Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-180

ISO. orszAgos ülés február lő.én, pénteken. 1S89. 273 akkor egyáltalában nincsen ok arra, hogy miért engedtessék a közös hadseregnek 3 esztendő, (Ugy van! a szélső halóidálon.) És talán egy hadseregnek oktatási módszere nem oly érinthétlen bálvány, a melyhez hozzányúlnunk nem szabad és tulaj donképen nem is akarunk mi magunk azon változtatásokat tenni, de hozzászólnunk szabad és kell, mert ez szoros kapcsolatban áll a békeszolgálat időtartamának meghatározásával, a mi pedig ez idő szerint legalább még a törvényhozás jogkörébe tartozik. Ismeretes dolog az, t. ház, hogy a közös hadsereg körében szolgáló katonák mindenütt, de főkép a nagyobb helyőrségekben, a hol úgynevezett kincstári készletek raktárakban Őriztetnek és a hol nagyobb számú őrszolgálat szokott teljesíttetni, igen sokszor vétetnek igénybe oly teljesitétésekre, a melyek a kiképzésnek folytonosságát hátráltatják és a teljes kiképzést csak hosszú idő lefolytával engedik elérni. És ha én elismerem azt, hogy ezek a teljesítések nagyban és egészben szükségesek, de abból még nem következik az, hogy azoknak a mai rendszer szerinti fentartásához hozzájáruljak. És valóban be fugja látni mindenki, ha azt állítom és bizonyítani is megkísérlem, hogy ekkép a közös hadsereg kiképzésére szánt három esztendőből legalább is egy esztendő a kiképzés czéljaira el van veszve, (Ugy van! Helyeslés a szélső haloldalon.) Mert ha el is ismerem azt, hogy a hadsereg katonai készleteinek tisztítása, szellőztetése, porolása és más ilyen napszámos munkák, ha el is ismerem azt, hogy a helyőrségi szolgálat összes szövevényes részleteinek elméletben megtanulása és gyakorlatban való alkalmazása, a laktanyai belső szolgálatnak aprólékos, de azért a kiképzést nagyon hátráltató dolgainak folytonos elvégzése,azonkívül az ordonnánez-, tiszti szolga-, lóápoló és más itt nem részletezhető fuuctióknak folytonos elvégzése, nagyban és általánosságban szükségesek: de bizonyára azt sem fogja tagadhatni senki,hogymindezek a katonaságnak kiképeztetését nagyban gátolják és azért, ha mindezt figyelembe veszszük, nem alapos az a kifogás, hogy a hadseregnek oktatási módszere annak belügyét képezi, mert hiszen mi ránk a népre nézve talán csaknem közömbös az, hogy a katona béke idején két vagy három évig tartassék-e fegyver alatt és azért szerintem, ha kínálkozik mód és alkalom ezen idejét múlt tanrendszernek helyes reformálására, úgy ahhoz mindenesetre hozzá kell nyúlnunk; hozzá kell nyúlnunk a nép érdekében, a mely kimerült már a terhek viselésében és hozzá kell nyúlnunk a hadsereg érdekében, a mely csak nyerni fog a nép szemében, ha nyomasztó terheinek apasztása érdekében az okos mérséklet útjára lép. Á kérdés már most csak az, hogy van-e erre mód és alkalom ? Szerintem van. Két igen fontos érv hozható fel a tényleges szolgálati idő leszállítása mellett, Ezen érvek elsejét a tapasztalatból KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. VIII. KÖTET. merítem, az tehát reális értékkel bir. A tapasztalatokat pedig a magyar honvédségnek köszönhetjük. Szükségtelen kiemelnem azon fényes eredményeket, a melyeket a mi magyar honvédségünk eddig alig 21 havi kiképzési idő alatt elérni tudott Ezek az eredmények, melyek mi ránk nézve lélekemelők és vigasztalók, annyira köztudomásúak, hogy az én tökéletlen méltatásomra valóban nincsenek rászorulva. Ez a magyar honvédség, mely a közös hadseregnek bizonyos körei által oly sokáig lenézetett, vagy a melyet legalább is megmosolyogtak; ez a semmiből ma már hatalommá felvergődött magyar honvédség alig 21 havi tanidő alatt oly eredményeket volt képes létesíteni, melyek ugy a bel-, mint a külföldi, ugy az őszinte, mint az elfogult szakértők elismerését vívta ki az intézmény számára. És tekintsük már most közelebbről, hogy minő varázsszerekkel volt képes a magyar honvédség e sikereket elérni? Rövid szolgálati idővel, magyar vezényszóval, oly tiszti karral, melynek szelleme a nép hadseregével azonos, melynek minden vágya és minden reménye a magyar honvéd katonáéval egy mederben halad; röviden szólva, kevés költséggel, kevés anyagi erővel, de sok fáradsággal és elismerem, egész az önfeláldozásigmenőügybuzgalommal. (Helyeslés a szélső balon.)De ha ez igy megy a magyar honvédségnél, nem-e jogos óhajtás az, hogy fiat applicatio a közös hadseregnél is? (Helyeslés a szélső halmi.) Vájjon nem-e jogos kívánság az, hogy addig is, míg a nemzet jogos aspiratióinak legnagyobbikát, az önálló nemzeti hadsereget elnyernők, addig is alakittassék át a mai közös haderő honvédelmi alapra, mert a közös hadsereg a, maga gazdagabb budgetével, kedvezőbb szolgálati viszonyok közt működő tisztikarával és jobb, mert kiválogatott legénységével bizonyára még a honvédségnél is fényesebb sikereket érhetne el, ugyanazon rövid tanidő alatt. Igaz, hogy erre a puszta, bár tiszteletreméltó kötelességtudás nem elégséges; ide meleg érzés is kell, mely a hazai intézményekért buzogni tudjon. E nélkül, álljon bár az a hadsereg a katonai képzettség elérhetetlen magasságán, de a népből vett és a népért szervezett hadsereg nevét sohasem érdemli meg. És tekintsük meg az érem másik oldalát: mi hátrányok származhatnak a tényleges szolgálati idő leszállításából 1 Talán az, hogy a taeticai gyakorlatok szabatossága egy kevéssé szenvedne alatta.? Mondom, talán, mert ugy látom és ugy tudom, hogy honvédeink elég szabatosan és fürgén végzik gyakorlótéri mozdulataikat és a menetgyakorlatoknak poroszosán merev elegantiája a harczi dicsőségek kivívásához igen kevéssel szokott járulni. Hiszen tudjuk sokan, tapasztalatból 35