Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

124 170, »rsítágos ülés január 25-én, pénteken, 18$), küldöttek ide. (Élénk éljenzés a szélső balon.) Ámde nem mindenki lehet hadvezér, közvitézekre is van szükség és én mint közvitéz óhajtom teljesíteni kötelességemet. (Éljenzés a szélső balon.) Mint ilyen, nem tűrhetem azon lobogó megrongyolását, melyhez esküm köt. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Nern nézhetem összetett kezekkel, megnyugvással, miként csorbítják nemzetünk jogait és miként tesznek Austria szolgáivá. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Keni mondhatok le azon szabadságról, a melyért hazámnak annyi hű fia hős halállal halt meg, (Zajos helyeslés. Ügy van! a szélső baloldalon.) Emlékszem jól, de nem is lehet elfelejteni s igy talán önök is fognak emlékezni az időre, a melyben szabadságunk hóhérai hazánkat ellepték. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) Első teendőjük az volt, hogy letépték a nemzet lobogóit, az útjelzőket, kerítéseket, melyek a nemzet színeivel valának díszítve, a mindnyájunkat sértő fekete-sárga sziliekkel mázolták be abban a hitben, hogy e jelvényekkel lelkünkből is kitörölhetik a hazánk és szabadságunk iránti szeretetet. (Igaz ! JJgy van! a szélső balon.) Ámde a nemzet megtörhetlen hűségén megtörött vadságuk, mint akaratuk ereje, mert 17 évi szenvedés után, midőn alkotmányosan érző Felséges urunk és királyunk igazságérzetére hallgatva, a nemzet jogaiba ismét visszahelyeztetett és magát megkoronáztatván, a magyar alkotmányra megesküvék, a fekete-sárga zászlót mindenütt a nemzet színei váltották fel. A Deákpárti kormányok alatt még minden helyen ezen színekkel találkozunk és bár én az akkori kiegyezést nem tartom kielégítőnek, hitem szerint mégis az volt, hogy azon az alapon is visszaszerezhetek lesznek a nemzet jogai. (JJgy van! a szélső baloldalon.) Ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a Deák-párti kormányok egy talpalattnyit sem adtak fel a nemzet jogaiból, mert azoknak czélja nem a hatalomhoz való ragaszkodás, hanem a nemzet jogainak biztosítása volt. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen állításom megerősítésére bátorkodom egy esetet felhozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Midőn Bartal György, a tiszta lelkű, honszerető és virágos nyelvű képviselő, azon nagy hatású emlékezetes beszédet tartotta, azzal pártját annyira elragadta, hogy azok megnyugvással mondák: no ha az öreg ur meg talál halni, van a ki helyét elfoglalja. Második beszédében azonban, melyben mintegy jövendölni óhajtotta, mennyire kell az engedékenység terén haladni Austriával, hogy köztünk a jó egyetértés biztosítva legyen, az egész ház mint egyetlen ember felállt és a Deák-párt szóval megkövezte kitűnő szónokát, bár ez lelkében ébredett meggyőződésének adott kifejezést. Ebből tehát világosan látom, hogy a Deák-párt nem volt hajlandó egy szemernyit sem feladni a nemzet jogaiból. Szíveskedjenek elolvasni Bartal Györgynek ez alkalommal tartott beszédét és vonjanak párhuzamot a mai állapotokközt és megfognak önök rettenni — azt hiszem — saját maguktól; de sőt meg vagyok győződve a felől, hogy maga a t. ministerelnök úr, ki a deákpárti kormányokat gyarlóságukért, erőtlenségökért oly erélylyel támadt;! meg és önbizalommal azt mondta: én jobban tudnék kormányozni, kénytelen volna beismerni, mennyire túlbecsülte önmagát; (ügy van! szélső balfelől) mert azóta a benne vakon bizó többséggel rohanva hurezolta a nemzetet a megsemmisülés örvényébe, (ügy van! szélső balfelöl.) A t. túloldal felemlítette velünk szemben a mohácsi vészt; engedjék meg, hogy önökkel szemben említsem fel a várnai szerencsétlenséget, ugyanis ezen szerencsétlenség után az erőhatalomnak engedett a nemzet, mert kénytelen volt vele, de jogairól le nem mondott, (ügy van! szélső balfelöl.) Es el is jött a felmentés ideje; szabaddá lett a nemzet. De ha önök a nagy többséggel a nemzet nevében önként feladják a jogokat, a bukás után nem lesz többé feltámadás, (ügy van! Élénk helyeslés szélső balfelöl.) A várnai szerencsétlenség okozója a hitszegés volt. Közel álló bukásunkat a hitehagyásnak köszönhetjük, (ügy van! ügy van! a szélsőbalfelöl.) Sajgó szívvel énekelte akkor, most megtörött lélekkel fogja énekelni a nemzet: „ Uomuldae Cannas ego Varnam clade notavi, Discite mortales non íemerare fidem, Me nisi pontifices jussissent rumpere foedas Non ferret Scythicum Pannonis ora jugum." (Helyeslés szélső balfelöl.) Épen azért vádolom önöket könnyelműséggel. (Élénk helyeslés szélső balfelől) a mely minden tényökben nyilvánul. Vagy nem nevezhető-e könnyelműségnek az, hogy önök a hatalom birtokáért minden, még leglényegesebb jogainkról is lemondanak, a mint azt a múlt gyülésszak alatt alkotott, a tartalékos ós póttartalékos katonák mindenkoron lehető behívását engedélyező törvény bizonyítja, de mit még sokkal erősebben bizonyít az előttünk fekvő törvényjavaslat, a melyben burkolva a véradó megszavazása jogának elkobzása rejlik, (Helyeslés szélső balfelöl) a mely ugy anyagilag, mint szellemileg haladásunknak útját is elvágja. Vagy nem rettenetes, hogy ne mondjam ijesztő könyelműség-e az, midőn önök az új közoktatásügyi ministernek a német nyelv tanítását szigorító, még a Bach-korszakban is hallatlan erőszakkal németesítő rendeletét érvényesíteni engedik. {Helyeslés szélső balfelől.) Erre, tudom, azt szokták önök mondani, hogy ez a nemzet műveltségének fejlesztésére szüksé-