Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

181. országos ülés február 16-áu, &zoni!>atoa 1S89. 38S kivül nem helyezi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső halfelöl.) Azt hiszem, ezen két axióma megdöntlietlen; és ha ebből a következtetést levonjuk a jelen esetre, következik belőle, hogy a felvetett kérdés nem lehet kétes, hogy az önmagától el van döntve. Az 1868-iki törvényben világosan ki van mondva, hogy ennek hatálya csak 10 évig érvényes. A kormány által előterjesztett 14. §-ból ezen dispositió kihagyatott; nyilvánvaló tehát, hogy nekünk sürgetnünk kellett, hogy ez bele vétessék és hogy ha a törvényhozás ezt bele nem veszi, akkor ezen új törvény nem 10 esztendeig lesz érvényes, hanem mindaddig, mig egy új törvény azt hatályából ki nem vetkőzteti, vagy pedig annak hatályát meg nem változtatja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben legfőbb argumentum az volt, hogy hiszen meg van mondva, hogy a fentebbi határidő, tudniillik a 10 évi határidő eltelte előtt kötelessége a kormánynak initiáím egy törvényt, a mely vagy ezen létszám fentartását vagy megváltoztatását indítványozza. De vájjon hogyan lehet ebben pótlását találni annak, a mi előbb volt alkotmányunk garantiája, tudniillik az érvénynek időhöz kötöttsége? Felteszem, hogy a kormány ezen dispositiónak pontosan megfelel és 10 év letelte előtt benyújtja az erre vonatkozó törvényjavaslatot, de a törvényhozás különböző factorai közt, mondjuk, hogy e részben nem jön létre semmiféle egyezmény, hogy törvényt alkotni e részben nem lehetne, mert az egyik factor nem fogadja el azt, a mit a másik akar. Mi lenne akkor ennek eredménye? Akkor ennek azon szöveg mellett, mely eredetileg előterjesztetett, más következménye nem lehetett volna, mint az, hogy a régi törvény, melynek hatálya időhöz kötve nem volt, mindaddig, esetleg 20, 30, 50 esztendeig hatályban maradna, mig új törvény létre nem j'ön, mely ennek hatályát megszünteti vagy módosítja. Azt hiszem, tiszta és nyilvánvaló, hogy ebben a törvény időhöz kötöttségének egyenértékét, pótlását találni teljesen lehetetlen (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl) és hogy az időhöz kötöttség záradékának felvételét sürgetnünk feltétlenül szükséges volt. Azokat az érveket, melyek a politikai czélszerűség szempontjából felhozattak, bővebben tárgyalnom nem szükséges, mert azok elesnek azzal szemben, hogy a kormány a maga álláspontját most véglegesen akkép praeeizirozva, a két szöveget lényegében azonosnak mondja s ezzel azt fejezi ki, hogy ő nem kivánt változtatást ezélszerűségi szempontból. De azt hiszem, hogy ki kelleítemelnem azokat a melyekből nyilvánvaló, hogy a kormány által eredetileg proponált szöveg lényege nem volt azonos azzal, melyet az ellenzék sürgetett s nem azonos horderejére nézve azzal, melyet a ministerKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIII. KÖTET. elnök ur mostan proponál. Ellenkezőleg, azon szöveg, mely eredetileg proponáltatott, a legveszedelmesebb módún és utakon csempészte volna be a törvénybe azt, a mit különben nyíltan és egyenesen követelni nem is mertek.(Zajos helyeslésbalés szélső baloldalon.) A mi alkotmányunk nyiltan és erőszakkal .már ismételve meg lett támadva.Meglett támadva alkotmányunk, meg lett támadva nemzeti létünk nyilt erőszakkal ismételve. De az ily támadásokat a nemzet szívóssága, mindig meg tudta hiúsítani, az ilyen támadásokat mindig vissza tudta verni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Van azonban annál a nyilt, egyenes, erőszakos támadásnál egy sokkal vészedé.mesebb módszer, a mely megtámadja az alkotmányt és a nemzeti létet. (Halljuk!) Ez az alkotmányos érzületnek, a nemzeti önérzetnek elbágygyasztása. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez az alkotmánynak, a nemzeti individualitásnak elmorzsolása, az önkénynek lassú belopódzása. Ez az a módszer, a melyről Tacitus mondja: hogy az a köztársaság intézményeinek megrontására és az önkényuralom megállapítására teljes sikerrel alkalmaztatott. (Élénk helyeslés balfelöl.) Paulatim insurgere. — E lassú belopódzás ellen nekünk még erélyesebben kell védekeznünk, ezért kellett nekünk azt követelnünk, hogy azon garantiák, melyek az 1868-iki törvényekben benn voltak, el ne hagyassanak sem azon ürügy alatt, hogy azok e törvényben úgy is benne vannak, sem pedig, hogy azok bármely állítólagos ezélszerűségi oknál fogva elhagyhatók. Azért én a minister urnak módosítváuyát, melyet most már a nemzet törhetetlen akaratának nyilvánulásai folytán (Zajos helyeslés a bab és szélső baloldalán) ő maga is indítványoz, elfogadom; de nem mint valami felesleges csekélységet, hanem mint olyat, a melyhez e nemzetnek ragaszkodnia kellett és ragaszkodnia kell most is, melyet mindig követeltünk és a melyet csakis mint ezen követelés kielégítését fogadok el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Tóth Ernő ! Tóth Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljes tudatában vagyok annak, hogy módosítványom elfogadtatni nem fog, mert van szerencsém aministerelnokurat és pártját rég óta ismerni. , De módosítványonsat megteszem mégis, hogy eonstatálva legyen, hogy az ellenzék nagyon jól ismeri, hogy a törvényes hadi létszám számszerű összegben való kitétele mért is mellőztetik ezen famosus 14. g-ban. (Halljuk!) Megteszem továbbá azért, bogy reá mutassak arra, hogy miként akar a hadügyi kormányzat egy nyitva hagyott hátsó ajtón keresztül magának a törvényhozás jogának és ezen törvényjavaslatnak intentiója ellenére szabad kezet biztosítani, a mely törekvéssel e javaslatnak több helyén találkozunk. Én e javaslatnak általánosságban való tár37