Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

154 171. «rszá?«s íílés január 26.án, szombaton. 1889, sokkal könnyebben el lehetne számolni, mire juthat és hova eruelkedhetik a magyar ember magyar nyelvvel, mint azt felsorolni, hogy mihez nem szükséges a magyar nyelv. (Helyeslés a szélső halon.) Csáky Albin eultusminister ur azt állítja, hogy ő nem a magyar nemzeti jelleggel biró culturának megnémetesítése czéljából adta ki rendeletét; csupán az önkénteseken akart segíteni, a kik tudniillik nem tudván jól németül, tanulják meg a német nyelvet, hogy két évig ne legyenek kénytelenek szolgálni. Ha a eultusminister ur a fiatalságon óhajt segíteni, akkor támadja meg a véderő azon részét, melyben a nemzet ifjaira nézve veszély rejlik; és ne akarja katonai szempontokból átgyúrni a magyar intelligens ifjúságot. Ezzel a rendeletévelő cseberből kútba lépett; olyanforma kúra, mintha a fogfájós embert lefejeznék, hogy ne fájjon többé a foga. Én azt hiszem, t. ház, hogy, bármikép iparkodik is Csáky minister uragermanisatión, czélját nem fogja elérni. Nem fogja elérni, hogy a magyar nemzetet elnémetesítse. Isten óvjon, hogy a magyar nemzeti culturát megmételyezze a némettel, mert hiszen látjuk, itt a parlamentben is, hogy a német iskolának milyen nehézkes tanítványai vannak. lm itt van Pulszky Ágoston képviselő. Ő egészen a német iskola tanítványa és olyan hegelista styiusban beszél, hogy valósággal az ember epedve óhajtja, hogy Eötvös Károly szólaljon fel utána, hogy egy jóízű, egészséges, magyar gondolkodású s oly észjárású államférfiúi halljunk, a kinek kifejezésein a Hegel-dialectica methodja nem érzik meg, hanem tökéletesen megegyezik a magyarnemzetészjárásával, szellemével s a magyar eulturának fényét tükrözi vissza. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) _ Hát Pulszky Ágoston ur is Hegelnek a tanítványa, azon tanítványai közé tartozik, a ki Hegellel elmondhatja, hogy professori működésem alatt egy tanítványom értett — az is félreértett. (Igás! TJgy van! a bal- és ssélsö halon.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatnál igen sokan lesznek olyanok, a kik saját meggyőződésük ellen fogják a törvényjavaslatot megszavazni. Azt hiszem, igen sokan lesznek olyanok, a kik távol fogják magukat tartani, de mentől kevesebben lesznek olyanok a túloldalon, a kik férfias báTörsággal „nem"-et mernek mondani. Azok, kik minden törvényt meg szoktak szavazni ; a generálisuk által sokszor emlegetett igazságos jövőnek ítéletére bízzák mindig szavazatuknak elbírálását. Én megengedem, t. ház, hogy az az ,.igazságos jövő'" igen elnéző fog lenni a t. túloldal iránt s ítéletében najrvon kíméletes lesz, de azért mégis az a meggyőződésem, hogy meg fogja különböztetni a nemzet függetlenségéért küzdőket azoktól, akik a nemzetneklegsarkalatosabb jogait feladták. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha azt akarja a t. honvédelmi minister, hogy mentül több magyar ifjú legyen tiszt, akkor ne abba keresse a tiszti qualificatiót, hogy az egyéves önkéntes jól tudja a „der-diedast", hogy egy-két német szóval többet tudjon, hanem mindenek előtt és minden áron hasson oda, hogy állíttassanak fel olyan katonai akadémiák, a hol módja legyen a magyar ifjúságnak megtanulni magyar nyelven mindazon tudományokat, a melyek egy kiképzett tiszttől megkívántatnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor azt hiszem, hogy a magyar ifjak tömegesen fognak a katonai pályára lépni, tömegesen fogják magokat tisztekké kiképezni (Helyeslés a szélső baloldalon) ,és akkor a magyar ifjak be is fogják a hadseregbe vinni a magyar loyalitást a magyar hazafisággal együtt, (Helyeslés a szélső baloldalon) nem azt a loyalitást értem, melyre a t. honvédelmi minister ur oly gyakran hivatkozik, ebből a loyalitásbói mi magyarok nem kérünk, noha elhiszem, hogy bir annyi loyalitással, mennyi dilnált állapotban az egész osztrák hadseregnek elég volna. (Derültség a szélső haloldalon.) En azt a loyalitást, azt a ragaszkodást és hűséget a trónhoz táplálom hazafiul érzületeinben, a melyet tegnapi beszédében gróf Károlyi István (Éljenzés balfelöl) méltóztatott felemlíteni. Ugy látszik azonban, hogy ez a loyalitás a katonai körökből és a bécsi camarilla köréből egészen ki van zárva, mert ha valaki figyelemmel megnézi Mária Terézia dicső királynénk emlékszobrát, ott fogja látni környezetében lóháton: Daun, Traun, Braun, Khewenhüller és nem tudom még miféle generálisokat, de Grrassalkovicsot, Nádasdyt, Hadik, Batthyány dicső alakjait, kik rendíthetlen hívei és dicső támaszai voltak a trónnak és dynastiának, ott nem látjuk megörökítve azon képen, melyre tegnapi beszédében gróf Károlyi István hivatkozott. Mikor ilyen apróságokban is mellőzve van a magyar nemzet, hogy lehessen akkor tőlünk azt várni, hogy mi annak az osztrák szellemű hadseregnek szívesen kiszolgáltassuk ifjainkat? Nem szolgáltatjuk ki még abban az esetben sem, ha ezt a praepotens Tisza-családnak legifjabb tagja, Tisza István, (Halljuk.') az egyenlőség elvére hivatkozva követeli. (Helyeslés a szélső balon.) 0 tudniillik, mikor az önkéntességre vonatkozó 25. §-nak védelmére kelt, azt monda: az egyenlőség elve követeli azt, hogy az intelligentia is ugy szolgáljon, mint az állampolgárok többi osztálya. Hát igaz, hogy az egyenlőség sok mindent megkövetel, de azt hiszem, hogy az egyenlőség talán azt követelné meg első sorban, hogy az ország politikai szabadsága teljes legyen, hogy a politikai életünknek minden ágában és minden rétegében és irányában teljes érvényre jusson. (Helyeslés a szélső baloldalon.)