorolni, hogy az egész úton, a hol elhaladt, egy félórányira fejek voltak lándzsákra kitűzve. Ha igy értik a rend fentartását, akkor tartani kell attól, hogy bekövetkezik az, a mi mindig a legszomorúbb, midőn a rend nevében elnyomják a szabadságot. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Mert igaz az, hogy a szabadság nevében nem szabad megbontani a rendet, mert az szabadosság lesz, de a rend nevében sem szabad elnyomni a szabadságot. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) És ha azok, a kik a szabadság nevében megbontották a rendet, biró elé állittatnak, akkor azokat is biró elé kell állítani, a kik a rend fentartásának czíme alatt hatalmukkal visszaélnek. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) Vagy itt van egy másik eset. Azt hiszem, Rohonczy t. képviselő ur hivatkozott rá, hogy a főkapitány ur hirdetményt is adott ki és aztán történtek ezek a dolgok. Már most nézzük, hogy ezen hirdetmény ismét törvényen alapszik-e? Azt mondja a főkapitány ur, hogy a törvény 8-ik §-a alapján rendeli el, hogy mindazok, a kik ezen rendelet ellen cselekednének, 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, ennek behajthatatlansága esetében 5 napig terjedő elzárással fognak büntettetni. És mik ezen cselekmények? A szabad forgalomnak akadályozása, utezai tüntetések, napirenden lévő csoportosulás, engedély nélkül, való zajos felvonulások. A mint méltóztatnak tudni, a rendőri törvény nem szól erről, de igenis a kihágásokról szóló törvényben világosan meg van mondva, hogy tömeges felvonulások, körmenetek, fáklyásmenetek, utezai tüntetések bejelentésnek, de nem engedélyezésnek tárgyai. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A fővárosi rendőrségnek tehát nincs joga ily esetekben engedélyezést gyakorolni, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ha ez bejelentetik, joga van oda állítani biztonsági közegeit, hogy a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetve ne legyen, de engedélyről a törvény egy szót sem szól. (Ugy van! Ugy van ! a szélső balon ) És ugy látszik, meg is tanulta a főkapitány ur azóta, hogy mit rendel a törvény, mert ime a tegnapi utezai tüntetést, azt a méltóságosnak bizonyult tüntetést a bejelentés folytán csupán tudomásul vette és látjuk, hogy midőn a törvény megtartatott, mi volt a következménye; (Tetszés a szélső baloldalon) mikor pedig a törvény nem tartatott meg, folytonosan vér és garázdaság járt a nyomában. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha én is arra az álláspontra akarnék állni — a mit soha sem fogok tenni — hogy gyanúsítsak bárkit, a mint azok tették, kik azt mondták, hogy mi izgatjuk a fiatalságot, hogy a vagyon- és személybáTörságot koczkáztatjuk és hogy mi vagyunk az okai, ha a békés tüntetések a közrend elleni kihágásokká elfajulnak; mondom, ha én is gyanúsítani akarnék, azt mondhatnám, hogy ők azok, a kik minden áron a túlszigorral provocáliri akarják a népet, hogy ürügyük legyen e rendőri beavatkozásra. (Tetszés a szélső baloldalon.) De én az ily gyanúsítás terére nem lépek, mert csakugyan nem vagyok demagóg. Én ily gyanúsításokkal nem élek, hanem a törvénynyel kezemben azt kívánom, hogy a törvény érvényesüljön nem csak a lámpák, ablakok beverőivel szemben, hanem az olyannal szemben kinek talán aranygallérja van, de a törvényt túllépi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A törvény világosan intézkedik és a mint rámutattam, engedélyről nem szól; ha tehát a rendőrség engedélyétől tesz függővé valamit, a mire a törvény csak bejelentést kivan, akkor hivatalos hatalmával él vissza, a mire a_ törvény büntetést szab. (Ugy vad! Ugy van! a szélső baloldalon.) A törvény világosan megmondja, hogy miikor szabad a rendőrségnek büntetést megállapítani. Olyan esetekben szabad az, melyekre nézve a