Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-174
224 174. országos ülés jani megjegyzést tette, hogy az ő intézkedési jogköre ebben a tekintetben csakis a háznak belső területére terjed ki. Az igen t. képviselő ur azt mondta, hogy törvények mondják azt ki, hogy hűtlenséget képez az országgyűlésen tartózkodó vagy az országgyűlésre menő és onnan hazamenő képviselőt feltartóztatni, de mondta azt is, hogy ezen feltartóztatás megakadályozása az elnök kötelessége. Én nem azt vontam kétségbe, hogy ezen bíín törvényeink szerint fennáll, hanem csupán azt óhajtottam, hogy a t. képviselő urak ebben a tekintetben tegnap méltóztattak volna nyilatkozni. (Élénk JMyeslés jobbfelől. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalm. Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Erre nézve, daczáraannak^ hogy tudom, hogy sokkal nagyobb törvényisnáéréttel dicsekedhetik az igen t. képviselő ur, mint csekélységem, arra pro vocálom: mutasson nekem törvényt arra, hogy az országgyűlésre jövő vagy az országgyűlésről hazamenő képviselő urak biztonságáról a ház elnökének kötelessége gondoskodni. (Helyeslés jobbfelől. Nagy nyugtalmiság a bal- és szélső baloldalon, Hosszantartó zaj.) T. képviselőház! Annak egyszerű constatálása mellett, hogy a tett indítványok közül a t. elnök ur indítványához járulok, még csak egyetlenegy megjegyzésem van. (Halljuk! jobbfelől.) A ki azt állítja, hogy Tisza Kálmán fél vagy valaha az életben félt, az olyat állít, a mi a valósággal homlokegyenest ellenkezik. (Zajos helyeslés johbfelől. Hosszantartó nagy zaj.) Nagy István jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. képviselőház! (Hosszantartó nagy zaj.) Őszintén mondom, minden higgadtságomat elő akarom venni, hogy a t. háznak azon méltóságát, a melyre mindannyian kötelezve vagyunk, fen tartsam s ez annál nehezebb, midőn oly dolgok történnek odakünn, a melyek tegnap is sajnálatosak voltak, de ma még inkább azok. (ügy van! baloldalon. Nagy zaj.) Nem akarom kétségbe vonni a t. elnök urnak . .. (Nagy zaj.) Elállhatok estig is. Nem akarom kétségbe vonni a t. elnök urnak jóhiszeműségét, de miután magam is jelen voltam, midőn Ő a katonai postokra ment, a következőket vagyok kényszerítve constatálni, Hogy mikép nem láthatott t. elnökünk ugy, a mint a körülmények megkívánták, annak egyszerű magyarázata az, hogy Beniczky államtitkár ment vele, a kit a detectivek már idejében észrevevén, megmondták a katonáknak, hogy adjanak helyt. De, hogy ha a t. elnök ur ismeretlenül ment volna keresztül, ki garantirozott volna, hogy nem ugy jár, mint Zay Adolf és Szentiványi és más képviselő urak. (Ugy van! baloldalon.) Azt is constatálni kívánom, bog} 7 mig a t. elnök ur a postokhoz elment és az iránt akart tudomást szerezni, hogy a képviselők ide bejöhetnek-e, ugyanakkor jelenlétében megtörtént, hogy ftr 30-An, szerdán. 1889. a ház nyilvánossága sértetett meg az által, hogy Schäffer László, az „Egyetértés" munkatársa, a ki az írói karzaton megjelenni joggal bir, durván visszautasittatott a rendőr által, ugy hogy magam voltam kényszerítve az illető detectivet az útból odább dobni. (Nagy mozgás jobbfelől.) így állván a dolgok, nem tudom, a t. ministerelnök ur kire értette az intimidatiót, mert annyit mondhatok, hogy minket sem a nép vihara, sem a szuronyok hegye kötelességünk teljesítésében megakadályozni nem fog soha (Ugy van! a ssélső \ balon) és arról is biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy mi már szokva vagyunk ahhoz, hogy a túlsó oldalról a legigazabb intentiókat is gyanúsítják, mint Tisza István t. képviselő ur tette, ki a tegnapi napot ide dobja közénk; pedig hogy ha csak egyetlenegy csepp igazságérzet volna benne, látnia kellett, bögyén és társaim mindent elkövettünk, hogy a ministerelnök urat ne bántalmazzák, s a ministerelnök ur bátyját magam iparkodtam megmenteni attól, hogy meg ne lökdössék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Constatálom azt is, hogy a t. túloldal jó tenné, ha azt a higgadtságot, melyet szerény egyéniségem igénybe vesz, a házban is megtartaná, mert magukat hivom fel biróul, hogy önök, ma, a szuronyok védelme alatt micsoda hősökül viselik magukat, mig tegnap néhányan sápadtan ültek ott. (Nagy mozgás jobbfelől.) Elnök: (Csenget.) T. ház! (Halljuk!) Már előbb voltam bátor kijelenteni, hogy egy képviselő sincs jogosítva bármely képviselőt gyávasággal vádolni. (Felkiáltások a szélső balon: Ezt nem is tette!) Ezt lehetetlen tűrnöm s ezért a képviselő urat kénytelen vagyok rendre utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Szalay Imre: T. ház ! Én a házszabályokhoz ragaszkodva, nem szándékozom — nincs is jogom — a t. elnök ur rendreutasítására egy szót is vesztegetni; de azt szavaim magyarázatául kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem értem kit sérthettem meg azzal, hogy arczát fehérnek mondottam, a mikor egy vagy más képviselőtársunkról azt mondhatnám, hogy arcza vörös. (Nagy mozgás jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék e térre menni, mert ha higgadtan gondolkodik, maga is be fogja látni, hogy szavai mást jelentenek s azoknak azután azt a magyarázatot adni, hogy tegnap sápadtak voltak. (Nagy zaj.) Szalay Imre: T. ház! Azon tiszteletnél fogva, melylyel a ház minden tagja iránt tartozom, eszem ágában sem volt sérteni valakit. Én csak tényt constatáltam; de sérteni nem akartam senkit. Biztosítom a képviselő urakat, ha én valakit sérteni akarok, megtalálom annak módját. Sérteni tehát eszem ágában sem volt.
