Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

138 170. országos ülés január 25-én, pénteken, 1889. az országnak évenkint mintegy 60,000 legmunka­biróbb emberét polgári foglalkozásától s az ifjú­ságot gátolván tanulmányaiban, a famosus 14. §. pedig megvonván a törvényhozástól az önrendel­kezési jogot, mindezek által egy olyan flagrans alkotmánysértést inaugurál, melyet egy képviselő sem támogathat s igy e törvényjavaslatot sem szavazhatja meg a nélkül, hogy magát a hazafiat­lanság, de sőt a nemzetárulás vádjának ki ne tenné. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert mit tartalmaz tulaj donképen az a famosus 14. §. mást. minthogy a nemzetnek legfőbb jogát, jogainak legsarkalatosabbikát, az önvédelmet, az önvéde­lem felett való rendelkezést ragadja ki kezéből. Már pedig ez oly féltett kincse minden, bármely kis nemzetnek is, hogy ahhoz, mint saját életéhez ragaszkodik, hogy ne ragaszkodnék tehát Magyar­ország, mely magát ezredéves fennállása alatt min denkor karddal védte meg és tartotta fenn. '(Élénk helyeslés a hal- és szélső balon.) Már pedig a magyar nemzetnek megvan a régi közmondás szerint az a szokása, hogy ,.a jussát ő nem hagyja". Megadja a császárnak, a mi a császáré, de a magyar szentírás szerint el is mondja: „Ne kívánd a magyar ember kezéből kicsavarni a fringiáját. mert azon az ellenség vérével van felírva, hogy ne bántsd a magyart." (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) A 25. §. pedig (Halljuk! Halljuk!) mit czéloz egyebet, mint hogy az ifjusággal talán megszeret­tesse, ízelítse a kétéves szolgálatot, ugy látszik, épen ellenkezőleg, elidegeníteni törekszik mintegy attól. (Igaz! Igaz! a bal- és szélső balon.) Mert nem vérlázító esemény és jelenség-e az, hogy egy magyar fiatalember, a ki a katonaság­hoz jut, csak azért ne lehessen tiszt, mert véletle­nül magyarnak és nem osztráknak született. (Igaz.' Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem vérlázító do­log-e az az instructió, mely azt mondja, hogv tegye le bár az egyéves önkéntes németül a tiszti vizsgát, ha arcza a bizottságnak nem tetszik, azért még sem lesz tiszt, (igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyik argumentumul hozzák fel atörvényjavas­lat mellett azon phrasist, hogy Európa alattomban és tudva is fegyverkezik, miért maradnánk mi el. Itt azonban az a kérdés merül fel először is, ki hát tulajdonképen az ellenség; Wo ist die Katz ? (Derültség a szélső baloldalon) s erre azzal felelnek, hogy jön a muszka. Hát, t. ház, ne a muszkától féljünk mi annyira, mert jól meg fogja az előbb gondolni, hogy a lábát még egyszer betegye Ma­gyarországba. (Helyeslés és tetszés a szélső balolda­lon.) Ne a muszkától, hanem azon bevándorolt Wenczelek és nem tudom, miféle nevú'ektó'J, a kik ide jönnek és a német nyelvet istápolják, hirde­tik, a kiknek egyik vezére gyanánt maga a t. köz­oktatási minister szerepel. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Némi mentségére szolgálhat ugyan neki, hogy az ez irányban való mozgalmat különben nem ő kezdte meg, hanem az igazság; ügyi minister volt, a ki az érdemes jó hazafias magyar emberek helyett, régi Bach-huszárokat nevezett ki a törvényszékekhez, mi sem termé­szetesebb tehát, mint hogy a példát követve a mi­nister ur, hogy az új seprő jól seperjen s ő jól akarván seperni, ráerőszakolta a magyar ifjakra a német nyelvet, a melyet elismerem, hogy tudni jó, dehogy végezel legyen, nem hiszem, hogy maga is elfogadja. Különben, t. minister ur, higyje el azt, hogy ezzel a rendeletével sokkal többet ártott, mint használt az ügynek, mert hiába, a közmondás szerint „dobbal verebet nem lehet fogni", ráerő­szakolni a magyar ifjúságra azt, a mitől idegen­kedik, nem lehet, de szép szóval sokkal inkább boldogulhatna. És ha czélt akar érni a t. minister ur, ajánlom inkább, hogy kövesse azt a franczia módot, midőn tudniillik a burgonya betelepítését nem tudta elfogadtatni a köznéppel, a kormány vettetett burgonyát azért, hogy a nép aztán lopva tulajdonítsa el és ízlelje meg. Szép szóval a fiatal­ságot rá lehet venni erre az áldozatra is, mert csakugyan áldozatnak kell tekinteni azt, hogy saját élete fentartására szolgáló tanulmányait el­hanyagolva, egy idegen nyelvet tanuljon meg. a melynek külföldön hasznát vehetné ugyan, de a mely nélkül Magyarországon mégis csak ellehet, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Vannak, t. ház, a középiskolai oktatásban oly tantárgyak, a melyeket minden baj nélkül köny­nyen lehetne mellőzni; igy, ha már egy idegen nyelvre szükség van. hogy a nagyvilággal közle­kedhessünk, töröljék el a holt görög nyelvet s tanítsák helyette a németet, nem bánom többször, mint eddig. (Helyeslés a szélső balon.) Különben, t. ház, régi dolog az, hogy aetio reactiót szül. Igy van ez épen a t. minister ur rendeletével is. Mert, a mióta megjelent ez, az ifjúság egy része máris elhatározta és aláírási íveket bocsátott ki, hogy inkább nem teszi le a tiszti vizsgát, de a német nyelvet magára erősza­koltatni nem engedi s ezt igen helyesen is tette. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) A honvédelmi minister ur, a kit mindenki ügyes tábornoknak ismer el, most legújabban ügyes tacticusnak is bizonyította magát. (Hall­juk!) Mert tagadhatatlan, hogy a közoktatási mi­nister ur rendelete szoros kapcsolatban van ezzel a törvényjavaslattal. (Ugy van! a szélső balon.) Természetes, hogy egy tábornoknak mindenek­előtt portyázókat kell kibocsátania, hogy az ellen­ség állását kipuhatolja s igy a t. honvédelmi mi­nister ur avant-gardenak előre küldte a közoktatási ministert, hogy mintegy kaparja ki a gesztenyét

Next

/
Oldalképek
Tartalom