Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-171
171. országos ülés január 2«-án s szombaton. 1889. Jgg hogy a t. minister urak kíváncsiságát ki fogom elégíteni. A részletes tárgyalásnál alkalmam lesz tüzetes fejtegetésébe bocsátkozni annak az eljárásnak és a különböző magyarázati kísérleteknek és álláspontoknak, melyet, megengedem, jóhiszeműleg, a t. honvédelmi minister ur ezen alkotmánykérdés tekintetében a törvényjavaslat eredeti szövegének benyújtásától mai beszédéig elfoglalt (Derültség balfelöl) s gondolom, akkor. t. ház, a t. minister ur egyéb állításainak helyreigazítására, a metyet a házban igénytelen felszólalásom által magamra vállaltam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Thaly Kálmán t.képviselő ur kivan szólani. Thaly Kálmán : T. ház! (Halljuk!) Engedje ínég a t. ház, hogy pár perezre igénybe vehessem nagybecsű türelmét, de egyrészről félreértett szavaim helyreigazítására kell szót kérnem, másrészről pedig fel kell szólalnom, mert személyemre oly állítások vonatkoztattak, ámbár hiszem, tréfásan, de komoly oldaluk is van, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. A tisztek és legénység közti viszonyról szólván a minister ur, közbekiáltottam azt, hogy 1859ben sok tisztet lőtt le a legénység hátulról. E szavaimat a történelem bizonyítja. (Ugy van! a szélső balon.) A minister ur pedig szavaimat oly formán értette — válaszából azt vettem ki — hogy hátba ütöttek volna engemet is, ha ott lettem volna. Nem mondtam, hogy hátba ütöttek valakit, különösen a minister urat nem, a ki, tudom, nagyon vitézül harczolt. A magyarok közül sokan voltak, magam is azok közé tartozom, kik roppant örültek a vereségnek, bár nem óhajtom, hogy valaha ismét, oly idők következzenek be, mikor ez ismétlődhessék. A mi a személyes kérdést illeti, megvallom, mikor a t. minister ur komoly arczczal előáll, hogy én, bár csekély egyéniség vagyok, a haza iránt nem mindenben teljesítettem kötelességemet, t. barátim indignálódva tényeket követeltek. Én nyugodtan ültem, azt hiszem, arezom nem változott el ugy, mint Tisza Lajos grófé a múltkor. (Nagy derültség bal felől. Mozgás jobbfélől.) Hasonlattal talán szabad élni. (Zaj jobbfélől.) Elnök: A t. képviselő urak érzékenykednek. ha megneveztetnek s maguk mégis azt teszik. (Helyeslés jobbfélől.) Thaly Kálmán: Tehát csak azt mondom, hogy nem változott el arezom, lelkiismeretemben nyugodt voltam és vártam, mit hoz majd fel a minister ur, mi az a rettenetes bűn, hogy hazám iránti kötelességemet nem teljesítettem. A t. ház ítéletére bizom, hogy talán nem vagyok méltó a guilotinra, a melyet gróf Károlyi Gábor t. képviselőtársam tegnap szóba hozott. Hanem csudálkozoni, hogy a t. minister ur annyira belemegy a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIII. KÖTET. magán életbe, hogy az embernek magánéletét is j kutatja és göndör és nem göndör fiairól beszél és belevonja a vitába. De elvártam volna, hogy említett volna fel képviselőket, a kik még nagyobb ' bűnösök, a kik házasok ugyan, de fiók nincs. Itt i van Ivánka Imre, Kőrösey és mások. (Nagy derültség.) Jó volna talán számon venni, hogy kik szaporítják a nemzetet s igen kérem, méltóztassék a ház elnökéhez fordulni, hogy a "ház hivatalában rendelje el, hogy erre nézve statistikai kimutatásokat csináljanak. (Derültség.) Különös, hogy épen én magam legyek kiválasztva. Egyébiránt van a dolognak komoly oldala és ezzel végzem be felszólalásomat. Én nagyon korán léptem a közélet terére, mint félig ifjú, félig gyermek. Akkor minden egyéb pálya ellévén zárva, csak a sajtó volt nyitva. Tisztában voltam magammal — és akkor veszedelmes idők voltak az 50—60-as években, amikor magamnak is volt szerencsém — nem akarok dicsekedni, a ministerelnök ur szokott dicsekedni — bár fiatal ember voltam, de ott voltam a küzdtéren, a mely engem megilletett, mondom, tisztában voltam magammal, hogy midőn a közélet terére kilép a fiatal ember, sokkal függetlenebb, ha nincs családja. Egyébiránt Deák Ferencz is ebben a bűnben leiedzett, ha csakugyan bűn. Én tehát könnyen nyugtatom meg lelkiismeretemet és csak azt kívánnám, hogy ha a honvédelmi minister ur nem követett volna el nagyobb bűnt e törvényjavaslat benyújtása által, mint én. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi István: ügy látszik, a t. honvédelmi minister ur, mikor tegnap hozzászól ottani, csak azért értett meg olyan jól, mert nekem hátat fordított; nem tudom, honnan vette észre a gúnymosolyt, melyet rám fog. Ez nem volt szándékomban, sőt azt mondottam, hogy a honvédelmi minister urat legkisebb mérvben sem hibáztatom* (Nagy zaj. Mozgás a baloldalon) Ezt nem azért mondom, mintha valamit vissza akarnék vonui; mert biztosíthatom a honvédelmi minister urat, ha akartam volna, megmondanám, hogy gúnyos mosoly volt arezomon. A mi a popularitás hajhászását illeti, legyen meggyőződve, hogy én nem azért szólottam; nekem, hiszik-e vagy nem, de nagyon mindegy, van-e vagy nincs popularitásom, mindegy, kapok-e korholást akármilyen oldalról. Én a popularitást igenis keresem magamban; én félek lelkiismeretemtől. olyan szakaszra, melyet nem tartok az ország érdekében levőnek, igennel szavazni. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl,) Nem mint ellenzéki ember, mert tudni való, hogy nem tartozom párthoz, magam állok, meggyőződésből szóltam: épen úgy tisztelem Fejérváry minister ur meggyőződését és meg vagyok győződve arról, hogy mikor beadta, jónak tartotta e javaslatot; de kérem méltóz22
