Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-180

262 180. orsíágos ülés február 15-én, pénteken. 1888. ról: Eendre! Rendre! Zajos ellentmondások a szélső hatóidalról. Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalról : Es parlamentarismus ?) Elnök: Kérem a képviselő urakat... (Nagy mj.) Lukáts Gyula: Künn gyilkolnak, itt meg parlamentarismusróí beszélnek! (Zaj.) Polónyi Géza: Az utczán gyilkolnak, itt meg henozegnek ! (Ingerült felkiáltások a jobboldalról. Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: (Nagy nyugtalanság és zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak meg fogják tenni interpellatióikat, méltóztassanak azokat — az ingerültségnek nem engedve — nyugodtan bevárni. (Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon.) T. ház l Ezek után beterjesztem jelentésemet a múlt ülésekben történtekről. (Élénk felkiáltások : (Halljuk! Halljuk!) hozzácsatolva egy mellékletet is. Méltóztatik-e kívánni, hogy az felolvastassák? {Halljuk! Halljuk!) Dárdai Sándor jegyző (olvasni kezdi a jelentést. Élénk felkiáltások a szélső balról: Hangosaiban! A másik jegyző olvassa!) Tibád Antal jegyző (olvassa a jelentést). Madarász József jegyző (olvassa Szentiványi Kálmán képviselmék az elnöki jelentéshez mellékelt Írásbeli nyilatkozatát). Zay Adolf: T. ház! Azt hiszem, hogy a t, elnök ur jelentése úgyis tanácskozás tárgya lesz, vagy a mai ülésben, vagy egy későbbi időpontban és akkor alkalmam lesz érdemlegesen hozzászólni a dologhoz. Most csak egy pár pontra kívánok szorítkozni, mert fájdalommal tapasztalom, hogy a ház igen t. elnöke, ngy látszik, félreértette azt, a mit én neki magánbeszélgetés közben mondottam. (Zaj. Halljuk! bal- és a szélső baloldalon.) Midőn hallottam azt, a mit az igen t. elnök ur nyilatkozatomra nézve jelentésében elmondott, egy perczig sajnáltam azt, hogy nem írásban adtam be nyilatkozatomat. De midőn most Szentiványi Kálmán Írásban beadott nyilatkozatát hallottam és hallottam egyszersmind az elnöki jelentést, a mely Szentiványi Kálmán képviselőtársam nyilatkozatát félreértette, ugy látom, egyre megy, hogy szóban vagy írásban adjam-e elő a tényeket. (Mozgás a jobbóldalon. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! En nem tudom és nem is akarom e perczben latolgatni, hogy félreértett-e engem a t. elnök ur, vagy talán az, a ki az ő jelentését szerkesztette, nem volt nagyon szerencsés kifejezéseinek megválasztásában. De az, a mit a t. elnök ur itt, az én előtte élő szóval tett nyilatkozatomról bejelentett, nem felel meg teljesen annak, a mit én a t. elnök urnak az ő lakásán elmondtam. A t. elnök ur jelentése két lényeges mozzanatra nézve tér el attól, a mit én mondtam. Mindenesetre bonafidessel tette ezt a ház t. elnöke, de én azt a felfogást, a melyből 8 — ugy látszik — kiindult, némileg rectificálni yagyok kénytelen. Én azt mondtam a t. elnök urnak, hogy az a közhuszár, a ki engem megtámadott az utczán, természetesen nem tudta, hogy képviselő vagyok és e szerint e közhuszár részéről, subjective véve, a képviselői immunitás megsértése nem forog fenn, tehát, ha ezen rendőri vagy katonai közegnek személyes felelősségéről van szó, őt a képviselői immunitásnak megsértésével nem lehet vádolni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső bálfelöl) de igen is — és ezt hozzá tettem —- azok, a kik e közhuszárral rendelkeztek, (Helyeslés a bal- e's szélső balfélöl) csakugyan gondolhatták volna, hogy kik járnak a képviselőház környékén. Tehát a tény objectiv megbirálása szempontjából mindenesetre nem lehet tagadni, hogy az, ki az utczán támadtatott meg, csakugyan képviselő volt. (Élénk helyeslés balfélöl.) Ez az egyik dolog. A másik dolog maga a tárgyi tényálladék. A t. elnök ur ugy állítja oda esetemet, mintha két közhuszár a járdára felugrott, engem szépecskén megfigyelt, s azután megretirált volna. Nem egészen ugy volt a dolog, s nem is ugy adtam elő. Én azt mondtam, hogy engem a járdán megrohantak, és hogy az egyik közhuszár kardjának hegyével vállamat érintette. (Mozgás és zaj bal- és szélső balfélöl.) Mondtam ugyan az elnök urnak, hogy meg nem sebesítettek; ez, hála az égnek, véletlenül nem történt, nem a magam szerencséjére, hanem azoknak a szerencséjére, a kik az egész brutalitást rendezték. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Mondtam volt, hogy a kard hegyével érintve lettem, de seb ebből nem eredt. Hát én nem tudom, hogy a tényleges megsértésre mit kivan a t. elnök ur, (Mozgás bal- és szélső balfelöl) azt talán, hogy veszélyes sebet kapjon valaki ? Én tehát tényleg érintve voltam a kard hegyével és igy a képviselő megsértése és bántalmazása forog fenn. (Helyeslés bal- és szélső balfélöl.) Sajnálom, hogy a t. elnök urnak a lakásán ezt, evvel a kézzelfogható részletességgel nem mojidtam el. Ha feltehettem volna, hogy azt a kifejezésemet, hogy az a közhuszár vállamat érintette kardjával, másként méltóztatik érteni és ha azt lehetett volna feltennem, hogy azon kifejezésemet, hogy sebesülést vagy sérülést nem szenvedtem, másként fogja fel, ugy fejeztem volna ki magamat, a mint most kénytelen voltam a tényállást feltárni. Különben akkor is terjedelmesebben nyilatkoztam volna az eset felett a képviselőház elnökének lakásán, ha a legközelebbi perczben nem jelentette volna magát egy ur, a ki, mint később az elnök ur inasától hallottam, valami kereskedő s aztán az elnök ur valami jelet adott, hogy vége az audientiának (Zaj a szélső balon) és én visszavonultam. A tényállás érdekében hozzá kell tennem még egy megjegyzést. (Halljuk!) Nélkülözöm a t. elnök ur