Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

118 169. országos ülés január '24-éiij csütörtökön. 18S9 nyelve a német. Ezt tehát az a törvény nem bolygatja. Mi merül fel ezen törvénynek a bizottságban és részben már a házban való tárgyalása alatt? Az merült fel, hogy a kormány, illetőleg annak ez irányban leghivatottabb tagja, látván és jogosultnak tartván az óhajt, hogy a vizsga megkönnyítése szempontjából egyfelől, másfelől azért, hogy mivel Magyarországnak államnyelve van, ez más annyanyelvekkel egyrangba tétetni ne láttassák — abba a helyzetbe jött, hogy biztosítva, hogy meg fog történni, elfogadhasson oly határozati javaslatot, mely midőn a hadsereg hivatalos nyelvét nem németté teszi, de meghagyja ugy, a mint az 1868 óta mindig volt, egyúttal az utasításokban, szemben más nyelvekkel, a magyar államnyelvnek helyét határozottan kijelöli. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) És méltóztassanak megengedni, azokhoz szólok főleg, a kik, mint Szilágyi Dezső képviselő ur, elismerik, hogy az ez irányban való intézkedés az 1867: XII. törvényezikkbenfelségi jognak ismertetett el. Azért említem, mert felmerült az a kívánság, hogy az egy vagy más alakban a törvényben mondassék ki. Megvallom, t. ház, hogy mig egyfelől kötelességemnek tartom mindenütt és minden irányban, ha kell, megvédeni az államnak mindazon jogát, (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon) mely az 1867 : XII. törvényczikk szerinti alkotmány értelmében az országnak biztosítva van: ugy másfelől nem tartom, nem tarthatom hivatottnak magamat a korona jogait csonkítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem tartom ezt minden egyéb októl eltekintve, még azért sem, mert meg vagyok győződve arról — és nem hiszem, hogy a képviselő ur is kétségbe vonja — hogy mindaddig, mig közös hadsereg van, ezen jogokat ugy a nyelv, mint más tekintetben sem testületre, sem emberre oly megnyugvással bizni nem lehetne, mint a kinek kezébe azt az 1867: XII. törvényczikk letette. (Ménk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Horánszky Sándor: Az elméleti vizsga! Tisza Kálmán ministerelnök: A vizsga iránti további rendelkezések elő fognak jönni a részleteknél; az irányra nézve, melyben folynak, már volt szerencsém nyilatkozni. Ezzel tehát most többé nem foglalkozom. A másik az önkéntesi intézmény. A. t. képviselő ur — eltérve sokaktól — elismerte annak helyességét, hogy az önkéntesi intézmény ugy módosíttassák, hogy az egy év alatt az önkéntes csakis katonai szolgálatra legyen hivatva, de túlzásnak jelezte a második évi szolgálatot és meg jegyezte még azt is, hogy nem azért jelzi túlzottnak, mintha nem óhajtaná — legalább igy fogtam fel beszédjét — hogy minél többen tegyék le a tiszti vizsgát, hanem azért, mert fölösleges, miután az egy év, mely alatt az illető csak katonai dolgokkal foglalkozik, bőségesen elég arra, hogy a vizsgát letehesse. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt tartom, t. ház, éo is, hogy elég, de épen azért, mert ezt hiszem, nem láthatom azt a nagy bajt a második évi szolgálat kimondásában, mert a mely perczben az egyévi szolgálat elegendőnek bizonyult és az illetőknek akaratán meg nem törik, azon második évi szolgálat, a javaslat tiszta értelme szerint, nem fog alkalmaztatni. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur, ugy látszik, kétségbe vonja egy iménti mondásomat, melyet az ő beszédére alapítottam. íme felolvasom tehát saját szavait, hogy: „a védrendszer megállapítása nem tartozik a közös ügyek közé". Ezt a beszédéből olvastam, a mit különben csak mellékesen jegyzek meg. T. ház, lássuk már most, hogyan áll az a 14. §. Az a 14. §. azt mondja — fentartván azt, a mi az 1868-iki XL. törvényczikk 11. §-ában is benne van — először, hogy 10 év lefolyta alatt, csak ha 0 Felsége rendeletére a kormányok tesznek javaslatot, módosítható. Ez egyformán van ugy a fennálló törvényben, mint a jelen törvényjavaslatban. Benne van mindkettőben egyformán az évenkénti ujonezmegajánlás joga is. Az 1868-ki XL. törvényczikk 11. §-a azt mondja — igaz, ezen tiszta szavakkal — hogy a törvénynek a hadsereg létszámára vonatkozó intézkedései 10 évig érvényesek. És mit mond e javaslat 14. §-a? Azt, hogy a 10 év letelte előtt tartozik a kormány az ujonczlétszám megtartása vagy megváltoztatása iránt javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Már engedelmet kérek, ha e szakaszban az czéloztatnék, vagy e szakasznak csak az is lehetne az értelme, hogy az ujonczlétszám örök időkre megszavazottnak tekintessék: akkor nem kötelezhetné e szakasz a kormányt arra, hogy annak megtartása vagy megváltoztatása iránt javaslatot terjeszszen elő. (Helyeslés jobbfelől.) Menjünk még tovább. (Halljuk! Halljuk!) Áz 1868-ki törvény szerint mi volt következése annak, ha nem jött létre az állandó megegyezés? A kormányok egy évre való meghosszabbítás iránt terjesztettek elő törvényjavaslatot; az elfogadtatott és annak alapján természetesen ismét kiállíttattak a hadilétszám megtartására szükséges ujonczok, külön meglévén még az évi ujonczmegszavazásí jog a dolog természete és a törvény szerint. És mi következhetik be most? Xem következhetik be más, mint az, hogy a kormány előterjesztvén a 10 év letelte előtt annak idején a javaslatot, ha az állandó időre való egyesség létre nem jön, akkor a dolog természeténél fogva egy ad hoc meghoszszabbítási törvényjavaslatot kell a kormánynak beadnia és annak alapján kérni a törvényhozástól az ujonczlétszám fentartását, (Zaj.)