Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-179

179. országos ülés február 14-én. esätörtökön, 1889. 251 Azt gondolom, t. ház, senkinek alkotmányjogi kifogása ez ellen nem lehet; a loyalitás szempontjának iparkodtam mindenképen megfelelni; ennélfogva nyugodt lélekkel ajánlhatom a t. ház tagjainak pártkülönbség nélkül szerény indítványomnak elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa): Indítvány. A második szakasz után új szakasz gyanánt tétessék 3. szakaszul: »A fegyveres erő mindezen alkatrészeibe tartozó magyar állampolgárok úgy a koronás királynak, valamint a hazai törvényeknek hűséget és engedelmességet esküsznek. A magyar hadtestekbeli csapatok (15. §.) zászlóikon a magyar állam czímerét és színeit, felszereléseiken a magyar állam jelvényeit és a magyar király nevének kezdőbetűit viselik.« Beadja Thaly Kálmán. (Éljenzés a szélső haloldalon.) Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) Az indítványozott új szakasz nemcsak az általunk követelt önálló nemzeti hadsereg, hanem még inkább szükséges az önök által fentartott, a nemzet és alkotmányunk rovására dédelgetett közös hadsereg érdekében is. Hisz a túloldal mindenik szónoka s maguk a ministerek is hangsúlyozták a hadsereg és a nemzet közti jó egyetértésnek, a polgárok és a katonák közti összesimulásnak szükségességét. Ámde ez összesimulásnak akadályát, sőt áthághatlan torlaszát nem mt, a polgári elem, hanem a közös hadsereg tisztikarának alkotmányellenes hangulata képezi. LTgy kell lenni, hogy azok alaposan be vannak dressirozva az alkotmány és minden polgári intézmény elleni gyűlöletbe s titkosan utastíva vannak arra, hogy minden kínálkozó alkalmat felhasználjanak nemcsak a magyar alkotmány, hanem a magyar király és magyar trón elleni demonstratióra. Mert különben lehetetlennek tartom azt, hogy a tisztikar igen sok egyéne büntetlenül insultálhatná a magyar alkotmányt s abban a magyar királyt, ki ez alkotmány sértetlen megvédésére esküt tett le és a nemzetet, a mely ez alkotmányt legdrágább és legféltettebb kincsének tekinti. És mégis a hadsereg idegen származású tisztei egész sportot, hogy ne mondjam juxot csinálnak abból, hogy az alkotmány és a magyar király lételét tagadásba vegyék,hogy alkotmányos életünket és aspiratióinkat coinédiának tekintsék. Ezen felség- és nemzetsértésnek minduntalan kifejezést adnak s naponta száz meg száz ily eset merül fel s ily dehonestálását a trónnak, ily durva insultatióját a nemzeti fönségnek soha még büntetve nem láttuk, sőt ellenkezőleg az ily bátor férfiak rendszerint jutalomban, előléptetésben szoktak részesülni. Erre nézve számos concret eset kinälkozik felemlítésre; mellőzöm itt a Janszky és az egri zászlósértő főtisztek előléptetését, a magyar önkénteseket kutyáknak nevező s az azt megrovó szerkesztőt összemarczangoló tiszt uraknak előléptetéssel való jutalmazását, mindezt mellőzöm, mert a békés polgároknak kardélre hányása nálunk a hírlapokban rendes rovat tárgyát képezi; hanem felhozok egy az én megyémben, Székely-Udvarhelyen történt legfrissebb esetet. Ugyanis múlt őszszel nevezett városban a magyar király születésnapját ünnepélyesen ülték meg polgárság és katonaság együttesen, estve egyik vendéglőben a nap tiszteletére banquettet rendeztek, melyen a megye és város tisztikara alispánjával élén jelen volt; az uralkodó iránti hódolat és tisztelet magyar szokás szerint pohárköszöntésekben nyilvánult, a midőn a szomszéd asztaltól egy hadnagy ur oda toppant s eategorice kijelentette, hogy magyar király, magyar alkotmány az nem létezik, csak osztrák császár s megtiltja, hogy az ő jelenlétében magyar királyt emlegessenek. Mindez ékes németséggel volt elmondva s bár a mi székelyeink közé a cultusminister ur német civilisatiója még nem jutott el s nem is fog ott soha tért foglalni: még is volt a társaságnak oly tagja, a ki megmagyarázta a bátor hadfi interdietumát s a ki a társaság megbízásából megmagyarázta a hadnagy. urnak, hogy a magyar királynak ily módon való sértegetését, különösen ily hívatlan vendég által nem tűrik, mire ez kardot akart rántani; de biz a vitéz ur ez alkalommal a rövidet húzta, mert kardját elvették, portdepéjét az arezához vágták, kivezették az ajtóhoz s ott csúfosan kidobták. A főispán az esetről értesülvén, a jelenvoltak kihallgatása után rögtön jelentést tett a belügyministerhez; mindenki várta a király szentségét sértő és különben is meggyalázott embernek példás megbüntetését, a hadseregből való kiküszöbölését ; de mindez nem következett be, hanem bekövetkezett az, hogy egy másik magyar születésű főhadnagyot, a ki pajtása eljárása felett rosszaló ítéletet nyilvánított, rögtön áthelyezték Boszniába, a kardjától megfosztott, kardbojtjával meglegyingetett hadnagy ur még most is ott van, mindenki megbotránkozására s előidézte azt, hogy az a szép egyetértés, a mi addig a tisztikar és a polgári elem műveltebb rétegei közt létezett, ma már nemcsak megzavartatott, hanem fenekestől fel van forgatva; de talán épen ez volt a czél s talán épen ezért küldöttek oda ezen bősz granicsár urat, hogy ezen szívélyes viszonyt megbolygassa. Ilyen s ehhez hasonló esetek mindenhol előfordulnak s mindez onnan ered, mert a katonaság a melyet mi fizetünk, mi élelmezünk, mi ruházunk, nem teszi le alkotmányunkra az esküt. Alkotmányunk ignorálása, a polgári elem: gyűlöltté tétele rendszert képez a közös hadseregnél ; az idegen tisztek ezt nem csak maguk közt 33*