Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

1G9. erszágos ütés január 24-én, esfitörlökön 1889. 121 törvényjavaslat a nyelv-kérdésben habár kevésbé kedvező szemben a támasztott kívánságokkal, de kedvezőbb a magyar államnyelv szempontjából, mint az eddigi gyakorlat bármikor volt a hadseregben; miután továbbá az alkotmányos garantiák közül, (Halljuk! Halljuk!) meggyőződésem szerint, semmit fel nem ad: én, t. képviselőház — a magam részéről tenni fogom — kérem, méltóztassanak e törvényjavaslatot elfogadni. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalról: Nem fogadjuk el! Mozgás jobbfelöl. Halljuk.') Egy van, a miben én vigasztalást soha semmi körülmények közt sem nem kerestem, sem találni nem tudnék és ez az, hogyha bármi okon valami olyat tettein volna, a miből — de talán ínég inkább a mások hibájából — a hazára veszedelem származott volna, nem kerestem vigaszt abban, de ha kerestem volna, sem találtam volna meg, hogy azért nem mi leszünk, hanem mások lesznek a felelősek; inert nekem nem az kell, hogy más legyen a felelős, de nekem az kell, hogy épen maradjon a haza. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladván, aat hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni abba, hogy a törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatikig kimondom. Méltóztassanak most Csatár Zsigmond képviselő ur interpellációját meghallgatni. Csatár Zsigmond: T. ház! Azt hiszem, hogy parlamenti életünkben szokatlan dolog, hogy a mélyen t. elnök ur be méltóztatik az ülést rekeszteni és el méltóztatik felejteni, hogy még valami előadni való van. (Felkiáltások jőbbfélul: Eláll!) Azt hiszem, nekem is jogom van arra, hogy előterjeszszem azt, a mit az ország érdekében valónak látok. (Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Elnök: T. ház! Én azzal rekesztettem be az ülést, hogy még egy interpellatió van meghallgatandó, tehát nincs igaza a képviselő urnak, midőn azt mondja, hogy én arról meg nem emlékeztem. Tudtam — fel van írva a folyosón is a napirendre —• hogy a képviselő urinterpellatiót fog tenni. Ha a képviselő urak nem akarják őt meghallgatni, arról nem tehetek. (Derültség.) Különben a házszabályok értelmében az interpellatiók a ház tanácskozásaira, megszabott időn kivül térj esztendők elő. Ez ellen sem lehet tehát a képviselő urnak panasza. Most tessék megtenni az interpellatiót. (Helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Azok, kik a múlt időkben a t. háznak tagjai voltak, emlékezni fognak arra, hogy a naszódvidéki 44 község és azon vidék központi iskolai és ösztöndíjalap képviselőivel Kerkápolyi Károly volt magyar királyi pénzügyminister 1872. év márczius 12-én egy oly szerzőKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92 VIII. KÖTET. dést kötött a saját maga akaratából, a képviselőház és a korona tudta nélkül, hogy 62,000 és egynehány száz katastrális holdnyi államjavak és 15 községben 15,545 frt 45Vä krnyi jövedelmet hozó regalejavak tulajdonai eladattak azon ala}> kezelőjének, Kerkápolyi Károly minister által 100,000 írtért olykép, hogy ezen összeget a román iskola-alap 20 év alatt 5,000 frtos évi részletekben minden kamat nélkül fogja a kincstárnak beszolgáltatni. Az 1873. évi költségvetés alkalmából Vidliczkay képviselő ur felészlelte, hogy az államjavak jövedelme és vagyona között az úgynevezett naszódvidéki állam javak hiányzanak, kérdést intézett akkor a pénzügyi kormányzathoz és a képviselőházhoz, hogy hová lett ez az óriási nagy vagyon, mely tulajdonképen 160 ezer holdnál többet tett volna ki, akkor jutott a t. háznak tudomására az a ténykörülmény, hogy ezen 62 ezer s néhány száz katastrális holdat tevő erdőt, földet, rétet és ezen birtokon levő 30 nagyobb épületet Kerkapoly Károly ur egy román küldöttségnek 100,000 frtért eladta, de a nélkül, hogy erről akár a törvényhozásnak, akár ő Felségének jelentést tett volna. Akkor Ghyczy Kálmán — nyugodjék békében — mint ellenzéki vezér, ezen nemzetellenes vagyoupazarlás ellen itt a ház szentélyében tiltakozván, indítványozta, hogy egy öttagi küldöttség menesztessék a naszódvidéki kincstári birtokok jogügyeinek 3 egyéb természetének megvizsgálására. A képviselőház elfogadta ezt az indítványt az öttagú bizottság ki is ment és jelentését 559. sz. alatt 1875. véffén az orszáffffvülesnek be is terj esztette. Az országgyűlési időszak vége felé járván, ezen jelentés a poros acták közé került. 1875-ben ugy akarta a gondviselés és Csongrád népe, hogy én is ide kerüljek és minthogy nekem olyan keresgélő természetem van, ezt a jelentést kikerestem a poros acták közül és miután azt láttam, hoffv itt az államkincstár értéke az önkénynek, egyes ember akaratának esett prédául, holott Ulászló király alatt hozott élő törvény magát a koronát is eltiltja attól, hogy a nemzet vagyonát eltékozolhassa, én azt hittem, hogy népképviselői kötelességemnek felelek meg, midőn egy indítványt az indítványkönyvbe bevezettem és kértein a t. házat, hogy a jelentés napirendre tűzését elhatározni méltóztassék. Azt nem lehetett tőlem megtagadni, hogy tárgyaltassék és a tárgyalása megtörtént, én, a mint isten tudnom ena-edte, előadtam tárgyamat, melyben ha nem voltak is nagyszabású szónoklati rímek, de volt egy dolog: az igazság kimondása. És akkor a kormány részéről — az az ur is meghalt már — Perczel Béla igazságügyminister felállott és azt mondotta, ..hogy senki sincs ezen naszódvidéki államjavak kérdésében jobbann éri vet 16 •;