Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

100 16* ország** ülés január 23-án, szerdán. 1889. így értelmezik ezt a homályos szavakban meghozandó törvényt. Ez még mind nem volna s nem lehetne kielégítő. Miért ? (Halljuk !) Azért, a mit már elmondottam s a mit bátor vagyok a t. ház figyelmébe ismételve ajánlani, hogy az ujonczlétszámra vonatkozó határozata ezen törvényjavaslatnak nem pusztán a köztünk és a korona közti megegyezés, hanem, bár nem formailag, de lényegében a monarchia két állama közti egyezmény természetével bir. Ez is, minthogy egyenlő szövegben van proponálva, azon egyenlő elvek közé tartozik, a melyre az 1867: XII. törvényezikknek 13. §-a hivatkozik. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Ha tehát mi azt akarjuk, hogy az ott is és itt is egyenlő szavakkal hozott törvénynek egyenlően biztosított értelme legyen, ugyanazon biztosításnak, a mi itt történik, ott is teljes ünnepélyességgel ismételtetnie kell, ha ugyan az austriai állam alkotmánya és gyakorlata ilyen eljárást megenged, melyben Ők az illetékes döntők és akkor micsoda czereraonia volna az, hogy egy homályos szövegű, szándékosan homályos meghozott törvény a korona bevonásával itt ünn epéíyesen magyaráztatnék (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és ugyan az a proeessus ismételtetnék odaát is, mert, ha nem ismételtetnék, akkor nincs biztosítva az, hogy ebben a részben a két törvény egyenlő elvre van alapítva és akkor nincs kizárva az, hogy ott a törvény más értelemben hozatik meg, mint az itt megalkottatik (Helyeslés halfelöl) és akkor az itteni eljárás összes értéke elveszett, mert hiába hivatkoznánk arra, hogy a magyar törvényhozás minden tényezője ezen értelmezéssel egyetért, ez nem kötné meg az austriai törvény értelmét, miután egyezmény természetével biró megállapodásokat egyik állam, mint egyezkedő fél, egyoldalúkig nem magyarázhatja. Nem sokkal czélszerübb volna-e tehát magát a szöveget megváltoztatni és kétségtelen értelművé tenni. (Élénk helyeslés balfelöl.) De hát, t. ház, és ezzel befejezem beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) azt mondják: a szövegnek kiigazítása nem azért nem lehetséges, mintha azzal más értelmet akarnának összekötni, hanem azért nem, mert a szövegben való kiigazítás nem ugyan a honvédelmi minister úrban találna akadályt, aki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a két szövegnek ugyanaz az értelme, (Derültség) mert hiszen talán ő mégis engedne a magyar országgyűlés egyértelmű felfogásának, (Tetszés balfelöl) hanem akadályt találna a Lajthán túli parlamentben. (Halljuk ! Halljuk!) Én nem ismerem az ottani állapotot, én nem is vagyok hivatva a felett illetékesen nyilatkozni, hanem egy okoskodást hozok fel, mely azt hiszem, e kérdést teljesen megmagyarázza. E törvényjavaslat ugyanis jelenleg az osztrák „Keicksrath" urakházának bizottságában van, tehát még az urakházában magában végleges határozat tárgyává nem tétetett. Már most, t. ház, vagy úgy érti a lajthántúli parlament e szakasz szövegét, mint a hogy mi akarjuk érteni és a hogy mi akarjuk magyarázni, tudniillik, hogy a lekötöttség 10 évig tart s annak leteltével eo ipso véget ér. Ha úgy érti a lajthántúli parlament, akkor én józan észszel seraminemű okot nem képzelhetek arra nézve, hogy miután nekünk erre nézve aggodalmunk van, bennünket az általa is igy értelmezett törvény helyesebb szövegezése által megnyugtatni vonakodjék; (Tetszés balfelől) különben nem is képzelhetek egy parlamentet, mely helyesen szerkesztett olyan szöveget visszautasítana, a mely önön jogkörének is biztosítására szolgál. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vagy pedig nem úgy értelmezi az osztrák parlament és azon esetben azután nincs meg az egyenlő elv és egyetértés és ennek akkor ki kell derülnie, akkor az egyezség létrehozására a kísérletnek meg kell történnie Bécsben. Mi 10 évre készek vagyunk a jelenlegi helyzet fokozott igényei szerint országunk szellemi és anyagi erejét monar chiánk és államunk fentartására, a hadsereg erősítésére bocsátani; de arra semmi körülmények közt sem állunk reá, hogy, mert az austriai parlamentben e részben változtatást szándékolnak tenni, mivel talán a monarchia kapcsolatát erősebbre akarják fűzni, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ily törvényjavaslatot megszavazzunk. (Élénk hosszas helyeslés a baloldalon.) Ésafelelősségetazért, hogyha ezalatt netalán monarchiánk tekintélye, védképessége szenved, nem mi viseljük. (Helyeslés balfelöl.) Meghoztunk mi ennek minden áldozatot, de idegen kérdésekkel összevegyíteni nem engedjük s a ki azt idegen kérdéssel vegyíti össze és arra ürügyül használja, a felelősséget az viselje. (Élénk hosszas helyeslés a bil és szélső baloldalon.) Ezekben van indokolása, t. ház, annak, hogy én arra oly nagy súlyt helyezek, hogy ezen kérdés teljesen megnyugtató tisztázása nélkül a törvényjavaslatot nem fogadom el, azt a törvényjavaslatot, a melynek ezen szakasz változhatlan alkatrészévé van nyilvánítva, azon készségem kijelentése mellett, hogy ennek kijavítása esetében én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom s apró, részleteiben való módosításról nem emlékezve, az abban foglalt terhek megszavazására, monarchiánk állapotára való tekintettel, kész vagyok. De így ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadóméi. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Tisza István képviselő ur kívánja félreértett szavainak értelmét helyreállítani. (Nagy zaj.) Tisza István: T. képviselőház! (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Holnap! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Nagy zaj.) Ertem t. képviselőtársaim türelmetlenségét. Csakis azt a kije-