Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-179

171). orizágos ülés febriär 14-án, csütörtökön, IS39. 259 „Lassen Sie ihn laufen, den werden wit schon finden;" — tudnillik a második vagy harmadik korosztályban és mindig vissza szokták helyezni. Ennél fogva akkor, a mikor az emberi élet bizonyos okoknál fogva igen rövidre van szabva, kérem a t. házat, hogy a 21 év helyére a 20 év állittassék vissza. Erre nézve módosítványomat elfogadásra ajánlom. (Mélyedés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző (olvassa Fsáak Beeső módosítványát): „A 7. §-ban a 21 helyére tétessék 20." Lits Gyula: T. ház! Az I'sáak Dezső képviselőtársam által beadott módosítványt magam részéről is támogatom. A 20-ik évnek a 21-ik helyébe tételét a minister nr kimutatásokkal indokolja, a melyekben a betegedési és halálozási •eseteket mutatván ki, a végeredményben arra kivánt jutni, hogy mindezen körülmény oka a testi fejletlenségben és gyöngeségben rejlik. Már az általános tárgyalás alkalmával bátor voltam e tárgyra rámutatni és most, hogy ismétlésbe ne essem, én magam is elfogadom I'sáak Dezsőt, képviselőtársam által felhozott azon indokolást, hogy ezen körülmény első indoka az ujonczozási visszaélésekben keresendő; mert a ki az ujonczozásokban részt vesz, az igen jól fogja tudni, hogy az az ezredorvos az első korosztályt többnyire, mint mondja: laufen lassen, mert meg fogja ezt a második, esetleg a harmadik korosztályban is találni. És én gyanítom, hogy épen ezen körülmény indíthatta a bonvédelmi ministeriumot arra, hogy a honvédek létszáma külön 12,500 főben állapittassék meg. Mert mi volt eddig a gyakorlat? Csupa féltékenységből, hogy a honvédek meg ne kapják az első és második korosztályt, azért átmentek a harmadik korosztályba, ugy, hogy számtalan sorozó kerületből egyetlen egy honvéd sem került ki. A t. minister ur azt mondja, hogy ez pénzkérdés. Fogok a t. minister urnak egy módot mondani, mely által az állam háztartása nem lesz megterhelve. Méltóztassék az ujonezoknak jobb élelmezést és táplálkozást adni, mert erre a hiányra vezethető vissza a nagy halálozási és betegedési százalék. Tessék csak a katonatiszt uraknak havi gázsijából 5 forintot elvenni és a közkatona nagyon jól fog élelmezve lenni. Csak pár adatot leszek bátor felhozni, hogy ma itt a fővárosban mi egy hadnagynak a járuléka. (Malijuk! Halljuk! szélső bálfelM.) A havi díj 50 forint, fentarfcási járulék 10 forint, tiszti szolgaváltság 8 frt, évi lakbér és butorpénz 440 forint, ez összesen évenkint 1200— 1300 frt. Egy polgári fiatal embernek 8 latin iskolát kell végezni, 4 évi egyetemi tanfolyamot kell hallgatni s néhány évi praxist kell folytatni, a mig nagy sokára odajut, hogy állami szolgálatban egy 300 frtnyi díjnoki állást kapjon. A ki katonai pályára lép, az jár az Eléven-Schuleba és pár évi reál vagy alsógymnasiumi osztály elvégzése után 4 évet tölt el és egy-két év múlva megkapja az 1200—1300 forintnyi díjazást. Mondom, azt az ajánlatot teszem a minister urnak, csak méltóztassék 5 forintot elvenni a tiszt urak fizetéséből és a legénység kitűnően lesz élelmezve és mind a halálozási, mind a betegedési százalék kisebb lesz; mert nem lehet kétségbe vonni, hogy azon legénytől, a ki 24 órában egyszer eszik főtt ételt és talán azt sem a kellő mennyiségben — a minőség ellen nem szólok — 8—12 órai fárasztó gyakorlatot s elméleti oktatásban való részvételt méltányosan kívánni nem lehet. De van e kérdésnek más oldala is, t. ház, nem csupán és kizárólag katonai oldala, a mely Magyarországra nézve elég fontos kérdés társadalmi és különösen népesedési viszonyaira nézve, t. i. való az, hogy ugy az egyszerű polgár ember, mint iparos és kereskedő addig önálló tűzhelyet nem alapít, ipart, foglalkozást nem kezd, a mig a katonai szolgálaton túl nincsen. E törvény mindezeket a dolgokat egy évvel hátráltatja. Méltóztassék tekintetbe venni, mily követelményekkel jár, ha az embereknek, a kik családot akarnak alapítani, a katonai kötelezettség utjokat állja. De katonai szempontból is hibás e rendelkezés. Itt lesznek a népfelkelők, a kik már 19 éves korukban fognak háború idején szolgálatot teljesíteni, a mely pedig súlyosabb, mint a béke idején való. Ha 19 éves fiatal ember kibírja a fáradalmakat, miért ne birná ki a 20 éves? Csak nemrég hoztunk törvényt, hogy ott, hol az első korosztály gyenge, a negyedik korosztály is igénybe legyen vehető. Most ezt tekintetbe nem véve, kimondani azt, hogy a 20. év helyett a 21. év vétessék fel, sem nem méltányos, sem katonai szempontból nem szükséges; sőt károsnak tartom. Ezért pártolom I'sáak Dezső t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Pongrácz Károly: T. ház! Azt tartom, hogy a tapasztalat az élet legjobb iskolája, ép ugy mint a tisztelt előttem szólottak, én is tapasztalataimra hivatkozhatom. Soroztam a közös hadseregnél, a honvédségnél, voltam egy állandó felülvizsgáló bizottság elnöke, bejártam, mint egy mozgó felülvizsgáló bizottság elnöke, hazánk kétharmadát és mindama jelentésekben, melyek a felsőbb hatóságoknak tétettek, kiemeltetett, hogy a katonakötelesek 20 éves korukban még nem bírnak azon testi fejlettséggel, mely a terhes katonai szolgálathoz szükséges. A mit a sorozásnál követett eljárásról mondottak, tapasztalataimmal összehangzásban nincs. Ha a katonai elnöknek válogatni volt kedve, a honvédelmi elnök mindazokat, kiket a katonai elnök be nem fogadott, a felülvizsgálatra küldhette, hol az alkalmasnak osztályozottak besorozva lettek. Lehetetlen tehát, hogy valaki csakis passióból be 38*