Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-173
173. országos ülés január 2í>-óu, kedden. 1881), 205 •öltötték a rómaiak ruházatát és elkezdték beszélni a rómaiak nyelvét, erre Tacitus leírva ezt, egész gúnyosan jegyzi meg: „Humanitás, civilisatio vocabatur, quum pars servitutis esset. (Hosszan tartó zajos tetszés bal- és szélső balfelöl.) Azt mondotta a T. honvédelmi minister ur, hogy ha nemzeti hadsereg alkottatik meg, ez a nemzetiségek közt meghasonlásra fog vezetni. Hát Austriában nem-e az apróbb államok folytatnak küzdelmet a germenisatio ellen? Sőt maguk a németek sem kívánják, hogy itt Magyorországon a hadseregnek német legyen a vezényszava. Sőt azt hangoztatta a minister ur, hogy az egyéves önkéntesek tanuljanak meg egy, a közkatonák 3 év alatt németül, de nem jutott eszébe, hogy a tábornokok 30 évi szolgálat alatt könnyebben megtanulhatják a magyar nyelvet. (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sokszor emlegetik, hogy a nemzetiséget majd meghasonlásra vezeti, ha itt a magyar zászlók és a magyar nyelv hozatik be a hadseregbe. Én ennek hitelt nem adok, mert tudom, hogy a nemzetiségek századokig együtt küzdtek velünk a pogány ellen, hogy együtt védelmeztük e nemzet szabadságát, hogy a német vezényszó alatt esak szenvedni és tűrni tanultak, a nélkül, hogy valaha oltalmat, védelmet találtak volna. Nem hiszem, hogy a nemzetiségek ne emlékeznének arra, hogy vallásszabadságukat csak a magyar nemzet harezai segélyével tarthatták meg, különben elveszett volna, mint Austriában, minthogy 1849-ben azon bilincseket kapták jutalmul, melyeket mi kaptunk büntetésül és hogy a közös elnyomatás 18 éve alatt a magyarok szenvedései, vérei és könnyei árán szerezték meg az alkotmányosságot és jutottak arra, hogy ma HorváTörszágban lehet horvát tartománygyülés, lehet horvát vezényszó. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem a meghasonlástól félnek önök, hiszen mi egyéb Austria hagyományos politikája,mint hogy a fajokat egymás •ellen uszítja, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) hanem attól félnek, hogy ha magyar lesz a vezényszó és megtanulnak magyarul az iskolában, ezt majd az ifjak tovább folytatják a hadseregben s hasznukra fordítják az életben : akkor Magyarország nemzetiségei meg fogják egymást érteni s akkor lehetetlenné válik itt az absolut kormány (Zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon) s többé nem fogják felhasználhatni a nemzetiségeket egymás ellen és valamennyit Magyarország ellen. A nemzetiségek is belátják, hogy ha e,. hazában a magyar kifejtheti saját egyéniségét és lerakhatja az államban nemzeti léte minden szilárd biztosítékát: akkor nem kell, hogy a féltékenység, melyet kifelé ébren kell tartani, erőre kapjon ide bent is. Több jogot és szabadságot, művelődésük nagyobb kifejtését engedhetjük számukra, ha mi erősebbek és fejlettebbek vagyunk, mert akkor kevésbbé vagyunk általa veszélynek kitéve. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur ezt mondta: „Ne méltóztassék csodálkozni, a fiatalság talán épen az önök szavai folytán nagyobb számmal nem áll a hadseregben. Szolgáljon a magyar, foglalja el a hadseregben az őt megillető helyet (Hosszantartó zajos taps és helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Ha az ó testamentom a zsidó nép szenvedéseinek és reménységeinek könyve, akkor ugyanazt elmondhatjuk a magyar corpus juris-ról. Ls ha felütjük, mit találunk? Negyedfél század óta nem kér a magyar egyebet, minthogy felölthesse azt a fegyvert, a melylyel negyedtélszázad előtt nemzetét védelmezte. Hogy ne menjek korábbi időkre vissza, a pragmatica sanctió idejében, 1723-ban a nemzet azt követeli hogy a magyarok a katonaságnál ne mellőztessenek és ugyanezt kellett már akkor tenni, daczára annak, hogy 1725-ben „militia nostra nationalis Hungarica"-nak nevezi a király. 1751-ben a sérelmek 10-ik pontja azt tartalmazta, hogy az ezredesek nem engedik tiszti ranghoz jutni a magyarokat és ha tiszti ranghoz jutnak, nem léphetnek elő és midőn egy bizonyos fokot elértek, el kell hogy távozzanak. (Felkiáltások szélső balról: Most is.') Az 1764 iki országgyűlésen a sérelmek 21-ik pontja pedig az volt, hogy magyar ezredekben túlságos sok az idegen, a magyar nemzet vitézi tulajdonságait nem engedik érvényesülni. (Felkiáltások szélső balról: Csak ugy, mint most!) 1790-ben nemcsak az országgyűlés, de megkezdi a Greven-ezred tisztikara, folytatja Károlyi, Pállfy, Nádasdy, Splényi, Erdődy stb. a hét magyar ezred összes tisztikara, kik felírtak az országgyűléshez, miszerint szüntessék meg azt a visszaélést, hogy a magyar ember a magyar ezredekben nem haladhat előre, mindig háttérbe vasi szorítva, az idegen kedves, a magyar mindig gyanús s midőn ezt — mondta a Greven-ezred — azon „szíves okvetésből" teszik, mert a magyar ember nem jártas a hadi tudományban, állítson az országgyűlés egy főhadiiskolát. A Greven-ezred tisztikarát ezen feliratáért haditörvényszék elé állították. 1807-ben pedig a magyar országgyűlés nemcsak magyar tiszteket kért s a magyar nyelv érvényesülését akarta, hanem csatlakozott 1790-iki országgyűléshez, melyben a magyar ezredeknek magyar tisztek által való vezetését a hitlevél törvényezikkébe foglalták. E század elején a nemzet a Ludovica-academiát azért alkotta meg, hoarv a ma^var ezredek számára tiszteket nevélhessen benne. És vájjon ezen czélját el birta-e érni? Akkor, midőn a nemzet századokon és századokon keresztül ezen jogát követelte az utolsó időig és a nemzet százados panaszai oly egyezők a mi panaszainkkal. Hisz ma is a magyarokat nem engedik először a nevelő-intézetek utján bejutni a
