Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

104 163, országos ülés január 17-én, csütörtökön. 1889. nemcsak őket magukat, hanem maradékaikat is e gúnynév viselésére fogják kárhoztatni. Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, ne méltóztassék itt a szellemekkel folytatott diseursusát előadni (Derültség) és ugy szólni, mintha azt gondolná, hogy ezzel a gyengébb lelkűekre hatni lehet, mert az ily beszéd itt senkire sem gyakorolhat hatást. (Helyeslés jóbbfelöl.) Hevessy Benedek; Mert én a nemzet Ítéletet átélni nem tudnám, és mert utódaimat sem szeretném annak kitenni, hogy az apák bűnét az utókor szemökre vethesse,- nem fogadom el a törvényjavaslatot, csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Josipovich Géza jegyző: Báró Koszner Ervin! Báró Roszner Ervin: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Midőn a vita jelen stádiumában a t. ház szíves figyelmét rövid időre igénybe venni bátorkodom, teszem azt nem csak azért, mivel szavazatomat néhány szóval indokolni kívánom, (Halljuk! Halljuk!) hanem azért is, mivel épen most, midőn a vita már vége felé közeledik, időszerűnek tartom annak constatálását, hogy daczára annak, hogy magának a javaslatnak bírálata körül a legellentétesebb nézetek merültek fel; daczára annak, hogy azt mondhatni, magasra csapkodtak a parlamenti vitának hullámai; daczára annak, hogy sok édest és keserűt hallottunk, egy bizonyos alaphang vonult végig az egész vitán és bizonyos alapvető szempontok emelkedtek ki minden egyes szónok felszólalásánál. (Halljuk! Halljuk!) E szempontok egyike az, hogy enemzet törvényhozása kész meghozni minden áldozatot, a melyet a trón és a haza biztonsága megkíván-, (Ugy van! jóbbfelöl) másika pedig az, hogy a háznak minden tagja meghajlik és meghódol azon nagy nemzeti aspiratio eszméje előtt, a melyre vonatkozólag a gyakorlati keresztülvihetőség és időszerűség kérdésében eltérők lehetnek ugyan a nézetek, de magának az eszmének jogosultságát soha senki sem merte tagadásba vonni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Magam is azt tartom ugyan, hogy nagy felelősséget vennénk magunkra, ha most, midőn -— daczára a számos békés nyilatkozatnak, válságosnak nevezhető a helyzet - - mert hiszen ezen jelenség magában a fegyveres békének természetében rejlik —- egy oly mélyreható reformot kezdeményeznénk, mely a hadseregnek régi megszokott organismusát megbolygatná, megingatná. (Ugy van! jobb felöl.) Ez természetesen hosszabb időn keresztül csökkentené a hadsereg feltétlen harczképességét. (Ugy van! jóbbfelöl.) De ha el is tudnánk tekinteni ezen aggályoktól és ha azon reményben ringathatnók is magunkat, hogy ez aggályoktól a korona, a törvényhozás másik tényezője el fog tekinteni, akkor is, t. ház, ez időszerint nem látom meglevőknek azon szükséges előfeltételeket, azon fundamentális kellékeket, a melyek nélkül szilárd épületet emelni nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert hiába, bármennyire éljünk is az argumentatio tökéletes szabadságával, mégis bizonyos, hogy a nemzeti aspiratiók ezen eszméje mindaddig meddő fog maradni gyakorlatilag véve, inig nem gondoskodunk arról is, hogy legyen kellő számú magyar tisztikar. (Helyeslés jóbbfelöl.) Az út, a mely ezen nagy és szent czél felé vezet, rögös és nehéz. Ezt nem lehet könnyen, áldozatok nélkül elérni, mert, mint minden nagy nemzeti vívmány, ez is csak áldozatokkal vihető ki és biztosítható. (Igaz! Ugy van!jobbfelöl.) A magyar müveit osztálynak a jelen hadsereg keretében el kell foglalnia azt a helyet, abban vinnie kell azt a szerepet, a mely méltó a magyar nemzet múltjához és hagyományaihoz, (Helyeslés jóbbfelöl) méltó a magyar államiság igényeihez: méltó az önálló nemzeti magyar hadsereg szent czéljához. (Helyeslés balfelöl.) Ezért, t. ház, felette szükségesnek tartom, hogy ugy a társadalom, mint a törvényhozás e tekintetben megragadja az initiativát, megtegye kötelességét; mert valóban elszomorító tünemény az, midőn azt tapasztaljuk, hogy eltekintve azoktól, kik már, mint növendékek adattak szülőik által katonai pályákra, a múlt tanévben mindössze csak 92-en akadtak, kik a középiskolák elvégzése után a katonai pályát választották hivatásuknak. (Ugy vanl jóbbfelöl.) Remélem, t. ház, hogy a 25. §-nak növelt terhei e tekintetben üdvös hatással lesznek és hogy azok, a kik eddig nem is gondoltak arra, hogy katonai pályára lépjenek, ezután, midőn sokkal több időt kell majd az általános védkötelezettség teljesítésére fordítani, midőn az sokkal több fáradsággal és sokkal több munkával lesz egybekötve: könnyebben fogják magukat elhatározni,hogy véglega katonai pályára lépjenek.(Igaz/ Ugy van! jóbbfelöl.) De nemcsak arról kell gondoskodni, t. ház, hogy a magyar elem kellőleg legyen képviselve a tisztikarban, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy a megfelelő arány meglegyen akkor is, ha nem békelétszámban, hanem hadilábon fog állani a hadsereg. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ezért gondoskodni kell arról is, hogy a tartalékban is legyenek kellő számú magyar tisztek. (Helyeslés a jobboldalon. Hulljuk!) Megvallom, hogy midőn egyik képviselőtársamtól azt hallottam minap, (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!jobbfelöl) hogy az általános védkötelezettség legnagyobb vívmánya abban áll, hogy a nemzeti hadsereg fel nem használható a nemzet szabadsága és alkotmánya ellen, én részemről ezen vívmányt csak akkor fogom teljesen biztosítottnak tekinthetni, ha nemcsak a vezény-