Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-147
64 147. országos ülés decssember 5-én, szerdád 18S8. elárusítani minden díj nélkül és ettől ma elejtetnek, megfosztatnak a bortermelők. S azt hiszem, hogy ezt a veszteséget nem lehet parifjeálni a regale-bérlet terheivel, midőn e kedvezmény helyett kapjuk a 3 forinto-í adót. Ez először. Másodszor, 50 literen alul lehetett a bort eladni, mely ma tel emeltetik 100-ra. Nem tudom, hogy a regale-haszonbér összegénél miféle számításba fog majd ez beleilleni. De a mi a regale-bérletet illeti, már meg volt érintve az, hogy nem úgy áll ám az, hogy például egy községben, a melynek 3—4 száz lakosa után 5—6 ezer forint regale-bérösszeg fizettetik, hogy tehát az ottani lélekszám fogyasztása utján jön az be: ez nagy tévedés. Az ily helyeken nagy, népes, országos vásárok és más sokadalmak vagy gyárak vannak, a hol nem a helfogyasztók terhére megy a fizetés, hanem igenis a nagy vidék terhére oszlik az meg. És mindazon helyeken, a hol ily magasságra emelkedett a bérleti összeg, megtaláljuk ennek okát. És ha nekem az előadó ur vagy a kormány concret esetet tud felemlíteni, én be fogom bizonyítani, hogy ez csakugyan igy van, hogy ez nem az ottani lélekszámnak róható fel, hanem az ottani körülményeknek; conc rét eseteknél mindig képes vagyok bebizonyítani, hogy ez igy áll. De ennek ellenében mást mondhatok. Bebizonyíthatom azt, hogy sokan vannak, a kik eddig a regale terhéből nem viseltek annyi krajezárt, a mennyi forint fog most reájuk esni. De ezzel nem érünk czélt. Itt a czél az általános felfogás, a dolog általános mérlegelése. Az a kérdés, oly helyzetben van-e ma Magyarország, különösen a bortermelő közönség, hogy ily terhek elviselésére képes-e, vagy sem? Szerintem a helyzet oly ijesztő mérvben rossz, hogy e terhek elviselhetlenek. És, ha a kormány azt hiszi, hogy a nemzet képes ezen adókat elviselni, majd 5—6 esztendő múlva meg fogja látni ezen nézetnek szomorú következményeit, mert én 5—6 esztendőnél többre nem számítom már Magyarország bortermelőinek existentiáját. Igenis lesz akkor is bor, arról gondoskodik e törvényjavaslat; az ország nem igen fogja észre venni, mert hisz már jeleztetik a javaslatban, hogy a jövő a borgyártásé, a szomorú múlt a bortermelőé. Midőn tehát a kormány intézkedik arról, hogy a gyártott bor is fizesse meg az illetéket, gondoskodott arról, hogy a bor helyett legyen más, a mi pótolja a szükséget és simítsa el azt a hiányt, a mely a phylloxera által előálló pusztulásból bekövetkeznék. Ez indokoknál fogva első sorban elfogadom Vidliczkay t. képviselő ur határozati javaslatát, aztán Szalay és Bujanovics t. képviselőtársaim módosítványait, de ezeket csak szomorú kényszerűitégből és azon kijelentéssel, hogy a mai viszonyok közt nemzetgazdasági szempontból még ezeket is hátrányos iknak tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Kiss Albert! Kiss Alberti T. ház! Annyira fontosnak tartom e 2. §-t, hogy kötelezve érzem magamat, oly módosítást terjeszteni be, mely a háznak lehetővé tegye, azon esetben, ha Szalay és Bujanovics t. képviselőtársaim módosítványai el nem fogadtatnának, mégis könnyíteni az annyit emlegetett szőlőművelőkön és a fogyasztókon. E törvényjavaslat alkalmából már szóltak itt a regale-birtokosok, a városok, a községek érdekében, hallottunk felszólalást a szőlőbirtokosok javára, de a polgárság nagyobb részéről, a szegény, de fogyasztó nagy közönségről alig volt emlékezet. Pedig e két javaslat terhét tulaj donkép azon közönség fogja viselni, mely most gazdát cserél, de a csere árát nagyon busásan fogja megfizetni. Én tehát azon fogyasztó közönség nevében is óhajtok szólani és annak érdekében ezen szakaszhoz módosítást benyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudva, t. ház, hogy a nagy fogyasztó közönség, a magyar nép egyes családi ünnepélyek alkalmával, (Halljuk! Halljuk! szélső balon) a melyek jók-e vagy nem jók, hogy vannak, itt nem vitatom, de melyekről népünket leszoktatni nehéz vagy épen nem lehet, szokta volt igénybe venni, hogy az eddig fennállott gyakorlat szerint 50 liternyi mennyiségben vásároljon bort azon takarékossági szempontból, hogy az ünnepély költsége lehetőleg kevés legyen. Ha már most, t. ház, az ünnepélyeket megszüntetni nem lehet, a nagy fogyasztó közönséget, mely 50 literrel beérte volna, arra kényszeríteni, hogy 100 litert vegyen, nem jelentmást, mint azon ünnepélyeket, melyek eltörlendők volnának, még nagyobbakká tenni. Ha pedig valaki azt mondán;;, hogy a kinek 100 liter bornak megvásárlása terher, az ne tartson családi ünnepélyt, ki ezt mondaná, az épen a nép legszegényebb osztályát sújtaná legjobban, mit, t. ház, én igazságtalannak találok. (Helyeslés a szélső balon.) Bujanovics Sándor t. képviselőtársam móilosítványához csak végső esetben tudnék hozzájárulni, mert hiszen Ő 25 literre kivánja ugyan leszállittatni az eladási minimumot, de az italmérési jövedéktől azon 25 litert sem menti fel. Ez lehet jó azokra vonatkozólag, kik aszú- vagy pecsenye-borokat akarnak vásárolni, de bátor vagyok megjegyezni, hogy azok rendesen vagyonos emberek és azokról a két törvényjavaslat már lehetőleg gondoskodott. De azon osztályról, melyről én szólottam, e két törvényjavaslat idáig megfeledkezett, (ügy van! a szélső balon.) Ez az első indokom. A másik pedig, a miért módosítványomat be-