Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-179
179. országos ülés február lá-ón, ebütörtő&öu. 18S9. ggg mán t. barátom által indítványozott új szakaszt s annak e törvénybe való iktatását követelem. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Győry Elek! GyÖry Elek: T. ház! Megvallom, nehéz helyzetben vagyok, midőn most a szőnyegen levő indítvány mellett felszólalok, mert nem tudom, hogy tulajdonképen szükséges lesz-e szólanom, miután a t. honvédelmi minister ur nem nyilatkozott arra nézve, elfogadja-e az indítványt, vagy nem? mert ha elfogadja, elállók a szótól. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Nem fogadom el! GyÖry Elek: Nagyon sajnálom, hogy e szakaszszal szemben is a merev visszautasítással kell találkoznunk, mert ezt nem tulajdoníthatom más körülménynek, mint — bocsánatot kérek, nem szeretek, mint a t. elnök ur szokta néha megjegyezni, erős kifejezésekkel élni, de azon helytelen és téves felfogás következtében, mely mihelyt a nemzeti szellemnek a hadseregbe csak legkisebb mérvű beviteléről is van szó — annak kell tulajdonítanom, hogy ettől ugy irtóznak, mint az ördög a tömjéntől. (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha ezt kimondom, kötelességem okadatolni is. Az imént Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam egy kérdésére sajátságos jelenetnek volt tanuja a t. ház. Tudjuk, hogy nemcsak egyszerű czímkérdésről, nemcsak holmi czifraságról, sallangról van szó, mikor azt a kérdést intézik valakihez, hogy a hadsereg császári és királyi-e, vagy csak császári királyi, mert bizonyára figyelmet szentelt a t. honvédelmi minister ur azon időknek, a mikor az a fontos „és" szó annyi vita tárgyát képezte, igen beható fejtegetés tárgya volt és e fontos kérdésben nem találtak más garantiát, mint ezt az „és" szócskát. Nem mondom, hogy helyesen, de ma azon állásponton vagyunk, hogy találtak legalább némi garantiát arra, hogy az az Einheitliche Österreich, mely folytonosan akadályozta Magyarország jogainak érvényesülését, kerülő utón ismét vissza ne jöjjön oda, a honnan kiküszöböltetett. Épen ezért ez az „és" szócska nagy alkotmányjogi fontossággal bir. Most mindenki méltán . azt várhatta, hogy Magyarország honvédelmi ministere azt fogja mondani, hogy természetes dolog, hogy az, a mit a törvényhozás igy határozott, annak ugy kell állania s a mit a magyar törvényhozás igy határozott és törvénynyé tett, hogy az császári és királyi legyen : akkor bárki is, ha ezt megszegi, az sérti a törvényt, sérti • magát az uralkodót, a koronát és ha ez sértetik, nekem, mint a korona tanácsadójának kötelességem egész erőmmel odahatni, hogy mindazok, a kik ignorálják a törvényt, rászorittassanak annak megtartására. Már, t. ház, ha nekem hivatalos Schematismust mutatnak fel, a hol egyszerűen mellőzve van ez az „és" szócska és azt látjuk, hogy most igenis az egyediili helyes és alkotmányos felfogást a ház t. elnöke képviseli, a ki azt mondta — és mondta igen helyesen — hogy hazafisága tiltja más nyilatkozatot tenni; (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon) akkor, t. ház, ha az elnök ur hazafisága ezt tiltja, azt hiszem, a honvédelmi minister úrra nézve hazafias kötelességen alapuló parancsnak kellene lennie, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy ne mondja azt, hogy nem tudok, nem akarok felelni, hanem igenis feleljen rögtön, (ügy van! a szélső baloldalon) ugy, a mint hazafiúi kötelessége parancsolja. De, t. ház, méltóztassanak megengedni, ha ilyen kérdésekről nem tudok egészen higgadt, száraz ridegséggel és nyugodtsággal szólani, mert nagyon szomorúnak is tartom azt, mikor ilyen kérdésekről higgadtan, mereven beszélnek. Van e kérdésnek egy más fontos alkotmányjogi oldala is, melyet nem szabad szem elől tévesztenünk. Én azt hiszem, Magyarországon mindenki, a nélkül, hogy valami nagyon foglalkozzék a közjoggal, meg van győződve arról, hogy Magyarországban ahhoz, hogy törvény jöjjön létre, szükséges az országgyűlés és ő Felsége akaratának összhangzása. Ma azonban a honvédelmi minister ur nyilatkozatából azt a szomorú tanúságot kellett venni, hogy itt, ugy látszik, még valami más factor is van, mely arról, a nit Magyarország törvénynek fogadott el és követendő szabálynak mondott, azt mondhatja, hogy azt elfogadom, vagy nem fogadom el, mert a. honvédelmi minister ur azt mondta, hogy hát igaz, benne van a schematismusban a „k. k. u , mert a hadsereg még nem fogadta el a „császári és királyi" czímet. Bocsánatot kérek, mindenkinek az ajkáról inkább elhallgathatnám ezt, de nekem is, bármily szerény tagja legyek e törvényhozásnak, határozottan tiltakoznom kell az ellen, hogy azt a szót vegye az ajkára a honvédelmi minister ur, hogy joga legyen még valakinek e rendelkezést elfogadni, vagy nem, a hol kötelességteljesítésről van szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) És ez annál szomorúbb, mert hiszen nem tegnap, vagy tegnapelőtt történt dologról van szó, a mikor még természetesnek látszanék, hogy a honvédelmi minister ur valami újítást lásson, hanem hosszú idő alatt, mintagutta cavat lapidem féle kivájás, vette be magát a hadseregbe az a 20 éven túli állapot, melyről szó van. Mutasson nekem a honvédelmi minister ur e 20 év alatt oly jelenségeket, melyek nem azt mutatták volna, hogy ezzel a felfogással ellenkező eljárás követtetik ott és hogy a hadseregben csak azt tartják még törvénynek is, a mi a k. k. Armeeverordnungsblattban megjelenik. A magyar törvények kihirdetéséről van törvény és a mit
