Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

112. országos ülés január 28-áu, hétfőn. 1889. 195 látja helyesnek ezen törvény alkalmából újabb engedményeket akarni kicsikarni, ö nem akar sem nyerni, sem veszteni abban, a mi ezen jogunkat, alkotmányunkat képezi. A másik, t. képviselő ur, ki a közjogi alapon álló ellenzéknek — azt hiszem, nem sértek vele senkit — vezére, azt kívánja határozati javaslatában, azt mondta indokolásában is, hogy ezt ki kell használni arra, hogy líjabb engedményeket érjünk el a nemzet érdekében. (Egy hmg a szélső baloldalról: Kik voltak?) Ha méltóztatott figyelemmel kisérni a vitát, akkor tudni fogja a képviselő ur. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék másik árnyalata részéről fekszik előttünk egy határozati javaslat, mely a magyar hadseregnek, — ha a szóra jól emlékszem — fokozatos életbeléptetését kívánja. Ugyanazon párt kebeléből emelkedett egy igen t. férfiú hangja, ki azt sem fogadja el, mert neki a magyar hadsereg mindjárt kell. Eddig tehát négy különböző vélemény van. Kettő annyira különböző egymástól, a mint igen helyesen Apponyi Albert t. képviselő ur is megmondta, hogy azon pereztől kezdve, a melyben e czélokatők elérhetnék, kénvtelenek volnának a harczot az ellenzék másik árnyalatával felvenni a czélból, hogy a közjogi alapot megvédjék. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ha van annyi ember a mostani szabadelvű kormánypártban, a kinek meggyőződése az, hogy ezen törvényjavaslatban az alkotmány csakugyan megsértetik, hogy ezzel a magyar állam érdekeit alárendeljük, akkor igenis meg lesz azon többség, mely szükséges arra, hogy az ügyek rázkódtatás nélkül más vezetésbe átmenjenek. De épen ezt fogja a szavazás megmutatni. (Ellenmondások és mozgás a szélső baloldalon.) Ezt azelőtt elhatározni — bocsánatot kérek — a házon kivül, akár képviselői körökben, akár más működéssel, nem lehet. (ügy van ! jobbfelöl.) De, t, ház, Apponyi képviselő ur, midőn denuntiatióról szól, azt mondja, hogy hiszen ők is mondhatják, hogy mi feláldozzuk a magyar érdeket, az alkotmányos jogokat, nem veszszük figyelembe a fiatalság jogos igényeit stb. stb. De ez nem denuntiatió és ezzel nem vádo

1 bennünket? O csak nézetét fejezi ki ezzel? Én is olvastam azt a hires tragédiát, a melyben azt mondja Antonius, hogy ezt meg ezt tette Brutus, de azért Brutus becsületes ember. (Zaj a szélső balon.) Ugyanezen eljárás mellett hamisan emelt vádakkal akarnak önök bennünket a közvélemény előtt denuntiálni. (Tetszés jobbfelöl.) Én, t. ház, eljárásomat ugy a jelen, de még szivesebben a jövő Ítélőszéke elé kész vagyok bocsátani. Mielőtt beszédemet, mely tudom, hogy nagyon hézagos,, de természetesen az adott viszonyok közt az Örökös közbeszólásokkal szemben nem is lehet j más, mondom, mielőtt beszédemet bezárnám, csak í két dologról akarok még szólani. (Halljak! Halljuk!) | Az egyik az, hogy én azt hiszem, e házban és a házon kivül minden gondolkozó ember óhajtja Magyarország fiatalságának javát, mert a ki ezt nem óhajtja, nem óhajtja hazájának javát, (Ugy van! jobbfelöl) mert hiszen a jövő azoknak kezében lesz. Csak az a kérdés: mi a helyes? Helyes-e azon fiatalságot túlzott kivánalmakkal, sőt a mi a németesítést illeti, egészen alaptalan állításokkal elvonni nyugalmától, saját körétől, (Ugy van! Ucy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon) vagy pedig megtenni érdekében minden lehető könnyítést, de azután figyelmeztetni, nem tagadva súlyosságát, a súlyos kötelesség teljesítésére? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon) Én, t. ház, ezen utóbbi utat választottam, ismétlem, a mit előbb mondottam — tudom, hiszem, hogy ez ma nem tetszik — s az az, hogy a pártbefolyás alól kiszabadult önérzetes, öntudatos magyar ifjúság be fogja látni ennek jogosultságát, igazságát; (Helyeslés a jobboldalon) és be fogja látni azt, hogy ha a hadseregben több magyar szellemet akarunk, (Egy hang szélső baloldalon: A rninister ur nem akar! Ellenmondások jobbfelöl) akkor épen ezen törvényjavaslat annak eszköze, ha a magyar fiatalság azt fel akarja használni. (Nagy zaj és ellenmondás balfelöl.) Megvallom, t. ház, beszédem elején elfelejtettem és' mielőtt utolsó mondandómra térek, reflectálnom kell gróf Apponyi azon állítására, melyet igen elmésen használt fel, hogy a ministerium kebelében ellentétes magyarázatok vannak; mert a honvédelmi rninister ur azt mondta e törvényjavaslatról és ennek 14. §-áról, hogy compromissum, ha pedig ugyanaz volna az értelme, a mi az 1868-ki törvény 11. §-ának, akkor nem lett volna szükség compromissumra. Engedelmet kérek, t. hkz, (Halljuk! Halljuk!) ez talán csak mégis elementáris igazság, hogy compromissum, megegyezés kell arra is, hogy fentartassék valaminek az értelme, nemcsak arra, hogy megváltoztattassák. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek elementáris igazságát senki sem tagadhatja s épen azért a t. képviselő urnak erre épített okoskodása összeesik. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.. Halljuk! Halljuk !) Még egy sokszor szóba hozott vád is hozatott fel, legalább ugy értelmeztetett, hogy vád s meglehet, hogy a szavakból ismét azt fogja következtetni, hogy nem értek egyet a honvédelmi rninister úrral. Vádnak magyaráztatott az, hogy valaki a népszerűségét keresi. A t. képviselő ur, mint egyike azoknak, a kikre ez talán mondatott, védte magát ellene, hogy ő nem keresi a népszerűséget. Én, t. ház, egész őszintén bevallom, hogy én azt, ha I valaki, a ki a közélet terén hatni akar, óhajt nép25*