Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-170
lift. országos Bléu jauuár 25-én, pénteken. 1S8D. Jgg tette termését és jön az eső s felkiált: „Adta] uram esőt, de nincs köszönet benne íf . Egy pár magyar ember mégis van ott, a kik jó fizetésben részesülnek és a kiket az osztrák nemzeti jegybank főembereinek kegyelme megtűr; de nincs ott kérem több magyar ember 2—3-nál, a többi német vagy pedig a veszélyes elemhez tartozó. (Derültség.) Volt itt, t. báz, többrendbeli beszéd. Magam is azt tartom, a mit Kossuth mondott 1848-ban, bog} r tulajdonképen a politika az exigentia tudománya és azért, mert megfordította köpenyegét, elitélni nem lehet, ha meggyőződésből cselekedte, hanem az az úrszine változás ugy történjék, hogy a ki egyszer arról a pártról ide jött, többé innen oda ne menjen, mert onnan lehet ide jönni, de innét oda nem lehet. (Dtrüítség.) A mikor a régi Deák-párti férfiak felszólaltak arról a pártról, hát — megvallom őszintén — az a tudat nyugtat meg engem, hogy azon független elemek, mert hisz ezek tulaj donképen a független elemek, ott féltik az országot, féltik azt a kis kivívott alkotmányos aerát, melyben élünk, egy megrázkódtatástól, felforgatástól és a kényszerhelyzetnek engedve, szavazzák meg. De vannak aztán ott férfiak, a kik a Deákpárti elveknek e]]enharczosai voltak akkor, hogy most azok túllicitáljanak a régi Deák-párton, ez ellen tiltakoznom keli s fáj nekem. Ez már oly bűn, melyre itt a földön aligha lesz bocsánat. T. ház ! Horváth Gyula beszéde rám olyan hatást tett, mint mikor valamely jó barát megkéri barátját: eredj oda az ellenkező emberek élére és te is ellenzékieskedjél; de csak ugy, hogy azért itt maradjanak mindnyájan. És, megvallom őszintén, hogy bárki vállalkozzék a t. kormány és Tisza Kálmán ministerelnök ur védelmére, azt én megengedem, de hogy Horváth Gyula tegye ezt, ez kár, mert magának a ministerelnöknek sem válik előnyére. Az okát, hogy miért'? elhallgatom. Vannak még ott mások, a kik szavazni fognak ; de megvallom, hogy a kik őszintén fognak szavazni a törvényjavaslat mellett. Hanem vannak itt „muszáj" szavazatok is; mert nagy dolog ám, t. ház, az az anyagiság, sokak előtt több, mint a népeket áldó szabadság. És ha én széttekintek ebben a házban, tudom, hogy sokan vannak, a kik a nemzet vagyonából jelentékeny részben gazdagodnak. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Már engedelmet kérek, az ilyen ember természetesen ma találja életének eldorádóját, ma van ott, a hol boldogságának teljes reménye megvalósul, mert az anyagi gondok alól fel van mentve, játszik az ezresekkel, veszi össze a palotákat egymás után s igy megszavaz mindent, a mi e nemzetnek kárára van is. (Nagy mozgás a jobboldalon. Közbeszólások: Ki az? Ki az?) Majd megmondom. Elnök (csenget): Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy ilyen általános vádakat ne méltóztassék hangoztatni; mert ez tulajdonképen nem sért senkit, de a pártot sérti. Csatár Zsigmond: Én nem sértem az egészet, a kiket nem illet, ne vegyék magukra. Nem akarok ilyen t. párttal szemben a gyanúsítás színében feltűnni; azonban, t. ház, azt beszéli a világ, hogy Országh Sándor ur az országház építő bizottságának az egyik felvigyázó tagja, a kinek ott annyi dolga van, mint nekem, midőn ott elsétálok, 6 ezer forint díjban részesül. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Mondhatnék többet is sorban. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) ; Figyelmeztettem a t. képviselő urat, hogy általános vádakkal ne illessen senkit, ő azonban folytatta és utoljára azt sütötte ki, ho<íy valaki mennyi fizetést húz. Csatár Zsigmond: Az a fődolog! (Derültség bal felöl.) Mert itt vannak emberek, a kik zsiros fizetéseket húznak, azért szavaznak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, hogy ilyen szenvedélyes hangon ne méltóztassék beszélni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Nekem ez a természetem. (Derültség.) Elnök: En kértem a képviselő urat, hogy ilyen általános vádakkal a parlamentben ne méltóztassék senkit illetni. (Zaj.) Lukáts Gyula: Ez már nem általánosságban volt! (Zaj) Elnök: Nem kértem Lukáts képviselő úrtól tanácsot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) En azt hiszem, hogy a h érdekében a figyelmeztetést megtennem kötelességem volt. (Helyeslés a jobbóldalon.) A képviselő ur előbb általánosságban vádolt, azután hevétől elragadtatva, egyént nevezett meg, kinek nagy fizetése van. Az ilyen vád nem a parlament valamely tagjának, hanem az országnak rovására van, mert a rosszakarat ezt általánosíthatja. Tessék a tárgyhoz szólni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Kérem t. ház és nagyméltóságú elnök, engem nem ragadott el a hevem, de nekem ilyen a hangom. (Derültség.) Én arról nem tehetek, hogy hangosan beszélek. (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Eláll.) Dehogy állok! Tartozom az igazságnak kiderítésével. Különben is, ha az illetők nem igazolják magukat, élni fogokinterpellationális jogommal, épen azon kormányt tekintve, a mely bár nem a mi elveink szerint kormányoz, de nekünk is kormányunk, élni fogok e joggal azért, hogy ilyen vádak utonutfélen szájról-szájra ne járjanak. A mint mondtam — és alaposan tudom — az országház építésénél felügyelő bizottság tagjai — ha kell, azokat is megnevezem — 83,000 frtot szednek fel éveiikint semmiért jutalmul. (Zaj.)
