Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

144 171 országos ülés jaaiiár 26 án, szombaton. 1SSÍ) az országház építésénél 83,000 frt fizetést húznak s harmadszor egész általánosságban monda, hogy vannak emberek, kiknek tetszik a mostani állapot, mert játszhatnak a könnyű ezresekkel s azután hálából megszavaznak mindent. Ezek sorába utóbbi szavai utján engem is belehelyezett. Engedje meg a t. ház, hogy ezekre röviden feleljek. (Bálijuk!) Először is igaz az, hogy én az országház építési végrehajtó bizottságának jegyzője és jogtanácsosa vagyok s mint ilyen, tiszteletdíjban részesülök, csakhogy az nem 6,000 frt, hanem 1,200 frt. Ezen állásomból kifolyólag nekem kötelességem hetenkint néhányszor az irodában megjelenni s az összes hatóságokkal az elnökség utasításai folytán tárgyalásokat vezetni; az építési tanács és a bizottság jegyzőkönyveit vezetni; a kormányhoz intézett valamennyi felterjesztéseket, valamint a többi hatóságokhoz intézett összes fontosabb átiratokat szerkeszteni és fogalmazni és mindazon egyéb dolgokat végezni, a melyek ily állással kapcsolatosak. Lehetnek, a kik ily munkáért az évi 1,200 frt tiszteletdíjat sokallják, de én bátran hivatkozhatom mindazokra, a kik szellemi munkával foglalkoznak s azt megbecsülni tudják. Ezek ezt bizonyára inkább szerénynek, mint túlzottnak fogják tartani, különösei), ha figyelembe veszik, a mit szavamra állíthatok, hogy ennek az összegnek is nagy részét a felmerülő bérkocsi-költségek fedezésére vagyok kénytelen fordítani. Ez az első megjegyzésem a képviselő ur állítására. A második, a mit állított, az, hogy az országgyűlési képviselők az országház-építési bizottságtól 83,000 frtot húznak és a gyorsírói jegyzetek szerint hozzátette a képviselő ur, hogy ezt alaposan tudja. Már nekem előbb jelzett állásomnál fogva tudnom kell, tudom is és ezennel világosan becsületem lekötése mellett a leghatározottabban kijelentem, hogy az országház építési bizottságának sem elnöke, sem annak bármely tagja, akár képviselő legyen az, akár nem, soha semmi czím és semmi szín alatt egyetlen egy krajezárnyi díjazásban és költségmegtérítésben nem részesült. Ez a második pont. Á harmadik állítás pedig azt mondja, hogy tetszik nekünk ez az állapot, könnyű ezresekkel játszani. A mennyiben ez a vád általánosságban erre a pártra vagy annak egy részére van mondva, kötelességemnek tartom azt általában és a leghatározottabban visszautasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A mennyiben azonban az különösen saját személyemre birna vonatkozással, nem elégedhetem meg csupán azzal, hogy ezt szintén a leghatározattabban visszautasítsam • hanem egyszersmind ki kell jelentenem azt is, hogy én igen könnyen tudnám a tulajdonomat képező vagyonomnak eredetét és szerzési módját bárki előtt igazolni, de én azt nem teszem és nem tehetem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem tehetem először azon mély tiszteletnél fogva, melylyel a ház irányában tartozom, mely nem lehet hivatva arra, hogy itt apróbb egyéni ügyeket tárgyaljon, de másodszor megtiltja ezt nekem önérzetem és önbecsülésein ; (Élénk helyeslés) mert azt hiszem, hogy az egész országban nincs tisztességes ember, a ki ily általános vádra azzal felelne, hogy a maga ügyeit igazolná. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Még csak egy megjegyzésem van. A képviselő ur általánosságban apostrophálta ezt a pártot, hogy miért szavazunk igy. Én, t. ház, hivatkozom pártkülömbség nélkül a háznak minden t. tagjára, mely szerint el fogják ismerni azt, hogy szavazatomért sem előlegesen, sem utólagosan senkinek felelősséggel nem tartozom ; de igenis van egy, kinek tartozom felelősséggel és ez meggyőződésem és tiszta lelkiismeretem. Ezzel végeztem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Arra kell kérnem a t. képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak beszédeik folyamán ily vádakkal előállani, mert azok következtében csak az ország szenved és senki más. Következik a napirend, a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, A szólásra ki következik? Nagy István jegyző: Petrich Ferencz! Petrich Ferencz : T. ház ! A tanácskozás alatt lévő véderőjavaslat vitáit figyelemmel kisérve, ha látjuk azt a mindennap emelkedő érdeklődést, azt a hazafiúi emelkedettséget és hangulatot, ntelyet mindenki, a ki nem elfogult tapasztalhat: lehetetlen, hogy ne örvendjünk ezen, mert ez legalább jele a hazafiúi önérzetnek és annak, hogy a magyar nemzet az elposványosodás terére még nem jutott; (Ugy van! szélső balfelöl) hogy a nemzet érzi, hogy kötelességének legszigorúbb teljesítése hátravan. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig azon támadás, a mely ezen véderőjavaslatban foglaltatik, a nemzet sarkalatos jogai ellen van intézve: erre a nemzet java felébredt és öntudatra jutott s azt a fiatalságot, mely a véderő alapját képezi, mely a jóakaratú magyar nemzetnek kincse, virága, keblére ölelve, védi saját sarkalatos jogait körömszakadtáig és ebben a nemzet engedni nem fog. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy ezzel szemben áll a másik párt, az érdekek pártja, mely a kenyeret markába szorítva, küzd a hatalomért, a befolyásért, hogy a konezot, melynek birtokában van, el ne ejtse. (Ugy van! szélső bálfelöl.) ÉL két párt ezen mérkőzése, az erőkifejtés e küzdelme között a vita terén minden a legtüzetesebben kifejtetett s e kérdéseknél minden kétség annyira